A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
Georg Waitz | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1813. október 9. Flensburg |
Elhunyt | 1886. május 24. Berlin (72 évesen) |
Sírhely | Alter St.-Matthäus-Kirchhof Berlin |
Ismeretes mint | jogtörténész |
Nemzetiség | német |
Házastárs | Clara Schelling |
Iskolái |
|
Tudományos fokozat | doktorátus |
Szakmai kitüntetések | |
| |
A Wikimédia Commons tartalmaz Georg Waitz témájú médiaállományokat. |
Georg Waitz (Flensburg, 1813. október 9. – Berlin, 1886. május 24.) német jogtörténész, medievista, a német történeti forrásoknak egyik legismertebb kiadója.
Élete
1832 és 1836 között a kieli és a berlini Humboldt Egyetemen történelmet, jogtudoményt, filozófiát és evangélikus teológiát hallgatott. A történészi pályát Leopold von Ranke hatására választotta. Kezdetben Hannoverben, majd 1842-től kezdve Berlinben dolgozott Georg Heinrich Pertz tudományos munkatársaként a német középkori forrásgyűjtemény, a Monumenta Germaniae Historica (MGH) keretében.
1842-ben a történelem rendes professzori állására kapott meghívást a kieli egyetemre. Ugyanebben az évben vette feleségül Clara Schellinget, Friedrich Wilhelm Joseph Schelling lányát.
1846-ban mint az egyetem képviselője a holsteini tartománygyűlésen vett részt, ahol a németség érdekében buzgólkodott. Az 1848-as márciusi mozgalmak idejében Rendsburgban működött mint az ideiglenes kormány tagja. Később a frankfurti parlamentbe választották, ahol eleinte a kaszinó-párthoz, utóbb az ún. Weidenbusch-párthoz tartozott, miután Gagernnel együtt a gyülésből kivált.
1848-ban a Göttingeni Egyetemre ment át, ahol egyik alapítója volt a történelmi szemináriumnak, amely utóbb göttingeni történeti iskola néven lett ismert. 1875-ben az MGH elnöke lett és Berlinbe költözött, emellett a Rotteck-Welcker'sches Staatslexikon, a Historische Zeitschrift és az Allgemeine Deutsche Biographie közreműködője.
A szövegkritika terén elsőrangú tekintélynek számított, és számos német és külföldi történelmi társulat tagjává választotta. A Magyar Tudományos Akadémiának 1879-től volt kültagja.
Munkássága
Életének főműve a 12. század közepéig terjedő hétkötetes Deutsche Verfassungsgeschichte, amely bőséges anyagával ma is értékes forrás. Emellett feldolgozta és folytatta Friedrich Christoph Dahlmann Quellenkunde der deutschen Geschichte című munkáját. A mű kezdettől fogva tartalmazott szakirodalmi adatokat, és utóbb tiszta bibliográfiává alakult át.
Politika
1846-ban Waitz tagja lett a holsteini rendi gyűlésnek. Ugyanabban az évben egyik aláírója volt a VIII. Keresztély dán királyhoz, a schleswigi örökösödés ügyében intézett nyílt levélnek; ezzel magára vonta a dán kormány neheztelését. Az 1860-as években is kiállt Schleswig-Holstein oszthatatlansága és a Német Szövetséghez való tartozása mellett. 1848. május 18. és 1849. május 20. között tagja volt a frankfurti parlamentnek, és részt vett az alkotmányozó bizottságban.
Nevezetesebb művei
- Deutsche Verfassungsgeschichte (1–8. kötet, Kiel 1843–78; 1–3. kötet, 3. kiad. 1879–83, a 4–6. kötet 2. kiad. 1884, Zeumer és Seligertől)
- Schleswig-Holsteins Geschichte (2 kötet, Göttingen, 1851–54)
- Über das Leben und die Lehre des Ulfila (Hannover, 1840)
- Das alte Recht der salischen Franken (Kiel, 1846)
- Lübeck unter Jürgen Wullenweber (3 kötet, Berlin, 1855–56)
- Deutsche Kaiser v. Karl dem Grossen bis Maximilian (uo. 1862)
- Grundzüge der Politik (Kiel, 1862)
- Jahrbücher des Deutschen Reichs unter Heinrich I. (Berlin, 1837, 3. kiad. Lipcse, 1885)
- Das Recht des Herzogs Friedrich von Schleswig-Holstein (Göttingen, 1863)
- Über die angeblichen Erbansprüche d. königlich preussischen Hauses an die Herzogtümer Schleswig-Holstein (uo. 1864)
- Kurze schleswig-holsteinische Landesgeschichte (Kiel, 1864)
- Über eine sächsische Kaiserchronik und ihre Ableitungen (Göttingen, 1863)
- Zum Gedächtnis an Jakob Grimm (uo. 1863)
- Urkunden zur deutschen Verfassungsgeschichte im XI. u. XII. Jahrhundert (Kiel, 1871, 2. kiad. 1886)
Források
- Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Georg Waitz című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A német cikk forrásai
- Ferdinand Frensdorff: Waitz, Georg. In: Allgemeine Deutsche Biographie (ADB). Bd. 40, Duncker & Humblot, Lipcse, 1896, 602–629. o.
- Guido Wölky: Roscher, Waitz, Bluntschli und Treitschke als Politikwissenschaftler. Spätblüte und Untergang eines klassischen Universitätsfaches in der zweiten Hälfte des 19. Jahrhunderts. Dissertation, Universität Bochum, 2006 (Volltext).
További információk
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Analóg multiméterek túlterhelés elleni védelme
Egyenáram
Egyenáram mérése
Egyenirányítós lengőtekercses műszer
Elektromágnes (fizika)
Elektromos feszültség
Elektromos térerősség
Fáziseltolódás
Fázismutató
Fajlagos ellenállás
Feszültséggenerátor
Feszültségváltó
Forgó mágneses tér
Háromfázisú hálózat
Hőelektromosság
Hatásos ellenállás
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.