Charles Hermite
Született	1822. december 24.[1][2][3][4][5] Dieuze[6][7]
Elhunyt	1901. január 14. (78 évesen)[1][2][4][5][8] Párizs[6][7]
Állampolgársága	francia
Foglalkozása	matematikus egyetemi oktató senior lecturer egyetemi professzor egyetemi oktató
Tisztsége	elnök (1890. január 1. – 1890. december 31., Francia Természettudományi Akadémia)
Iskolái	Lycée Henri-IV Lycée Louis-le-Grand (1840–1841) École polytechnique (1841–1842)
Kitüntetései	a francia Becsületrend főtisztje A művészetek és a tudományok érdemrendje Foreign Member of the Royal Society (1873. november 27.)[9]
Sírhelye	Montparnasse-i temető (6)
A Wikimédia Commons tartalmaz Charles Hermite témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Charles Hermite (Dieuze, 1822. december 24. – Párizs, 1901. január 14.) francia matematikus, aki algebrával és analízissel foglalkozott. A századvég matematikai életének egyik vezető egyénisége.

Életpálya

Az École polytechnique diákja, majd tanára lett. 1869-től 1897-ig a Sorbonne professzora. Tanárként kitűnő előadó volt.

Kutatási területei

Az algebra és az analízis számos területén alkotott jelentőset. A számelméletben, az ortogonális polinomok és az elliptikus függvények területén. 1858-ban megadta az általános ötödfokú egyenletnek elliptikus függvények segítségével való megoldását. 1873-ban bebizonyította, hogy a természetes logaritmus alapszáma, az "e" transzcendens szám. Az általa bevezetett Hermite-polinomok fontos szerepet játszanak a kvantumelméletben a harmonikus oszcillátor sajátfüggvényeiben. Számos matematikai fogalom is fűződik a nevéhez: az Hermite-mátrix, az Hermite-interpoláció, a Rámánudzsan-állandó, az Hermite–Hadamard-egyenlőtlenség, és az Hermite-görbe.

Szakmai sikerek

• 1856-tól a Francia Természettudományi Akadémia tagja,
• a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) külső tagja volt,

Jegyzetek

Források

• Charles Hermite. kfki.hu. (Hozzáférés: 2012. december 24.)
• Charles Hermite. mta.hu. . (Hozzáférés: 2012. december 24.)