Noto
Noto címere
Közigazgatás
Ország	Olaszország
Régió
Megye	Siracusa
Védőszent	Corrado Confalonieri
Irányítószám	96017
Körzethívószám	0931
Forgalmi rendszám	SR
Testvérvárosok	Lista Pompei
Népesség
Teljes népesség	24 264 fő (2023. jan. 1.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	152 m
Terület	554,99 0,2138 0,4809 km²
Időzóna	CET (UTC+01:00)
Elhelyezkedése
é. sz. 36° 53′, k. h. 15° 05′36.883333333333, 15.08333333333336.883333°N 15.083333°EKoordináták: é. sz. 36° 53′, k. h. 15° 05′36.883333333333, 15.08333333333336.883333°N 15.083333°E
Elhelyezkedése Siracusa térképén
Noto weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Noto témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Noto település Olaszországban, Siracusa megyében. Lakosainak száma 24 264 fő (2023. január 1.).^[1] Noto Avola, Canicattini Bagni, Ispica, Modica, Pachino, Palazzolo Acreide, Rosolini és Siracusa községekkel határos.

Fekvése

Siracuzától délre fekvő település.

Története

A környék már az őskorban is lakott volt, de a mai helység csupán 300 éves múltra tekint vissza, mivel Noto Anticát az 1693-as nagy földrengés elpusztította. A régi város, Noto Antica a maitól 8 kilométerre az Alveria-hegységtől északra található.

Noto Antica Sicul eredetű város volt, amely az ókorban Netumként ismertek. 866-ban az arabok hódították meg. 1091-ben, később Norman város lett.

A 16. és a 17. században, a város, adott otthont számos figyelemre méltó szellemi nagyságnak: Giovanni Aurispa, Antonio Corsetto, valamint Mario Capuana zeneszerzőnek is. A település híres szülötte volt Matteo Carnelivari (1449-1506) építész is, a spanyol gótika mestere, épületei azonban csak a Palermo régióban maradtak fenn. Az ő stílusa egyesíti a katalán gótikát az arab és normann elemekkel. A 15. század utolsó harmadában Palermo legfontosabb építője volt.

Ő építette a Palazzo Abatellis (1487-1493), a Palazzo Ajutamicristo (1490-1495)-t, és tőle származik Palermoban egy katalán terasz is (amelyet azonban időközben átépítettek) és a Santa Maria della Catena, amely 1502-ben épült.

1503-ban III. Ferdinánd király a városnak civitas Ingeniosa ( „Ötletes város”) címet adományozott. A következő században a város bővült, túlnőtte középkori határait, új épületek, templomok és kolostorok épültek.

1693-ban itt volt a Szicíliát ért földrengés epicentruma, amely az akkortájt dinamikusan fejlődő várost a földdel tette egyenlővé. A várost ezután nem újították fel, hanem kiváló építészek, művészek bevonásával új városszerkezetet hoztak létre az anyatelepüléstől 10 km-rel délkeletre, teljesen a barokknak szentelve azt.

Az újraépített város architektúrája bizánci-arab elemekkel ötvözött. Pálmafái a természettel való szoros kapcsolatát jelzik, tereinek, utcáinak színei melegséggel töltik meg a mozgalmas települést.

A főutca, a Corso Vittorio Emanuele, valamint a Piazza Immacolata, a Piazza VI. Maggio és a Piazza Municipio a Városházával, pompás barokk palotáival, szentélyeivel harmonikus egységet alkot.

Nevezetességek

• Corso Vittorio Emanuele
• Piazza Immacolata
• Piazza XVI. Maggio
• Piazza Municipio
• Városháza
• Notói székesegyház
• Villa Romana del Tellaro
• Görög kolónia maradványai - A településtől 8 km-re, a tengerparti Noto Marina üdülőhely közelében találhatók a 2500 éves görög kolónia maradványai.

Itt születtek, itt éltek

• Matteo Carnelivari, Noto (1449-1506) - olasz építész, a spanyol gótika mestere

Noto Antica emlékei

Az újjáépült Noto

• 
  Noto a távolból
• 
  Városkép
• 
• 
  Székesegyház
• 
  Szűz Mária-templom
• 
  Szent Domonkos-templom
• 
  Hercegi erkély
• 
  Strada Alfredi Bacardi

Népesség

A település népességének változása:

Források

• Szántó László: Szicília ISBN 978 963 9331 54 9

Jegyzetek

További információk

• Hivatalos oldal