Ez a szócikk az országbíróról szól. Hasonló címmel lásd még: Dessewffy Aurél (egyértelműsítő lap).

Dessewffy Aurél
Dessewffy Aurél 1913-ban (fénykép a Vasárnapi Ujság 1913. évi 11. számában)
A Magyar Királyság Főrendiházának elnöke
Hivatali idő 1906. május 17. – 1910. február 10.
Előd	Csáky Albin
Utód	Csáky Albin
A Magyar Királyság országbírója
Hivatali idő 1917. július 31. vagy szeptember 13.[1] – 1918. november 16.[1]
Előd	Orczy Béla
Utód	nem volt
Született	1846. január 16. Bűdszentmihály
Elhunyt	1928. március 28. (82 évesen) Budapest
Sírhely	Bűdszentmihály
Párt	Mérsékelt Ellenzék Országos Alkotmánypárt Jobboldali Ellenzék Egyesült Ellenzék
Szülei	Dessewffy Emil
Foglalkozás	politikus
A Wikimédia Commons tartalmaz Dessewffy Aurél témájú médiaállományokat.

Gróf cserneki és tarkői^[2][3] Dessewffy Aurél (Bűdszentmihály, 1846. január 16. – Budapest, 1928. március 28.) a Magyar Királyság utolsó országbírója, az MTA igazgatóságának tagja.

Életpályája

Dessewffy Emilnek, az MTA tiszteleti tagjának és elnökének a fia, édesanyja báró Wenckheim Paulina volt.

Budapesten végzett jogot, majd Németországban közgazdasági tanulmányokat folytatott. 1874 és 1883 között országgyűlési képviselő volt. 1883 után a Tisza Kálmán-kormány ellenzékéhez, Apponyi Albert pártjához csatlakozott. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület alelnöke, majd elnöke lett. 1887-ben a Magyar Földhitelintézet elnöke lett. 1906-ban a Főrendiház elnökévé nevezte ki I. Ferenc József. Erről a tisztségéről 1910-ben lemondott és visszavonult a politikától. 1917. július 31-én IV. Károly magyar király kinevezte országbíróvá. Haláláig aktív maradt.

A forradalmak után, 1920-ban környezete biztatta, hogy magas közjogi méltóságként vegye kezébe az ország irányítását, azonban ő ezt nem vállalta el. Demokratikus választást javasolt, és még 1926-ban is csak úgy szavazta meg a Magyar Királyság Horthy alatti jogfolytonosságát, hogy azt ideiglenesnek tekinti.^[4] Élete végén, 1927-től a felsőház tagja volt. Ugyanekkor lett tiszteletbeli elnöke (Bethlen István miniszterelnök és Csernoch János hercegprímás mellett) a megalakuló Magyar Mezőgazdasági Múzeum Barátainak Köre nevezetű egyesületnek is.^[5]

Gr. Dessewffy Aurél 1928-ban, 83. életévében hunyt el. Végakaratának megfelelően a család bűdszentmihályi sírkertjében helyezték örök nyugalomra, a temetési szertartást Kemecse kiváló szülötte, Dr. Kriston Endre celebrálta és szentelte be a koporsót. A koporsóján ez állt: „gr. Dessewffy Aurél ORSZÁGBÍRÓ.” Utódai később Dél-Amerikába költöztek, de a sírt látogatják.^[4]

Magánélete

1869-ben feleségül vette gróf Károlyi Pálmát (1847. március 28. – 1919. április 14.). Öt gyermekük született:^[6]

• Dessewffy Mária (Rolla) Karolina (1870. szeptember 10. – 1950. január 28.)
• Dessewffy Ilona (1871. november 28. – 1945)
• Dessewffy Emil (1873. március 19. – 1935. december 18.)
• Dessewffy István (1882. február 13. – 1946)
• Dessewffy Eleonóra (1889. szeptember 2. – 1905. november 23)

Művei

• Közlekedés ügyében tárgyalt kérdések (György Endrével, Budapest, 1881)
• A gazdakör hitelügyi bizottságának emlékirata (Schmidt Józseffel, Budapest, 1884)

Jegyzetek

Források

• Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.  
• Jónás Károly – Villám Judit: A Magyar Országgyűlés elnökei, 1848–2002. Almanach. Argumentum Kiadó, Budapest, 2002, ISBN 963-446-225-1, 233-235. oldal.

További információk

• Dessewffy Aurél^{[halott link]}