A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
A kémiai vegyületeket két csoportba lehet sorolni, szerves és szervetlen vegyületekre. Ennek az osztályozásnak komoly történelmi múltja van, a határvonal a két csoport között nem éles, ráadásul az idők során változott is, de a IUPAC sem ad definíciót a szerves és szervetlen fogalmakra, és ajánlást sem arra nézve, hogy melyik vegyület melyik csoportba kerüljön.
Az osztályozás története, első definíciók
A szervesség, élettel kapcsolatosság fogalma Galénosztól eredeztethető. Orvosként nem hitt abban, hogy az élő szervezet működése magyarázható élettelen atomok közjátékaként. Ez a szemlélet végigkísérte a középkort, nyomot hagyott az alkimisták élettel kapcsolatos kísérletein. Végül Jöns Jakob Berzelius svéd kémikus osztotta kétfelé a vegyületeket, aszerint, hogy élő vagy élettelen dologból származnak, azzal a kiegészítéssel, hogy a szerves vegyületek életerőt is tartalmaznak, szervetlen anyagból nem jöhetnek létre. A kiegészítést Friedrich Wöhler cáfolta meg azzal, hogy oxálsavat és karbamidot állított elő szervetlen anyagokból. A szerves-szervetlen felosztás azonban a mai napig fennmaradt, bár a jelentéstartalma módosult.
Modern osztályozás, kötések alapján
Szerves vegyületnek alapvetően a széntartalmú vegyületeket tekintik. Léteznek olyan definíciók, amelyek C-C kötést tartalmazó, illetve C-H kötést tartalmazó molekulákat tekintik szervesnek. Mindkét definíció alól számos kivétel akad, így a szén allotropjai (pl. gyémánt, grafit) szervetlenek, pedig csak C-C kötést tartalmaznak. A hexaklórbenzol, szén-tetraklorid pedig szerves, noha nem tartalmaz C-H kötést.
Modern osztályozás, elemek alapján
A Gmelins Handbuch der anorganischen Chemie 1887-től, Beilsteins Handbuch der Organischen Chemie 1881-től szintén besorolja a vegyületeket. Egy vegyület szervesnek számít, ha a következő elemeket tartalmazza:[3]
Kivételek, amelyek szervetlen vegyületnek számítanak:
- CO, CS, CO2, CS2, COS, C3O2, C3S2
- szénsav, és tio-analógjainak szervetlen kationnal képzett sói
- HCN, HOCN, HSCN és izosavjaik, fémsóikkal és komplexeikkel
- dicián, foszgén
- hangyasav, ecetsav, oxálsav fémsói
- a szén allotropjai
Átmeneti zóna
Vannak olyan vegyületek, amelyek kilógnak a sorból a nem teljesen egzakt definícióknak köszönhetően. Ilyenek például az alkáliföldfémek szendvicsvegyületei (pl. magnezocén), amelyek a Beilstein definíció szerint szerves vegyületnek kellene lenniük, mégis a rokonaikkal együtt, fémorganikus kémiával foglalkozó folyóiratokban publikálják őket a kutatók.
A légyölő galóca tartalmaz egy amavadin[4] nevű vegyületet, amely származása miatt szerves biomolekula, a definíciók alapján mégis inkább szervetlen fémorganikus vegyületnek számít, mert vanádiumot tartalmaz.
Ebből a két példából is látható, hogy célszerűségi, kényelmi szempontok is befolyásolják, hogy a kémikusok egy molekulát hova tartozónak tekintenek.
Tulajdonságaik
Általában a szerves vegyületek szilárd halmazállapotban molekularácsot képeznek, melynek rácspontjaiban egymáshoz másodrendű kötésekkel kapcsolódó molekulák foglalnak helyet. E gyenge másodrendű kötések miatt a molekulakristályok gyakorta könnyen megolvadnak vagy elpárolognak, az olvadás- és forráspontjuk közötti különbség kicsi. Viszonylag puhák és könnyen összenyomhatók, hő hatására jelentős mértékben kiterjednek. Az elektromosságot nem vezetik.[5]
Jegyzetek
- ↑ E.O. Fischer, W. Hafner, Z. Naturforsch. B9 1954, 503
- ↑ G. Wilkenson, F.A. Cotton, Chem. Ind.(London) 1954, 307-308
- ↑ Archivált másolat. . (Hozzáférés: 2012. január 10.)
- ↑ Berry, R.E.; Armstrong, E.M.; Beddoes, R.L.; Collison, D.; Ertok, S.N.; Helliwell, M.; Garner, C.D. (1999). „The Structural Characterization of Amavadin”. Angew. Chem. Int. Ed. 38 (6), 795–797. o. DOI:<795::AID-ANIE795>3.0.CO;2-7 10.1002/(SICI)1521-3773(19990315)38:6<795::AID-ANIE795>3.0.CO;2-7.
- ↑ Náray-Szabó Gábor. Kémia. Akadémiai Kiadó (2006). ISBN 963 05 8240 6
Kapcsolódó szócikkek
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Analóg multiméterek túlterhelés elleni védelme
Egyenáram
Egyenáram mérése
Egyenirányítós lengőtekercses műszer
Elektromágnes (fizika)
Elektromos feszültség
Elektromos térerősség
Fáziseltolódás
Fázismutató
Fajlagos ellenállás
Feszültséggenerátor
Feszültségváltó
Forgó mágneses tér
Háromfázisú hálózat
Hőelektromosság
Hatásos ellenállás
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.