A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
| Kómeitó | |
.svg){kind=logo} | |
| Adatok | |
| Elnök | Jamagucsi Nacuo |
| Frakcióvezető | Nisida Makotó |
| Alapítva | 1964. november 17. (59 éves) |
| Ifjúsági tagozat | Komei Shimbun |
| Ideológia | Buddhista demokrácia[1] Pacifizmus[2] társadalmi jólét[2] Humanista szocializmus[2] Szociálkonzervativizmus |
| Politikai elhelyezkedés |
|
| Parlamenti jelenlét | Képviselőház: 25 / 465 29 / 242 |
| Weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kómeitó témájú médiaállományokat. | |
A Kómeitó (公明党; Hepburn: Kōmeitō), 1998 és 2004 közötti angol nevén Új Kómeitó Párt,[3] japán politikai párt, amelyet a Szóka Gakkai buddhista új vallási mozgalom tagjai alapítottak.[4][5] Japán második világháború utáni történelmének harmadik legöregebb pártja a Japán Kommunista Párt és a Liberális Demokrata Párt után.[6] 2012 óta a Liberális Demokrata Párt koalíciós partnere és a kormány tagja.[7]
Története
A Kómeitót (magyarul: Tiszta Kormányzat Párt) a Szóka Gakkai buddhista új vallási mozgalom hozta létre. Első pártgyűlését 1964. november 17-én tartotta Tokióban, bár a Szóra Gakkai három tagja pártonkívüliként már az 1956-os felsőházi választáson parlamenti mandátumot szerzett. A mozgalom 1962-ben – amikor a mozgalomnak már 15 tagja volt felsőházi képviselő – alapította meg politikai szervezetét, a Kómei Seidzsi Renmei-t (magyarul: Tiszta Kormányzat Liga); a Kómeitó, mint párt, ebből a politikai szervezetből alapult csaknem három évvel később. Az első pártgyűlésen meghatározott három célja a politikai élet megtisztítása, a parlamenti demokrácia fenntartása és az emberek jólétének biztosítása volt. Az 1960-as években a Szóka Gakkai egyre nagyobb népszerűségre tett szert Japánszerte, részben ennek köszönhetően a Kómeitó az 1967-es alsóházi választásokon 25 mandátumot szerzett és a parlament negyedik legnagyobb frakcióval rendelkező pártja lett a Liberális Demokrata Párt, a Japán Szocialista Párt és a Demokratikus Szocialista Párt után.[6][8]
A kezdeti években a Kómeitó a liberális demokrata kormányzat elleni baloldali ellenzék része volt a szocialistákkal és a demokratikus szocialistákkal egyetemben. A Japán Szocialista Párthoz hasonlóan ellenezte az amerikai–japán biztonsági egyezményt és azt vallotta, hogy a Japán Önvédelmi Haderő létezése sérti Japán békealkotmányát. Az 1978-as pártgyűlés után azonban a Kómeitó egyre inkább centrista és jobboldali konzervatív nézeteket vallott és elismerte az amerikai egyezmény szükségességét és a védelmi erők alkotmányosságát.[6][8]
A Kómeitó ideológiájának változását a helyi és regionális önkormányzatokban a liberális demokratákkal közös együttműködés is befolyásolta. A Kómeitó gyorsan erősödött a helyi és regionális önkormányzatok szintjén és már az 1969-es tokiói önkormányzati választáson 25 mandátumot gyerve a tokiói fővárosi közgyűlésben a második legnagyobb párt lett. Az ilyen önkormányzatokban a Kómeitó egyre többször szavazott együtt a konzervatív Liberális Demokrata Párttal, ez az együttműködés pedig egyre inkább befolyásolta a párt országos politikáját. Az 1970-es évek elején például a Kómeitó és főtikára, Takeiri Josikacu fontos szerepett játszott a kínai–japán kapcsolatok normalizálásában: Takeiri közvetített kínai vezetők és Tanaka Kakuei, Japán akkori liberális demokrata miniszterelnöke között annak ellenére, hogy névlegesen a Kómeitó országos szinten az LDP ellenzéke volt.[6][8]
Számos botrányt követően a Szóka Gakkai és a Kómeitó 1970-ben megszakított minden hivatalos kapcsolatot. Az azt megelőző évben például egy neves egyetemi tanár egy a Szóka Gakkait hevesen kritizáló könyvet írt, amelynek kiadását a Kómeitó a politikai befolyását kihasználva megpróbált megállítani. A könyvkiadás ellenében állítólagosan az LDP-s pártelnök (és később miniszterelnök) Tanaka is fellépett a Kómeitó és LDP közötti együttműködés további jeleként. A botrányok után a párt vesztett népszerűségéből és az 1972-es alsóházi választásokon mándátumainak száma a korábbi 47-ről 29-re esett.[9][10][11]
Az 1993-as alsóházi választások után a Kómeitó először lett a japán kormány tagja Hoszokava Morihiro miniszterelnök Liberális Demokrata Párt és a Japán Kommunista Párt nélküli nagykoalíciójában. A Kómeitónak négy miniszteri poszt jutott. 1994-ben a Kómeitó elhagyta a kormányt, amikor Murajama Tomícsi a liberális demokraták, szocialisták és az Új Szakigake Párt támogatásával miniszterelnök lett. Az 1993–1994-es évek jelentős politikai változásai után 1994 decemberében a pártot feloszlatták és két utódpártra, a Új Kómei Pártra (公明新党; Hepburn: Kōmei Shintō) és a Kómeire (公明; Hepburn: Kōmei) osztották; az előbbi még 1994 vége előtt összeolvadt az Ozava Icsiró vezette Új Határ Párttal. Az Új Határ Párt 1997 feloszlott, a korábbi Kómeitó két újabb csoportot hoztak létre, Új Béke Pártot (新党平和; Hepburn: Shintō Heiwa) és a Hajnal Klubot (黎明クラブ; Hepburn: Reimei Kurabu), míg mások követték Ozavát új pártjába, a Liberális Pártba.[12] A különböző csoportosulások 1998. november 7-én újra létrehozták a Kómeitót, angol nevén Új Kómeitó Pártot.[6][13]
Az ekkorra konzervatív nézeteket valló párt 1999-ben újra a kormánykoalíció része lett, amikor a párt szövetségre lépett a Liberális Demokrata Párttal és a Liberális Párttal Obucsi Keizó miniszterelnöksége alatt. A párt 2003-tól az LDP-Kómeitó kettős koalíció része. A két párt együtt indul az országos választásokon, és a 2009 és 2012 közötti időszak kivételével azóta együtt kormányozza az országot.[6][8]
Jegyzetek
- ↑ Klein és McLaughlin 67. o.
- ↑ a b c Adam P. Liff – Ko Maeda: Electoral incentives, policy compromise, and coalition durability: Japan's LDP–Komeito Government in a mixed electoral system. (angolul) Japanese Journal of Political Science, XX. évf. 1. sz. (2019. március) 53–73. o. doi Hozzáférés: 2021. március 28.
- ↑ New Komeito Party drops 'New' from its name. Japan Today (angolul) (2014. szeptember 28.) (Hozzáférés: 2021. március 29.)
- ↑ Klein és McLaughlin
- ↑ Macutani Minoru: Soka Gakkai keeps religious, political machine humming. The Japan Times (angolul) (2008. december 2.) (Hozzáférés: 2021. március 28.)
- ↑ a b c d e f Jakusidzsi Kacujuki: The Komeito’s Curious Journey. The Japan Times (angolul) (2014. április 8.) (Hozzáférés: 2021. március 28.)
- ↑ Josida Reidzsi: LDP charges back, vows to regain voter confidence. The Japan Times (angolul) (2012. december 18.) (Hozzáférés: 2021. március 28.)
- ↑ a b c d Dzsódzsi Harano: Kōmeitō Turns Fifty: A History of Political Twists and Compromises. Nippon.com (angolul) (2014. november 25.) (Hozzáférés: 2021. március 28.)
- ↑ Levi McLaughlin – Axel Klein – Steven R. Reed: The Power of Japan’s Religious Party. www.wilsoncenter.org. (angolul) Wilson Center (2014. november 4.) (Hozzáférés: 2021. március 28.)
- ↑ Maszumi Dzsunnoszuke Carlile: Contemporary politics in Japan. (angolul) Berkeley: University of California Press. 1995. 398. o. ISBN 9780520058545
- ↑ Levi McLaughlin: Komeito’s Soka Gakkai Protesters and Supporters: Religious Motivations for Political Activism in Contemporary Japan. (angolul) The Asia-Pacific Journal, XIII. évf. 41. sz. (2015. október 12.) arch Hozzáférés: 2021. március 29.
- ↑ Religious Organizations And Democratization: Case Studies. (angolul) Szerk. Tun-jen Csen – Deborah A. Brown. London; New York: Routledge. 2006. 279. o. ISBN 9780765615091
- ↑ Political Handbook of the World 2018–2019. (angolul) Szerk. Tom Lansford. (hely nélkül): SAGE. 2019. 2021. o. ISBN 9781544327112
Források
- ↑ Klein és McLaughlin: Axel Klein – Levi McLaughlin: Kōmeitō: The Party and Its Place in Japanese Politics. In The Oxford Handbook of Japanese Politics. (angolul) Szerk. Robert J. Pekkanen – Saadia M. Pekkanen. (hely nélkül): Oxford University Press. 2021. ISBN 9780190050993
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Analóg multiméterek túlterhelés elleni védelme
Egyenáram
Egyenáram mérése
Egyenirányítós lengőtekercses műszer
Elektromágnes (fizika)
Elektromos feszültség
Elektromos térerősség
Fáziseltolódás
Fázismutató
Fajlagos ellenállás
Feszültséggenerátor
Feszültségváltó
Forgó mágneses tér
Háromfázisú hálózat
Hőelektromosság
Hatásos ellenállás
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.