A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
Centralisták | |
Adatok | |
Utolsó vezető | Eötvös József (vezérszónok) |
Alapítva | 1843-44 (frakció) |
Feloszlatva | 1849 (frakció) |
Elődpárt | — |
Utódpárt | — |
Pártújság | Pesti Hírlap |
Ideológia | klasszikus liberalizmus centralizmus |
Politikai elhelyezkedés | közép |
Parlamenti jelenlét | 1843-1849 |
A centralisták az 1843–1844-es országgyűlés idején megjelent új ellenzéki csoportosulás, a központi kormányzatot a vármegyék rovására megerősíteni szándékozó ellenzéki csoport volt, akik politikai párttá sohasem szerveződtek.[1]
Története
Tagjai a polgári átalakulást, a polgárosodást felgyorsítani igyekvő ifjú publicisták, írók, tudósok, köznemesi értelmiségiek, vagy az arisztokráciából lecsúszott, értelmiségivé váló ifjak voltak. A centralista csoport szűkebb köréhez tartozó teoretikusok és politikusok életük egy-egy szakaszán szinte kivétel nélkül foglalkoztak szépirodalommal, aktív formában vagy kritikai írásokban. Az irányzat „főideológusai”, vezetői Eötvös József és Szalay László voltak.
Később csatlakozott hozzájuk Henszlmann Imre és Pulszky Ferenc, a hazai esztétikai gondolkodás két úttörője is. „Magyar doktrinérek”-nek is nevezték őket: sokoldalú, művelt gondolkodók voltak, akik minden társadalmi-politikai kérdést a tudomány álláspontjáról tárgyaltak. Tanulmányozták a nyugati országok alkotmányát, jogrendszerét, közigazgatását. Keresték azt a rendszert, amely Magyarországnak mintaként szolgálhatna. Ismerték a francia forradalom eszméit, fejlődésmenetét, ismerték az angol parlament küzdelmeit: az államtudomány, a történelem és a jogi diszciplína terén minden elérhető munkát elolvastak; közvetítették és népszerűsítették Montesquieu, Bentham, Tocqueville, Guizot, Macaulay, azaz a nyugati liberalizmus eszméit.
Tevékenységükben sok volt az elvont, doktríner vonás. Céljukat, a polgárosulást reformokkal, a megyerendszer, az igazságszolgáltatás átalakításával, a népoktatás korszerűsítésével kívánták elérni – az akkoriban fennálló politikai rendszeren belül – s nem ismerték fel a nemzeti függetlenségi törekvések jelentőségét. Jövőképükben a nemesség jóval kisebb szerepet kapott volna. Reformjavaslataik, társadalomkritikáik bár értékesek voltak, programjukat, fellépésüket mégis sokszor minden oldalról ellenszenv kísérte, nem volt erős polgári osztálybázisuk.
1844 második felétől a centralisták kezébe került Kossuth Lajos lapja, a Pesti Hírlap, de mivel a centralisták csupán egy kicsiny értelmiségi elitet képviseltek, 1846-ra a lap már csak árnyéka volt önmagának.
A centralistáknak tulajdonított politikai érdemek, sikerek
- A polgári eszmék és intézmények meggyökereztetése a hazai köztudatban
- A polgári morál és tudós elmélyülés polgárjoga a politikai gyakorlatban
- A társadalmi átalakulás tárgyalása a publicisztikában
1848-ban Kossuth és az új országgyűlés az ő jogtudósi munkásságuk eredményeit vitte át gyakorlatba.
Jegyzetek
Források
- Fenyő István: A centralisták. Egy liberális csoport a reformkori Magyarországon (Budapest, Argumentum kiadó, 1997) ISBN 963-446-054-2
- A magyar irodalom története 1772-től 1849-ig (3. köt. – Budapest, Akadémiai kiadó, 1965) ISBN 963-05-1642-X
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Analóg multiméterek túlterhelés elleni védelme
Egyenáram
Egyenáram mérése
Egyenirányítós lengőtekercses műszer
Elektromágnes (fizika)
Elektromos feszültség
Elektromos térerősség
Fáziseltolódás
Fázismutató
Fajlagos ellenállás
Feszültséggenerátor
Feszültségváltó
Forgó mágneses tér
Háromfázisú hálózat
Hőelektromosság
Hatásos ellenállás
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.