A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
Bassár el-Aszad | |
Szíria elnöke | |
Hivatalban Hivatalba lépés: 2000. július 17. | |
Előd | Abd el-Halím Haddám (ügyvezető) |
Katonai pályafutása | |
Csatái | szíriai polgárháború |
Született | 1965. szeptember 11. (58 éves) Damaszkusz, Szíria |
Párt | Baasz Párt |
Szülei | Anisa Makhlouf Háfez al-Asszad |
Házastársa | Aszmá el-Aszad |
Gyermekei |
|
Foglalkozás |
|
Iskolái |
|
Vallás | alaviták |
Díjak |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Bassár el-Aszad témájú médiaállományokat. |
Bassár el-Aszad (Baššār al-Asad, arab betűkkel بشار الأسد; Damaszkusz, 1965. szeptember 11.) Szíria elnöke és a Baasz Párt főtitkára 2000 óta, az 1971-től haláláig szintén elnöki hivatalt betöltő Háfez el-Aszad fia és utódja.
Útja az elnökségig
Háfez el-Aszad és Anísze Mahlúf második fia 1965-ben született, amikor a Baasz Párthoz tartozó, tábornoki rangú, alavita származású apja a szír légierő parancsnoka volt. A következő évben, Szaláh Dzsadíd baaszista puccsa nyomán az idősebb Aszad hadügyminiszter lett, majd 1970-ben, a „javító forradalomnak” elkeresztelt puccsal magának szerezte meg a hatalmat. Egy évig miniszterelnök volt, majd 2000-ben bekövetkezett haláláig az állam elnöke lett. Bassár nevű fiát eredetileg nem politikai pályára szánta: kiszemelt örököse az elsőszülött Bászel el-Aszad volt, aki a biztonsági szolgálat vezetője lett, emellett kiváló sportemberként volt ismert. A második fiú, aki franciául és angolul is megtanult, orvosi pályára lépett: szemésznek tanult a Damaszkuszi Egyetemen. Damaszkusz egyik katonai kórházában volt rezidens, majd 1992-től továbbképzésen vett részt a londoni West Eye Hospitalban. Itt ismerkedett meg későbbi feleségével, a szír emigránsoktól származó Aszmá Favváz al-Ahrasszal.
1994-ben Bászel al-Aszad autóbalesetben elhunyt, ekkor Bassár kénytelen volt megszakítani tanulmányait és hazatérni Szíriába. Itt katonai képzésben részesült a homszi katonai akadémián, és 1999-re vezérkari őrnagyi rangot szerzett. Ezekben az években ő állt a korrupcióellenes kampány élére, emellett síkra szállt a modernizáció és az internet elterjesztése mellett.
Elnöksége
2000. június 10-én, országlása harmincadik évében elhunyt Háfez el-Aszad. Miután a parlament a korábbi negyven évről harmincnégyre szállította le az elnökség alsó korhatárát, így lehetővé téve Bassár el-Aszad indulását, a szavazatok 97,2%-ával az elhunyt elnök fiát választották Szíria államfőjévé. A hétéves ciklus lejárta után, 2007-ben ismét hasonló arányban választották elnökké.
Belpolitika
Bassár el-Aszad, bár kezdetben számos politikai fogolynak adott amnesztiát, lehetővé tette reformer értelmiségiek számára a véleménynyilvánítást és lépéseket tett a sajtó korlátozásainak csökkentése felé, rövidesen visszatért a korábbi politikához, és lényegében fenntartotta az apja által kialakított, hadseregre és titkosszolgálatokra támaszkodó, elnyomó, diktatórikus rendszert. Ebben a fegyveres testületeket és állami szerveket vezető régi gárda szerepe sem zárható ki. A rendkívül korruptnak tartott politikai rendszerrel ellentétben a gazdaság terén reformokat hajtott végre, szakítva apja szocialista politikájával, aminek köszönhetően Szíria egyre nyitottabbá válik, és egyre kisebb az állami irányítás mértéke.
Külpolitika
Bassár el-Aszad külpolitikailag nehéz helyzetben kezdte az elnökségét. Az országa által el nem ismert Izrael 1967 óta megszállás alatt tartja a Szíriához tartozó Golán-fennsíkot, a szíriai csapatok viszont 1976 óta Libanon egy részét ellenőrizték az ottani polgárháború kapcsán. A szintén baaszista Szaddám Huszein iraki rendszerével ellenséges Háfez el-Aszad az 1980-as években Irán fontos szövetségesévé lépett elő, amit megkönnyített, hogy az alavita szekta a síita iszlám egyik leágazásából alakult ki. Iránnal közösen támogatta nyugati világban terroristának tekintett libanoni síita Hezbollahot, illetve a palesztin Hamászt is, noha annak iszlamizmusát országán belül tűzzel-vassal üldözte. Ennek köszönhetően a republikánus John Bolton 2002-ben Szíriát is a „gonosz tengelyéhez” sorolta.
Tovább nehezítette a helyzetet, a damaszkuszi vezetés 2003-ban elítélte az iraki háborút, majd az, hogy 2005-ben a szír titkosszolgálatot vádolták meg Rafík el-Haríri volt libanoni miniszterelnök meggyilkolásával. A damaszkuszi kormányzat következetesen tagadja a vádakat, és még abban az évben kivonta csapatait a szomszédos országból. Ezután a két ország a kapcsolatok normalizálásának útjára lépett: kölcsönösen elismerték egymást, és nagykövetségeket létesítettek a két fővárosban. A 2006-os második libanoni háború kapcsán Aszad elnök elítélte Izraelt és kiállt az ellenálló Hezbollah mellett, de röviddel utána tárgyalásokba kezdett a zsidó állammal Törökország közvetítésével, kilátásba helyezve a békekötést és Izrael elismerését annak fejében, hogy az kivonul a Golán-fennsíkról. Az Izraellel folytatott tárgyalások a 2008–2009-es Izrael–Hamász-konfliktus kapcsán megszakadtak. Eközben a szír–amerikai kapcsolatok is fejlődésnek indultak: több delegáció látogatott Damaszkuszba. Az Aszad-kormányzat jó viszonyt ápol Oroszországgal, amit támogatott a 2008-as orosz–grúz háború során.
2011-es felkelés
2011 januárjában az észak-afrikai arab forradalmakat követve Szíriában is megmozdulások kezdődtek a diktatúra, az emberi jogok folyamatos megsértése ellen. A hatalom erőszakosan lépett fel a demonstrálókkal szemben, a tüntetések elfajultak.[1] Márciustól el-Aszad rendfenntartó erői éles lőszerrel tüzeltek a tiltakozókra, több száz embert megöltek.[2] A tömeggyilkosságok, kegyetlenkedések, kínzások hatására május 9-én az EU beutazási tilalmat rendelt el a rezsim vezetői ellen, majd a hónap végén maga az elnök is a listára került.[3]
Családja
Bassár el-Aszad 2000 decemberében vette feleségül a nála tíz évvel fiatalabb, szunnita muszlim Aszmát, Favváz Ahrasz kardiológus és a diplomata Szahár Otri lányát, aki francia irodalmat és számítástechnikát tanult, majd befektetési bankárként dolgozott. Az elnöki párnak három fia született:
- Háfez el-Aszad (2001. december 3.)
- Zejn el-Aszad (2003. november 5.)
- Karím el-Aszad (2004. december 16.)
Jegyzetek
- ↑ Soha nem látott tüntetések Szíriában - Index, 2011. március 24.
- ↑ 44 tüntetőt lőttek agyon Szíriában - Index, 2011. május 21.
- ↑ Bekeményít az EU Aszaddal szemben - Index, 2011. május 23.
Források
- BBC News – Profile: Syria's Bashar al-Assad
- A Wikimédia Commons tartalmaz Bassár el-Aszad témájú kategóriát.
További információk
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Analóg multiméterek túlterhelés elleni védelme
Egyenáram
Egyenáram mérése
Egyenirányítós lengőtekercses műszer
Elektromágnes (fizika)
Elektromos feszültség
Elektromos térerősség
Fáziseltolódás
Fázismutató
Fajlagos ellenállás
Feszültséggenerátor
Feszültségváltó
Forgó mágneses tér
Háromfázisú hálózat
Hőelektromosság
Hatásos ellenállás
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.