A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
Abdul-Aziz ibn Abdul-Rahman Al Szaúd عبد العزيز بن عبد الرحمن آل سعود | |
Szaúd-Arábia királya | |
Uralkodási ideje | |
1932. augusztus 14. – 1953. november 9. | |
Elődje | nem volt |
Utódja | Szaúd ibn Abdul-Aziz |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Szaúd-ház |
Született | 1876. január 15. Rijád |
Elhunyt | 1953. november 9. (77 évesen) Taif |
Nyughelye | Al Oud temető, Rijád |
Édesapja | Abdul-Rahman ibn Fejszál Al Szaúd |
Édesanyja | Sarah Al Sudairi |
Testvére(i) |
|
Házastársa |
|
Gyermekei |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Abdul-Aziz ibn Abdul-Rahman Al Szaúd عبد العزيز بن عبد الرحمن آل سعود témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Abdul-Aziz ibn Abdul-Rahman Al Szaúd vagy gyakran használt nevén Ibn Szaúd (1876. január 15. – 1953. november 9.) Szaúd-Arábia megalapítója és első királya. Miután apját elűzték a Nedzsdi Emirátus éléről, Abdul-Aziz fokozatosan elfoglalta Arábia középső területeit és brit támogatással kikiáltotta magát a Nedzsdi Szultanátus, majd Nedzsd és Hidzsáz, végül Szaúd-Arábia királyának. Uralkodása idején hatalmas olajmezőket találtak országa Perzsa-öbölhöz közeli részén.
Ifjúsága
Abdul-Aziz 1876. január 15-én Rijádban született a Nedzsdi Emirátus utolsó uralkodója, Abdul-Rahman ibn Fejszál Al Szaúd és felesége, Sarah Al Sudairi gyermekeként.
1890-re az Al Szaúd nemzetség belharcait kihasználva, az Al Rasid klán átvette az uralmat a Nedzsdi Emirátusban, elfoglalta Rijádot és legyőzték a Szaúdok seregét. Abdul-Rahman családjával együtt az Al Murrah beduin törzsnél keresett menedéket a mai Szaúd-Arábia déli részén, majd Katarba, Bahreinbe és végül Kuvaitba távoztak, ahol majdnem egy évtizedig éltek.
Hódításainak kezdete
Abdul-Aziz 1901 tavaszán néhány rokonával és fegyvereseikkel portyákra indult a Nedzsdbe, főleg Rasid-párti törzseket támadva meg. Csapata ekkor még alig haladta meg a 200 főt.
Ugyanezen év őszén a ramadán idején merész húzással Rijád ellen indultak. A herceg 40 emberével a városfalakon áthajló pálmák törzsén felmászva behatolt a városba és átvette a hatalmat. Rijád Rasid-párti kormányzóját saját erődje előtt fejezték le.
A főváros elfoglalása után a Szaúd-ház régi támogatói visszatértek Abdul-Azizhoz, aki karizmatikus vezetőnek és jó katonának bizonyult. A következő év során a Nedzsd felét visszavették az Al Rasid nemzetségtől.
1904-ben a Rasid-klán az Oszmán Birodalomhoz fordult segítségért. Június 15-én az egyesült rasidi-török csapatok vereséget mértek Ibn Szaúd csapataira, akik visszavonultak és gerilla-hadviselésbe kezdtek a törökök ellen, főleg utánpótlási vonalaikat támadva.
Miután a török csapatok kivonultak, a szaúdiak 1912-ig teljesen megszállták a Nedzsdt és Arábia keleti partvidékét. Abdul-Aziz ekkor alapította meg az Ikhván muszlim fegyveres testvériséget, amely elvben az iszlám megtisztításáért és a vahhábita hitelvek terjesztéséért harcolt, ám a gyakorlatban a Szaúd-ház uralmát segítette és nomád beduin törzseket kényszerített letelepedésre.
Nedzsd és Hidzsász meghódítása
Az első világháború kitörése után a brit kormány Ibn Szaúddal is felvette a kapcsolatot, mint olyan hatalommal, amely képes és akar harcolni a Török Birodalom ellen. Az 1915 decemberében megkötött darini szerződésben Nagy-Britannia protektorátusává tette a Szaúd-ház által birtokolt területet és segítséget ígért a törökpárti Rasidok elleni harchoz. A britek ezzel párhuzamosan (a híres Arábiai Lawrence által) felvették a kapcsolatot Husszein ibn Ali mekkai seriffel is.
A brit fegyvereknek és anyagi támogatásnak hála, Ibn Szaúd 1922-re teljesen megtörte az Al Rasid ellenállását és területük megszállásával megduplázta a fennhatósága alatt levő országrészt; egyben kikiáltotta a Nedzsdi Szultanátust. Egy újabb brit szerződéssel sikeresen elfogadtatta hódításait, cserébe megígérte, hogy nem fogja támadni az Öböl-menti és iraki brit érdekeltségeket. Ibn Szaúdnak emiatt egyre több problémája adódott az Ikhvánnal, amely ebben az évben a brit védelem alatt álló Transzjordániát támadó portyáján súlyos veszteségeket is szenvedett.
1925-ben Ibn Szaúd elfoglalta Mekkát Husszein seriftől, 700 éves hásimita uralomnak vetve véget ezáltal. 1926. január 8-án Ibn Szaúdot Hidzsáz királyává kiáltották ki. Az 1927-es dzsiddai szerződésben Nagy-Britannia is elismerte a Szaúdi-ház uralmát Nedzsd és Hidzsáz fölött.
A nemzetközi elismeréssel a háta mögött Ibn Szaúd az Arab-félsziget minden olyan területét megszállta, amely nem állt az angolok védelme alatt. Mivel a britekkel való konfliktust megtiltotta, kénytelen volt a fellázadó Ikhván ellen fordulni, amely folytatni akart a harcot a nem-vahhábita eretnekek ellen. A lázadó milíciát 1929-re sikerült végleg leverni.
Szaúd-Arábia megalapítása
1932. szeptember 23-án Ibn Szaúd addigi hódításait Szaúd-Arábia néven egyesítette.
1935. március 15-én mekkai zarándoklata idején három fegyveres támadt a királyra, aki azonban épségben került ki a merényletkísérletből.
1938-ban a kaliforniai Standard Oil geológusai hatalmas olajmezőket találtak a királyságban. A korábbi brit támogatás ellenére a király 1944-ben amerikai társaságoknak adta el a kitermelési jogokat. A befolyó jövedelmeket főleg katonai célra, a nomád beduinok akár erőszakos letelepítésére és vérbosszúik, torzsalkodásaik megszüntetésére használta fel. Jelentős összegeket fordított a vahhábizmus terjesztésére is.
A második világháborúban a királyság formálisan semlegesnek mondta magát, de inkább a szövetségesekhez állt közelebb. Ennek ellenére, amikor 1938-ban a bagdadi német nagykövetet az iraki brit olajvezeték elleni szabotázzsal vádolták, Ibn Szaúd menedéket adott a német diplomatának.
A király 1945-ben Roosevelt amerikai elnökkel és Winston Churchillel is hosszas tárgyalásokat folytatott a térség jövőjéről.
Szaúd-Arábia 1948-ban formálisan részt vett az első arab-izraeli háborúban, de jelentős szerepet nem vállalt.
Halála
1953 októberében Abdul-Aziz király megbetegedett és november 9-én Taif városában álmában halálos szívroham érte. Testét a rijádi Al Oud temetőben helyezték örök nyugalomra.
Családja
Abdul-Aziz először 15 éves korában házasodott, az idők folyamán összesen 22 felesége volt, akiktől 45 fia született, ám a felnőttkort csak 36 érte meg. A halálát követő hatvan évben fiai váltották egymást a szaúdi trónon.
Források
- "King Abdulaziz' Noble Character". Islam House.
- Winberg Chai: Saudi Arabia: A Modern Reader University Press. p. 193. ISBN 978-0-88093-859-4
- James Wynbrandt: A Brief History of Saudi Arabia Infobase Publishing. ISBN 978-0-8160-7876-9
- "Discovery! The Search for Arabian Oil". Selwa Press 2007.
- Leatherdale, Clive (1983) Britain and Saudi Arabia, 1925-1939: The Imperial Oasis New York: Frank Cass and Company.
- "Warrior King Ibn Saud Dies at 73". The West Australian. 10 November 1953.
- "Death of Ibn Saud". History Today 53 (11).
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben az Ibn Saud című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Kapcsolódó szócikkek
Előző uralkodó: - |
|
Következő uralkodó: Szaúd ibn Abdul-Aziz |
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Analóg multiméterek túlterhelés elleni védelme
Egyenáram
Egyenáram mérése
Egyenirányítós lengőtekercses műszer
Elektromágnes (fizika)
Elektromos feszültség
Elektromos térerősség
Fáziseltolódás
Fázismutató
Fajlagos ellenállás
Feszültséggenerátor
Feszültségváltó
Forgó mágneses tér
Háromfázisú hálózat
Hőelektromosság
Hatásos ellenállás
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.