A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
Nagy Elemér | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1920. március 30. Budapest |
Elhunyt | 2000. február 29. (79 évesen) Budapest |
Ismeretes mint | fizikus |
Iskolái | Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem |
Iskolái | |
Felsőoktatási intézmény | József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Budapest (1943) |
Pályafutása | |
Szakterület | fizika |
Kutatási terület | műszaki fizika, szilárdtestfizika, részecskefizika |
Tudományos fokozat | fizikai tudományok kandidátusa (1952), doktora (1956) |
Munkahelyek | |
Rákosi Mátyás Nehézipari Műszaki Egyetem, Miskolc | tanszékvezető egyetemi tanár (1952–56) |
Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest | egyetemi tanár (1956–58), tanszékvezető egyetemi tanár (1958–74), egyetemi tanár (1987–90) |
MTA Műszaki Fizikai Kutatóintézet, Budapest | igazgató (1974–87) |
Szakmai kitüntetések | |
Állami Díj (1970), Akadémiai Díj (1973) | |
Akadémiai tagság | MTA levelező (1973), rendes tag (1995) |
Nagy Elemér (Budapest, 1920. március 30. – Budapest, 2000. február 29.) állami díjas magyar fizikus, villamosmérnök, egyetemi tanár, a fizikai tudományok doktora, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Jelentős eredményeket ért el az elektrotechnika, majd a fémipar műszaki fizikai vonatkozásainak kutatásában, legfőbb vizsgálatai a lumineszcens anyagok tanulmányozására, illetve a fémek, ötvözetek szilárdtestfizikai vizsgálatára irányultak. Az első magyarországi szilárdtestfizikai egyetemi tanszék megalapítója (ELTE, 1970), 1974-től 1987-ig az MTA Műszaki Fizikai Kutatóintézetének igazgatója volt. Kiváló bridzsjátékos és elismert postabélyeg-szakértő volt.
Életútja
A budapesti József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen szerezte meg gépészmérnöki oklevelét 1943-ban. Ezt követően az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt.-nél helyezkedett el mint a kutatólaboratórium segédmérnöke. Eleinte Szigeti György irányításával végezte kutatásait, 1949-től 1952-ig pedig osztályvezetőként irányította a laboratóriumi fejlesztőmunkát. 1953-tól 1956-ig Szigeti György meghívására az akkor alapított Híradástechnikai Ipari Kutatóintézet I. számú fényforrás-technológiai laboratóriumának osztályvezetőjeként dolgozott. 1957-től 1974-ig az MTA Központi Fizikai Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa, egyúttal 1959-től szilárdtestfizikai laboratóriumának vezetője volt. 1974-től 1987. decemberi nyugdíjba vonulásáig az MTA Műszaki Fizikai Kutatóintézetében folyó munkát irányította igazgatóként.
Kutatói–intézetvezetői pályája mellett 1952-től 1956-ig a miskolci Rákosi Mátyás Nehézipari Műszaki Egyetem fizikai tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára volt. 1956-tól az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) II. számú fizikai intézetének egyetemi tanára volt, 1958-tól 1970-ig az újjáalakult kísérleti fizikai tanszéken, 1970-től 1974-ig pedig az ebből kivált, általa alapított szilárdtestfizikai tanszéken folyó oktatómunkát irányította tanszékvezető egyetemi tanárként. 1987-ig szüneteltette oktatói tevékenységét, majd három éven át, 1990-ig ismét az ELTE szilárdtestfizikai tanszékén adott elő egyetemi tanárként.
Munkássága
Az 1940-es évektől elsősorban a lumineszcencia, főként az elektrolumineszcencia, valamint a foszforeszkálás és a fluoreszkálás elméleti alapjaival és kísérleti vizsgálatával foglalkozott. Behatóan tanulmányozta a lumineszcens anyagok teljesítmény- és hatásfokát, a fluoreszcens cink-szilikátok optikai és dielektromos tulajdonságait. Az 1950-es évek második felétől kutatásai egyre határozottabban szilárdtestfizikai problémákra irányultak, így például fémfizikai vizsgálatai során tisztázta a fémek, ötvözetek és félvezetők fázisátalakulásának egyes kérdéseit – kicsapódás, oldódás, felületi oxidáció, atomok fémrácsba rendeződése stb. –, valamint elektromos vezetőképességét és hőtágulását. Fémszerkezeti kutatásainak eredményeivel hozzájárult az iparilag előállított fémlemezek ún. síkkifekvésének javulásához, valamint az acélfürdő (nagy hőmérsékletű acélolvadék) oxigénion-tartalmának megbízhatóbb méréséhez. Részecskefizikai munkásságának egyik legjelentősebb eredménye volt 10–50 gigaelektronvoltos energiatartományban a Pomerancsuk-tétel kísérleti igazolása, amely leegyszerűsítve azt mondja ki, hogy a részecskék és antirészecskék között létrejövő kölcsönhatás – tipikusan ütközés – során az abban részt vevő entitások hatáskeresztmetszetének különbsége az energia növekedésével a zérus felé tart.
Nevéhez fűződik a szilárdtestfizika tanszéki szintű egyetemi oktatásának bevezetése Magyarországon (1970). Tanszékvezetőként ösztönözte a fémek termikus folyamataira irányuló és a röntgendiffrakciós szilárdtestfizikai vizsgálatokat, s tanszéke éveken keresztül végzett alapkutatásokat a Csepeli Fémmű számára.
Szervezeti tagságai és elismerései
1973-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1995-ben rendes tagjává választották, az anyagtudományi bizottság elnöke, 1970-től tagja volt a Tudományos Minősítő Bizottság fizikai és csillagászati szakbizottságának. 1950-től 1958-ig az Eötvös Loránd Fizikai Társulat titkári, 1972-től alelnöki tisztségét töltötte be. Ugyancsak elnökként vezette a Nemzetközi Világítástechnikai Bizottság (CIE) magyar nemzeti bizottságának munkáját, 1969-ben pedig megválasztották a Nemzetközi Elméleti és Alkalmazott Fizikai Szövetség (IUPAP) oktatási bizottságának tagjává.
Tudományos eredményei elismeréséül már 1950-ben megkapta a Bródy Imre-díjat. A kísérleti fémfizika területén elért eredményeiért 1970-ben az Állami Díj második fokozatával tüntették ki. Kiss Dezsővel, Urbán Lászlóval és Vesztergombi Györggyel megosztva 1973-ban Akadémiai Díjat vehettek át a nagyenergiájú semleges kaonoknak protonokon történő regenerációjára vonatkozó vizsgálataikért és а Pomerancsuk-tétel kísérleti igazolásáért. 1980-ban a Munka Érdemrend arany fokozatával, 1984-ben az Eötvös Loránd Fizikai Társulat Schmid Rezső-díjával tüntették ki.
Főbb művei
- Hőtan. Miskolc: Nehézipari Műszaki Egyetem. 1959.
- Bevezetés az atomfizikába. Miskolc: Nehézipari Műszaki Egyetem. 1960.
- Momentum estimation of electrons traversing heavy media in homogeneous magnetic field. Budapest: KFKI. 1972.
- Kísérleti részecskefizika I.: Bevezetés az elemi részek osztályozásának fenomenologikus elméletébe. Budapest: Tankönyvkiadó. 1975.
- A klasszikus fizikától az anyagtudományig. Budapest: MTA. 2000.
Források
- Az Akadémia új levelező tagjai – Nagy Elemér. Magyar Tudomány, LXXXI. évf. 4. sz. (1974) 223–225. o.
- Ki kicsoda 2000: Magyar és nemzetközi életrajzi lexikon. Budapest: Greger-Biográf. 1999. 1161. o.
- Kossuth-díjasok és Állami Díjasok almanachja 1948–1985. Szerk. Darvas Pálné, Klement Tamás, Terjék József. Budapest: Akadémiai. 1988. 441. o. ISBN 963-05-4420-2
- Magyar nagylexikon XIII. (Mer–Nyk). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2001. 446. o. ISBN 963-9257-09-5
- Gyulai József – Bartha László: Nagy Elemér 1920–2000. Fizikai Szemle, L. évf. 3. sz. (2000) 94. o.
- Gyulai József: Nagy Elemér (1920–2000). Magyar Tudomány, CVII. évf. 9. sz. (2000) 1156–1157. o.
- Új magyar életrajzi lexikon IV. (L–Ő). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. 928–929. o. ISBN 963-547-414-8
- A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 II. (I–P). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 902–903. o.
|
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Arató András (villamosmérnök)
Arató Péter
Arató Péter (villamosmérnök)
Bálint Lajos (villamosmérnök)
Bársony István (villamosmérnök)
Balczó Zoltán
Bankó Miklós (villamosmérnök)
Barakonyi Károly
Barta István (villamosmérnök)
Bejczy Antal
Benedikt Ottó
Benkó Sándor
Berceli Tibor
Berceli Tibor (villamosmérnök)
Berecz Frigyes
Biró Károly Ágoston
Bognár Géza (villamosmérnök)
Bokor József (villamosmérnök)
Botond-Bolics György
Bucsánszki Csaba
Csáki Frigyes
Cséfalvay Klára
Csóti György
Csabai Dániel
Csermely István
Csikós Béla
Csurgay Árpád
Dávid László (villamosmérnök)
Erő János
Földiák Péter
Földi Tivadar
Farkas György (elektronikai mérnök)
Farkas István (villamosmérnök)
Ferencz Csaba (űrkutató)
Ferencz Orsolya
Ferencz Orsolya (űrkutató)
Fodor István (villamosmérnök, 1856–1929)
Fodor István (villamosmérnök, 1943)
Font Sándor
Forgó László (villamosmérnök)
Gábor Dénes (fizikus)
Gödölle István
Gali Ádám
Geszti Pál Ottó
Gordos Géza
Hegedüs András (tájfutó)
Heinrich Gyula
Herpy Miklós
Hidas Miklós
Hoór-Tempis Móric
Holló Imre (villamosmérnök)
Holler László
Horányi Özséb
Hutter Ottó (villamosmérnök)
Hutter Ottó (villamosmérnök, 1930)
Imecs Mária
Jakobovits Dániel
Jodál Endre
Juhász Miklós (villamosmérnök)
Julesz Béla
Kálmán Rudolf Emil
K. Szabó Zoltán
Kalinovszky Dezső
Kalmár Ferenc (politikus)
Kelemen Árpád
Kelemen András (villamosmérnök)
Keller László
Kesztner Zoltán
Keviczky László
Kishonti István
Klupathy Jenő
Kocsis Károly (villamosmérnök)
Kolos Richárd
Korda Dezső
Korondi Péter
Kovács Győző (informatikus)
Kovács István (villamosmérnök)
Kovács Károly Pál
Kovács Levente (villamosmérnök)
Kozma László (villamosmérnök)
Lévai András (energetikai mérnök)
Lajtha György
Laufer Tamás
Lelkes György
Leslie L. Vadász
Liska József
Lukács József (villamosmérnök)
Mándi Andor
Márki-Zay Péter
Máthé Balázs
Mécs Imre
Magyar Gábor (villamosmérnök)
Martos Balázs
Molnár Gábor (villamosmérnök)
Molnár Lombár László
Mondl Ferenc
Monostori László
Murányi Levente
Nádasi András
Náray Zsolt
Nagyházi Csaba
Nagy Elemér (fizikus)
Nagy István (villamosmérnök)
Nagy Péter (villamosmérnök)
Nagy Tamás (politikus, 1946)
Nemes Tihamér
Oberst László
Oláh József (mérnök)
Orosz László (fizikus)
Pál László (politikus)
Pásztorniczky Lajos
Pécsi L. Dániel
Padányi Árpád
Papp Elek
Pap László (villamosmérnök)
Patrubány Miklós
Preitl István
Pusztai Kálmán
Rapcsák András (politikus)
Ratkovszky Ferenc
Reményi Károly (mérnök)
Roska Tamás
Rozinek Artúr
Söpkéz Sándor
Sallai Gyula (villamosmérnök)
Schönherz Zoltán
Sebestyén János (villamosmérnök)
Seidner Mihály
Simonyi Károly
Sinkó Ottó
Sisak Ferenc
Stark Lipót
Sugár András (üzletember)
Székely Gyula (villamosmérnök)
Székely Vladimír
Székely Vladimír (villamosmérnök)
Széles Gábor (üzletember)
Szépfalusy Péter
Szabó Ferenc (fizikus)
Szentgyörgyi László
Szepesi Endre
Szigeti György (fizikus)
Szilvási László
Sztojánov István
Sztrókay István
Tárcza László
Tófalvi Gyula
Taky Ferenc
Tihanyi Kálmán
Tuschák Róbert
Uzsoky Miklós
Vágó István (villamosmérnök)
Vámos Tibor (villamosmérnök)
Vajda György (mérnök)
Valkó Iván Péter
Valter Ferenc (villamosmérnök)
Varga István Attila
Vecsei Géza
Verebélÿ László (villamosmérnök)
Veszelovszki Zsolt
Vigh Bertalan (mérnök)
Vukovics Gyula
Zipernowsky Károly
Zollman Péter
Zoltán István
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.