A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
Tiszafüred-Kócsújfalu | |
Közigazgatás | |
Település | Tiszafüred |
Irányítószám | 5359 |
Népesség | |
Teljes népesség | ismeretlen |
Földrajzi adatok | |
Távolság a központtól | kb. 16 km |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 32′ 45″, k. h. 20° 55′ 53″Koordináták: é. sz. 47° 32′ 45″, k. h. 20° 55′ 53″ |
Tiszafüred-Kócsújfalu Tiszafüredhez tartozó falusi jellegű külső városrész.
Fekvése
A Nagykunság északi részén, a hortobágyi pusztán található, Tiszafüredtől légvonalban 15 km-re keletre, közúton 17 km-re. A 33-as főút mellett fekszik.
Vasútállomása – közúton mintegy 16–17 km-re – Ohat-Pusztakócs névvel található a Debrecen–Füzesabony-vasútvonalon (innen van egy használaton kívüli elágazás Nyíregyháza felé (Ohat-Pusztakócs–Nyíregyháza-vasútvonal)).
Története
Az egykori Kócsi-sziget, majd Kócsh, Kolcsmező, Kócsi-puszta, Kots, Kótsi puszta, Kócspuszta, Pusztakócs sohasem volt önálló település. Tiszafüredi földbirtokosok végeztettek itt mezőgazdasági termelést, ám a földesurak közül kevés élt magán a birtokon.
Az 1950-es években alakult ki a Tiszafüred új peremkerülete. 1949-ben az MDP utasítására 15 ezer katasztrális hold földterülettel megalakították a Pusztakócsi Állami Gazdaságot. A dolgozók számára a 30 fős munkásszállás kicsinek bizonyult, ezért 1952–53-ban szolgálati lakások építésébe kezdtek. 1952-ben megalakult a kirendeltség. 1953 nyarán-őszén költöztek be az első lakók az újonnan elkészült családi házakba. A falukép azóta szinte semmit nem változott, ezért a falukép a falusi „szocreál” gyönyörű példája.
Neve ekkortájt Pusztakócs, Kócspuszta, Tiszafüred-Kócs alakban is megjelent.
A település azonban a kommunista rezsim megbocsáthatatlan bűneinek egyik szimbólumává vált: a Rákosi-diktatúra éveiben a Hortobágyra telepítették ki az „osztályidegen elemeket”, megteremtve ezzel a magyar Gulágot. A Górés-, Borsós-, Árkus-major környékbeli tanyák őrzik a kényszermunkatábor dicstelen emlékeit. Az ezzel kapcsolatos történeti kutatómunka színhelyéül a falut jelölték ki, lerakva egy emlékkápolna alapjait is.
A település 1955-ben 2000 lelket számlált. 5 iskolában 6 nevelővel oktatták a gyermekeket. Az állami gazdaságban 500 dolgozó volt. A két tsz-ben 4-500 dolgozó állt munkában családtagjaikkal együtt.
1956-ban tífuszos megbetegedések voltak, mivel az ásott kutakba belefolyt az esővíz.
Az 1970-es évek végén megszűnt a Hortobágyi Állami Gazdaság Kócsi Kerülete. Az állattartás fokozatosan visszaszorult a tsz-ekbe, majd az egyéni gazdaságokba. Megkezdődött a népesség elvándorlása. Megszűnt az iskola és az óvoda is.
1978-ban a fertőzött ivóvíz miatt vérhasjárvány tört ki. A település vízellátása azóta is problémákat okoz.
1982-ben már csak 345 lakosa volt.
A rendszerváltás után megszűnt a kirendeltség és részönkormányzat alakult helyette.
Az Egyek-pusztakócsi-mocsarak védetté nyilvánítása és a madárrezervátum létesítése miatt fellendült az ökoturizmus.
Többször felmerült, hogy a falu önállósodjon, de ehhez nem kapott támogatást; sorsáról mindig Tiszafüreden döntöttek.
2014-ben kiderült, hogy egy helyi marhatelep feketevágásából származó, lépfenével fertőzött húsból készült ételeket adtak ki fogyasztásra Tiszafüred és környéke közétkeztetésében.[1][2]
Népesség
2013-ban 147 állandó lakója volt.
Nevezetességek
- Kócsújfalui Szent István király kápolna: Címe: Tiszafüred-Kócsújfalu, Dobó u.
- Meggyes Csárdamúzeum
- Gólyavár túraközpont
- Egyek-pusztakócsi-mocsarak Természetvédelmi Terület
Jegyzetek
- ↑ Elnyelte a föld a lépfenés állatok gazdáját – Origo, 2014. július 4.
- ↑ Ijedt emberek Kócsújfalun – Origo, 2014. július 5.
Források
- Hajnal Imre: Kócsújfalu története – Több részes blogbejegyzés
- Hajnal Imre: Kócspuszta – Több részes blogbejegyzés
Külső hivatkozások
- Gólyavár-porta
- Mikó Eszter: Vége a dőzsölésnek – Beszámoló a kitelepítettek 1952-es karácsonyáról
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Analóg multiméterek túlterhelés elleni védelme
Egyenáram
Egyenáram mérése
Egyenirányítós lengőtekercses műszer
Elektromágnes (fizika)
Elektromos feszültség
Elektromos térerősség
Fáziseltolódás
Fázismutató
Fajlagos ellenállás
Feszültséggenerátor
Feszültségváltó
Forgó mágneses tér
Háromfázisú hálózat
Hőelektromosság
Hatásos ellenállás
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.