A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Arab |
الجزيرة العربية |
Tudományos átirat |
al-Ǧazīra al-ʿArabiyya |
Fordítás |
az Arab-félsziget |
Arab-félsziget | |
Ország | |
Népesség | |
Teljes népesség | 77 584 000 fő (2002) |
Terület | 3 200 000 km² |
Legmagasabb pont | Jabal an Nabi Shu'ayb |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 23°, k. h. 46°Koordináták: é. sz. 23°, k. h. 46° | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Arab-félsziget témájú médiaállományokat. |
Az Arab-félsziget egy nagy kiterjedésű, Délnyugat-Ázsia és Afrika találkozásánál fekvő, zömmel sivatag borította földrajzi terület, a Közel-Kelet része, mely hatalmas kőolaj- és földgázkészleteinek köszönhetően nagy gazdasági és politikai jelentőségre tett szert a 20. században. Kulturális tekintetben elsősorban mint az iszlám szülőföldje ismert.
Földrajza
Határai
Keleten a Perzsa-öböl, a Hormuzi-szoros és az Ománi-öböl, délkeleten az Arab-tenger és az Indiai-óceán, délen az Ádeni-öböl határolja; nyugaton Afrikától a Báb el-Mandeb és a Vörös-tenger, a Sínai-félszigettől pedig az Akabai-öböl választja el. Az Arab-tábla északi határait az Ázsiával való találkozásánál húzódó hegységek jelzik (Zagrosz, Torosz-hegység), azonban a félsziget esetében nem jelölhető ki éles határ: belesimul a Szíriai-sivatagba.
Domborzata
A félsziget egész nyugati partvidékén hegyláncok futnak végig (északnyugaton a Hidzsáz, délnyugaton az Aszír-hegység), hasonlóan Jemen déli partvidékéhez és Omán keleti partjaihoz. A hegyek a félsziget nyugati felében egy termékeny völgyekkel szabdalt fennsíkot, a keleti vidékeken viszont sivatagokat (északról délre: a köves Nefúd, Dahná és a homokos Rab-el-Háli) fognak közre. A félsziget legmagasabb pontja az Aszír-hegységben, Jemenben levő Nabí Suajb-hegy (3780 méter).
Éghajlata, vízrajza
Az Arab-félsziget nagy része forró, sivatagi éghajlatú terület. Ennek megfelelően állandó tavai és folyóvizei alig vannak, legtöbb vize időszakos. Ez kihat a mezőgazdaságra is: a növénytermesztéshez intenzív öntözésre van szükség, különben csak a nomád transzhumáló legeltetésre van lehetőség. A víz a rövid csapadékos időszakokban az egyes völgyekben, szurdokokban (arabul vádi) gyűlik össze.
A déli Jemen kivételnek számít, ugyanis éghajlata trópusi monszun. Ennek köszönhetően rendszeresen bőséges csapadék éri, és – bár különféle öntözéses technikákra, teraszos művelésre szükség van – mezőgazdasági termelésre alkalmas. Ománban szintén évezredes múltja van az öntözéses földművelésnek, itt a csatornákat faladzsnak hívják.
Államai
Legnagyobb kiterjedésű és népességű országa Szaúd-Arábia, mely hatalmas szénhidrogénkincs és az iszlám két legszentebb városa, Mekka és Medina felett rendelkezik. A Perzsa-öböl államai: Omán, az Egyesült Arab Emírségek, Katar félszigete és a közeli Bahrein szigete, hasonlóan a Dél-Mezopotámiába átnyúló Kuvaithoz elsősorban olaj- és gázkitermelésükből élnek, bár egyes helyeken a turizmus is hatalmas bevételeket hoz (főleg az Emírségekben, például Dubajban és Sardzsában, vagy a Formula–1 versenyeiről ismert Bahreinben). A páratlan gazdagságú országok sorából leginkább a szénhidrogénkészletekkel nem rendelkező Jemen lóg ki.
Népessége
Az Arab-félszigeten arabok élnek, bár az utóbbi évtizedekben számos vendégmunkás érkezett, elsősorban Pakisztán, India, Indonézia és a Fülöp-szigetek felől. Minden itteni állam az iszlámot követi, bár nem ugyanazon ágakat: többségük szunnita, de a Perzsa-öböl partvidékén jelentős tizenkettes síita kisebbség él (Bahreinben ők vannak többségben), Ománban az ibádita háridzsiták vannak többségben, Jemenben pedig az ötös síiták alkotnak jelentős – üldözött, de korábban domináns – kisebbséget. Szaúd-Arábia államvallása a fundamentalista szunnita vahhábita irányzat. A lakosság nagy része – a hagyományos viszonyok között maradt Jement kivéve – ultramodern metropoliszokban él. Jemen, Omán és Szaúd-Arábia területein kis számú beduin csoportokkal is találkozhatunk, melyek egyes vélekedések szerint a hajdani délarabok örökségét hordozzák.
Gazdasága
A félsziget államainak zöme a szénhidrogén-kitermelésből él, melyek hatalmas mennyiségben állnak rendelkezésükre. Feltárásuk az 1930-as években kezdődött meg, addig legfeljebb az egyes fontosabb kikötők forgalma és Perzsa-öböl gyöngyhalászata hozott jelentősebb jövedelmeket. Ez utóbbi ágazat az 1930-as években indult hanyatlásnak, amikor sikerült Japánban kikísérletezni a gyöngykagyló-tenyésztést.
A luxusturizmus is komoly bevételt jelent a tengerparti országoknak, elsősorban a nyugat felé nyitott Emírségeknek és Bahreinnek. Jemenben mind a mai napig a mezőgazdaság az uralkodó ágazat, bár Áden korábban rendkívül fontos kikötő volt.
Története
A civilizációk peremvidéke
Az Arab-félsziget sokáig a civilizáció peremvidékének számított földrajzi viszonyai miatt. Az áttörés a tengerparti vidékeken, elsősorban az Iránhoz és Mezopotámiához közel eső partoknál kezdődött, melyek az Indiai-óceán kereskedelmét kapcsolták a termékeny félhold gazdasági életébe. Tudósok körében általánosan elfogadott, hogy a már Kr. e. 2. évezredi sumer szövegekben emlegetett, fontos kereskedelmi szerepet betöltő Magan a mai Omán területével azonos. A későbbiekben a Perzsa-öböl partvidéke az itteni nagy birodalmak ellenőrzése alá került.
„Arabia Felix”
Önálló fejlődés a Kr. e. 1. évezredben Jemen területén indult meg. A terület sémi nyelvű népessége remek kikötőivel bekapcsolódhatott az Indiai-óceán kereskedelmébe, amely így kikerülte az iráni birodalmak vámjait, és a gondosan szervezett, az évezred elején háziasított egypúpú tevékre alapozott karavánkereskedelmé a Vörös-tenger partjával párhuzamosan fekvő útvonalon északra vihette termékeit. A közvetítő kereskedelem önmagában is komoly hasznot hajtott, de emellé társult a helyben termelt tömjén által biztosított gazdagság – ezután az észak-déli útvonalat rendszerint tömjénútnak nevezik.
Az összefoglalóan gyakran szábeusnak vagy délarabnak nevezett civilizáció története nem pontosan rekonstruálható, bár írásukat már sikerült megfejteni. A leletanyag azonban csekély, és mivel a gazdag Jemen elszigetelt volt más művelt népektől, ezeknél sem maradtak fenn használható adatok róla. A görögök és rómaiak alig ismerték, mindössze annyit tudtak róla, hogy Arabia Felix, a „Boldog Arábia” dúsgazdag, és hogy innen érkeznek a fűszerek. Egyetlen alkalommal kísérelték meg elfoglalni a rómaiak, Augustus uralkodása elején, de a sivatagi viszonyok miatt Caius Aelius Gallus hadjárata elakadt a kietlen Arabia Deserta területén, és szégyenszemre vissza kellett vonulnia.
Mindenesetre az tudható, hogy legalább négy királyság működött a területen: a hadramauti, máini, a katabáni és legjelentősebb, a szabái (innen a bibliai Sába királynőjének története).
Dél hanyatlása, északi hatások
Az impozáns építészeti vívmányokat (például a hatalmas maribi gát) maga után hagyó délarabok kora az 1. évezred közepén áldozott le, amikor mindinkább belebonyolódtak a bizánciak, újperzsák és etiópok hatalmi viaskodásba. A 6. században az etióp sereg rövid időre elfoglalta Jement, majd újperzsák vonultak be, és szatrapiává szervezték.
Mindeközben Arábia északabbi részén tevepásztor törzsek, nomádok (beduinok, vagy ekkor még rokon értelmű megnevezéssel: arabok) élték primitív, önfenntartásért vívott harcból álló életüket. Csak a tömjénút mentén és egyes oázisokban alakult ki néhány állandó település (például Mekka, Jaszrib-Medina vagy Táif), melyeket a nomádok rendszerint megtámadtak különféle javakért. Nagy előrelépést jelentett számukra a ló megjelenése, mely komolyabb támadásokat is lehetővé tett. Ez a folyamat a Közel-Kelet egységes ellenőrzésének felbomlásával párhuzamosan ahhoz vezetett, hogy mind több arab jelent meg a szír-mezopotámiai térségben, ahol bekapcsolódtak a nagyhatalmak harcaiba, valamelyest civilizálódva (ld. Gasszánidák és Lahmidák). Ezek a „civilizált” arabok némi hatást gyakoroltak félszigeten maradt rokonaikra, általuk terjedtek el egyes monoteista vallások a félszigeten.
Az iszlám kora
Amikor az etiópokkal folytatott küzdelemben Jemen befolyását vesztette a tömjénútra, a 6. század végén annak ellenőrzését egy nagyobb hidzsázi város, Mekka vette át. A meggazdagodás társadalmi következményeinek nagy szerepe volt Mohamed próféta fellépésében és az iszlám kialakulásában a 7. század első felében. Mohamed hódításaival nagyjából egyesítette a területet, ezt követően az Arab-félsziget vált a kalifátus hódításainak magterületévé, Medina pedig a székvárosává. Mivel azonban a megszerzett tartományok sokkal nagyobb katonai és gazdasági súlyt képviseltek, már negyedik utódja, Ali kalifa áttette székhelyét Irakba, nem egész harminc évvel Mohamed halála után. Medina maradt a félsziget kormányzóságának (emírség) a központja, Mekka pedig főként a zarándoklat miatt őrizte meg jelentőségét, illetve az elkövetkező évszázadokban jelentős vallás- és jogtudományi központtá alakult.
A későbbiekben a síiták egy mérsékelt ága, az ötös Jemenben telepedett meg, a háridzsiták ibádita csoportja pedig Ománban alakított imámátust. A 10. század elején Bahrein volt a harcias iszmáilita sía központja. A szent városok ellenőrzését a 13. századtól az egyiptomi Mamlúk Birodalom, majd a 16. századtól az Oszmán Birodalom látta el; ez utóbbi Jemenben is megvetette a lábát. A Perzsa-öböl partvidékén ugyanekkor jelentek meg az európai hatalmak: először Portugália, majd Nagy-Britannia. A 17–18. században a keleti partok többször gazdát cseréltek a portugálok, törökök és perzsák közt, végül a britek szereztek döntő befolyást az akkor zömmel kalózkodásból élő terület felett.
Modern idők
A mai államok kialakulására a 20. században került sor: az Oszmán Birodalom felbomlását több arab előkelőség, többek között a Szaúd-dinasztia alapítója és a mekkai nagyserif is saját birodalom kiépítésére akarta felhasználni. Végül Ibn Szaúd elképzelései valósultak meg: Szaúd-Arábia szerezte meg a félsziget nagy részét, a nagyserif utódai pedig Jordániával és Irakkal kellett, hogy beérjék. Kisebb, addig részben független emírségekből szerveződött meg brit protektorátus alatt Kuvait, Bahrein és az Egyesült Arab Emírségek, Omán pedig 1971-ben függetlenedett. Jemen északi része 1918-ban szakadt el a törököktől, míg a déli része brit birtok és védnökségi terület volt. Észak-Jemen 1962-ben lett köztársaság, Dél-Jemen pedig 1967-ben függetlenedett. A két állam hosszas belharcok után 1990-ben egyesült.
A félsziget országai
- Bahrein
- Irak egyes részei
- Jordánia egyes részei
- Kuvait
- Omán
- Katar
- Szaúd-Arábia
- Egyesült Arab Emírségek
- Jemen
|
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Analóg multiméterek túlterhelés elleni védelme
Egyenáram
Egyenáram mérése
Egyenirányítós lengőtekercses műszer
Elektromágnes (fizika)
Elektromos feszültség
Elektromos térerősség
Fáziseltolódás
Fázismutató
Fajlagos ellenállás
Feszültséggenerátor
Feszültségváltó
Forgó mágneses tér
Háromfázisú hálózat
Hőelektromosság
Hatásos ellenállás
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.