A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
Gyurgyalag | ||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Gyurgyalagok Törökországban
| ||||||||||||||||
A gyurgyalag hangja
| ||||||||||||||||
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||||
Magyarországon fokozottan védett Természetvédelmi érték: 100 000 Ft | ||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||
Merops apiaster Linnaeus, 1758 | ||||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Gyurgyalag témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Gyurgyalag témájú médiaállományokat és Gyurgyalag témájú kategóriát. |
A gyurgyalag, gyurgyóka,[1] méhészmadár vagy piripió (Merops apiaster) a madarak (Aves) osztályának szalakótaalakúak (Coraciiformes) rendjébe, ezen belül a gyurgyalagfélék (Meropidae) családjába tartozó faj.[2][3]
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 1979-ben és 2013-ban „Az év madarává” választotta.
Rendszerezése
A fajt Carl von Linné svéd ornitológus írta le 1758-ban.[4]
Előfordulása
A meleg éghajlatot részesíti előnyben. A Pireneusi-félszigettől az Urál hegységig, illetve Kis-Ázsiától Közép-Ázsián át Kasmírig terjed. Költ Északnyugat-Afrikában és előfordul Dél-Afrikában is.
Európába májusban érkezik, augusztus végén, szeptember elején indul útnak Észak-Afrikába és Nyugat-Ázsiába.
Természetes élőhelyei a nyílt területek, néhány elszórtan álló fával és bokrokkal. Folyók, tavak meredek oldalában fészkel.
Kárpát-medencei előfordulása
Magyarországon rendszeres fészkelő, május-szeptember hónapok közt tartózkodik itt. Állománynagysága 17 000–24 000 egyed.[5]
Megjelenése
Átlagos testhossza 28 centiméter,[6] szárnyának fesztávolsága 44–49 cm. Tömege 44–65 gramm.[7] A nemek hasonlóak. Rokonaihoz hasonlóan tarka madár. Tollazata a napfényben ragyogó színeket szór: hasa és mellrésze kékeszöld, dolmánya, feje gesztenyebarna, vállfoltja és torka aranysárga. Szemsávja, torokszalagja fekete. Hosszú, fekete csőre hegyes és enyhén hajlított. Az öreg madarak középső faroktollai hosszúak. Meleg, napsütötte domboldalakat, a déli fekvésű homokbányákat, folyópartokat kedveli. A fiatalok összességében véve halványabbak, hátuk és szárnyfedőjük zöldes, szürkésbarnától a piszkos homokszínekig.[6]
Életmódja
Rovarevő specialistaként[7] többnyire kisebb-nagyobb szitakötőkkel, lepkékkel és sáskákkal táplálkozik. Ahogy a neve (merops ógörögül, apiaster latinul = méhevő, méhészmadár) is sejtetni engedi, darazsakat és méheket is fogyasztanak, némileg ellenállóak a szúrásukra, de kitépik a fullánkjukat és a méregmirigyüket, mielőtt lenyelnék őket. A rovarokat röptében kapja el. Akár 250 méhet is elfogyaszthat egy nap. Egy spanyol kutatás szerint táplálékának 69,4% – 82%-át a házi méhek teszik ki,[8] bár ez kevéssé érinti a családokat, mivel a kaptárak csak a dolgozók kevesebb, mint 1%-át veszítik el emiatt.[9] Egy másik tanulmány szerint hatékonyabban hasznosítják a vegyes táplálékot, mint ha egyetlen fajta rovart fogyasztanak.[10]
A gyurgyalagok és a méhészek között régóta konfliktus van, sok méhész kiirtaná őket, de távolról sem fogyasztanak annyi méhet, mint azt sokan gondolnák. Legfeljebb az esős napok jelenthetnek kivételt, vagy ha a kaptárakat a gyurgyalagtelep közvetlen közelében helyezik el, szinte felkínálva a méheket. Zavarásuk azonban a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény 43. §-a alapján tilos, bármilyen beavatkozáshoz (állományának szabályozásához, riasztásához is[11]) a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges. 1954 óta védett, fokozottan védetté 1982-ben nyilvánították.[12][13]
Társaságkedvelő madarak. Szívesen ülnek akár csoportosan is kiálló ágakon és villanydrótokon. Kiválóan repülnek,[14] de a földön ügyetlenek. Télen akár 2500–10 500 km-t is megtesznek délre vonulva, mert táplálkozásukhoz csak ott találnak elegendő rovart. Csak nappal tudnak vonulni, de röptükben is tudnak táplálkozni.[7]
Szívesen hallatják hangjukat. Repülés közben leggyakrabban a „prürr” vagy a „krük krük” hallható tőlük, különféle variációkban. Riadó hangjuk a „pitt-pitt-pitt”.
Szaporodása
Udvarláskor a hím a nagyobb zsákmányt a tojónak adja, míg a kisebb darabokat saját maga fogyasztja el. A legtöbb hím monogám, de néha a bigámia is megjelenik.[15]
A meredek lösz- vagy homokfalakban telepesen fészkel. A szomszédok egymáshoz közel telepednek le. A peremterületen előfordul, hogy egy-egy pár magányosan költ, de ebből vagy kialakul egy fészektelep, vagy eltűnnek a gyurgyalagok. A partoldalba ássa 1,5–2 m hosszú alagútját, melynek végén található a költőüreg. Az alagút átmérője 5–6 cm, ami a kijáratnál 8–10 cm-re bővül. Az üreg 2–3 hét alatt készül el, sokszor egy vagy több másik, félbehagyott üreg után. A kamrában nem rak fészket, de a szemét centiméteres réteget képez.
A költési idő májusban kezdődik, és júliusig tart. Ebből a kotlás 20–22 napot vesz igénybe. A szülők felváltva kotlanak, de a hím kevesebbet ül a tojásokon. A tojó általában 5–6 gömb alakú fehér tojást rak (22,5–29,5 mm hosszú, 17,6–23,6 mm széles). Számuk erősen függ a táplálékkínálattól. A fiókák jellegzetes vérszívója a Carnus hemapterus nevű ektoparazita légy. Kikeléskor csupaszok, bőrük rózsaszín. A fiókák csőre szürke, sárga peremmel. A szülők 20-30 napig etetik őket a fészekben, majd még egy darabig a kirepülés után is.
Sokszor a homokkitermelés teremti meg számára az alkalmas fészkelőhelyeket. Másrészt a költési időben végzett homokbányászat gyakran elpusztítja a tojásokat. Általános költési idő: 20-22 nap.
Természetvédelmi helyzete
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[16]
Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100 000 forint.[5]
Érdekességek
A gyurgyalagról egy utcát neveztek el Budapest XVII. kerületében, a Madárdombon. Gyurgyalag utca Győrújbaráton is van, ahol megtekinthető a madarak költőhelye.
Szekszárdon nyílt meg a Hotel Merops borhotel, amelynek névválasztása a szőlőre kártékony rovarokat fogyasztó gyurgyalag és az ember szimbiózisára utal.[17]
A 2017. április 14-én megrendezett XIV. Simonyi Konferencia szimbóluma is egy tesszalált gyurgyalag volt, mely jelképezi a szervezők rendezvény iránti elkötelezettségét, és a vehemenciát, ahogy megbirkóznak a gyors reakciót igénylő és felelős feladatokkal.[18]
A kultúrában
- A Vad Magyarország című filmben
- Áprily Lajos Gyurgyalagok c. versében
Jegyzetek
- ↑ Czuczor Gergely, Fogarasi János: A magyar nyelv szótára. (Hozzáférés: 2022. március 21.)
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. június 5.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. június 5.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2020. június 5.)
- ↑ a b Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület. (Hozzáférés: 2020. január 19.)
- ↑ a b Svensson, L.; Grant, P. J.; Mullarney, K.; Zetterström, D.: Der neue Kosmos-Vogelführer - Alle Arten Europas, Nordafrikas und Vorderasiens. Franckh-Kosmos Verlags-GmbH & Co., Stuttgart. 1999. ISBN 3-440-07720-9, S. 222
- ↑ a b c Elphick, Jonathan: A madárvonulás atlasza, Budapest, Cser Kiadó, (2007)
- ↑ doi:10.1111/j.1462-2920.2007.01548.x
- ↑ doi:10.1146/annurev-ento-120709-144802
- ↑ Perspectives on Animal Behavior. John Wiley & Sons, 268. o. (2009). ISBN 978-0-470-04517-6
- ↑ Közös hasznot virágzik a türelem MezőHír-2021/03. lapszám cikke - 2021. március 23.
- ↑ 1996. évi LIII. törvény a természet védelméről, net.jogtar.hu
- ↑ Gyurgyalag, termeszetvedelem.hu - a magyar állami természetvédelem (ami feladatait az Agrárminisztérium látja el) hivatalos honlapja
- ↑ Günter Hack: Wind in Form eines Bienenfressers. In: Merkur 67,5 (Mai 2013), S. 472–475, hier S. 474.
- ↑ doi:10.1007/BF00299888
- ↑ A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. január 19.)
- ↑ Borhotel nyílt Szekszárdon (pécsiborozó.hu, 2014. október 14.)
- ↑ XIV. Simonyi Konferencia. konferencia.simonyi.bme.hu. (Hozzáférés: 2017. április 11.)
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2020. június 5.)
- Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
- MME Kóka - Gyurgyalag védelem
- A világ madarai. Budapest: Panem Kft (1994). ISBN 963-545-006-0
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Bienenfresser (Art) című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Ez a szócikk részben vagy egészben az European bee-eater című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Analóg multiméterek túlterhelés elleni védelme
Egyenáram
Egyenáram mérése
Egyenirányítós lengőtekercses műszer
Elektromágnes (fizika)
Elektromos feszültség
Elektromos térerősség
Fáziseltolódás
Fázismutató
Fajlagos ellenállás
Feszültséggenerátor
Feszültségváltó
Forgó mágneses tér
Háromfázisú hálózat
Hőelektromosság
Hatásos ellenállás
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.