A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
Csurgay Árpád | |
Született |
1936. szeptember 8. (86 éves) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Foglalkozása |
villamosmérnök, nanotechnológus, egyetemi tanár |
Iskolái | Budapesti Műszaki Egyetem (–1959) |
Kitüntetései |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Csurgay Árpád témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Csurgay Árpád István (Budapest, 1936. szeptember 8. –) Széchenyi-díjas magyar villamosmérnök, nanotechnológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Az elektromos áramkörök elmélete, valamint a nanoelektronika nemzetközi hírű tudósa. 1976 és 1980 között a Távközlési Kutatóintézet tudományos igazgatója. 1985 és 1993 között az MTA főtitkárhelyettese.
Életpályája
1954-ben érettségizett, majd felvették a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karának gyengeáramú szakára. Itt szerzett mérnökdiplomát 1959-ben. 1963-ban védte meg egyetemi doktori disszertációját. Diplomájának megszerzése után a Távközlési Kutató Intézet tudományos munkatársa lett. Itt kezdett el először az elektromágneses terekkel foglalkozni. Emellett 1968 és 1970 között az MIT vendégprofesszora. 1971-ben sikerült egy embargós CalComp 738 típusú plottert is beszereznie az intézet számára, amilyet a NASA használt az 1969-es Holdra-szálláshoz. 1976-ban a kutatóintézet tudományos igazgatójává nevezték ki. Itt 1980-ig dolgozott, majd az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet (MTA SZTAKI) egyik kutatócsoportjának vezetője lett. Közben 1961-től tanított a Budapesti Műszaki Egyetemen, kezdetben vendégoktatóként. 1987-ben vehette át egyetemi tanári kinevezését az elméleti villamosságtan tanszékre. Itt 2006-ig dolgozott. Emellett 2003-ban a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai Karának egyetemi tanára lett. 2006-ban professor emeritusi címet kapott. 1996–97-ben az indianai Notre Dame Egyetem professzora volt, ezt követően az egyetem vendégprofesszora.
1973-ban védte meg a műszaki tudományok akadémiai doktori értekezését. Az MTA Automatizálási és Számítástechnikai Bizottságának, az Informatikai Bizottságnak és a Távközlési Rendszerek Bizottságának lett tagja. 1985-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1993-ban pedig rendes tagjává. 1985-ben az MTA természettudományi, 1990-ben általános főtitkárhelyettese lett. Tisztét 1993-ig töltötte be. 1989-ben a londoni Európai Akadémia (Academia Europaea), 1992-ben a salzburgi Európai Tudományos és Művészeti Akadémia is felvette tagjai sorába. Előbbinek 1991 és 1994 között elnökségi tagja volt. Akadémiai tisztségein kívül 1999 és 2003 között az Első Közép- és Kelet-európai Együttműködés Alapítvány kuratóriumának elnöke volt.
Munkássága
Fő kutatási területe az elektromos áramkörök elmélete, valamint a mikro- és nanoelektronika. A nanotechnológia kutatásának jelentős alakja.
A Távközlési Kutatóintézetben elektromágneses terek és áramkörök elméletével és távközlési alkalmazásaival foglalkozott. A SZTAKI-ban kutatócsoportjával az elektronikus elven működő rendszerek megvalósíthatóságának és tervezési módszereit tanulmányozta. Jelentősebb eredményeit az informatikai feladatok műszaki megvalósításának feltételei és korlátai területén érte el. Emellett Wolfgang Poroddal számos nanotechnológiai tárgyú publikáció szerzője. Simonyi Károllyal közösen elektronfizikai témájú könyvet írt.
Több mint száztíz tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője. Három szabadalmat jegyeztetett be, mikrohullámokkal működő szerkezetekről. Munkáit magyar és angol nyelven adja közre.
Családja
1962-ben nősült, felesége Gereben Ildikó villamosmérnök. Házasságukból három gyermek (két leány, egy fiú) született. Felesége és fia (Csurgay Péter) a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai Karán kutatnak.
Díjai, elismerései
- Akadémiai Díj (1971)
- Eötvös Loránd-díj (1975)
- A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1993)
- Széchenyi-díj (1998) – A magyar távközlés és számítástechnika terén végzett négy évtizedes úttörő és nagy hatású munkásságáért, a jövő új elektronikai technológiáját megalapozó nanoelektronikai kutatásokban elért eredményeiért és a nemzetközi együttműködésben játszott vezető szerepéért.
- Simonyi Károly-díj (2002)
- A Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2016)
- Budapestért díj (2019)
Főbb publikációi
- Mikrohullámú passzív hálózatok (Markó Szilárddal, 1965)
- On the Network Representation of Electromagnetic Field Problems (1965)
- On the Postulational Approach to Active Networks (társszerző, 1966)
- A lineáris elosztott paraméterű hálózatok elméletének néhány problémája; Modellek – Analízis – Realizálhatóság (1973)
- Analóg nyomtatott huzalozású és hibrid integrált áramkörök gépi tervezése (társszerző, 1979)
- Fundamental Limits in Large-Scale Circuit Modeling and Simulation (1983)
- Az információtechnika fizikai alapjai: elektronfizika (Simonyi Károllyal, 1997)
- The Circuit Paradigm in Nanoelectronics (1997)
- Network Representation of Coupled Molecular Arrays (társszerző, 1999)
- Toward Nanoelectric Systems Intergration (társszerző, 2000)
- Signal Processing with Near-Neighbor-Coupled Time-Varying Quantum-Dot Arrays (társszerző, 2000)
- A Computing Architecture Composed of Field-Coupled Single Domain Nanomagnets Clocked by Magnetic Field (társszerző, 2003)
- Nanotechnika, tudomány és természet (2006)
- Circuit Models for Arrays of Nanoelectronic Resonators (társszerző, 2007)
Források
- A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 I. (A–H). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 241. o.
- MTI Ki Kicsoda 2009, Magyar Távirati Iroda Zrt., Budapest, 2008, 224. old., ISSN 1787-288X
- Adatlap a Magyar Tudományos Akadémia oldalán, publikációs listával
- Interjú Csurgayval a nanotechnikáról
|
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Arató András (villamosmérnök)
Arató Péter
Arató Péter (villamosmérnök)
Bálint Lajos (villamosmérnök)
Bársony István (villamosmérnök)
Balczó Zoltán
Bankó Miklós (villamosmérnök)
Barakonyi Károly
Barta István (villamosmérnök)
Bejczy Antal
Benedikt Ottó
Benkó Sándor
Berceli Tibor
Berceli Tibor (villamosmérnök)
Berecz Frigyes
Biró Károly Ágoston
Bognár Géza (villamosmérnök)
Bokor József (villamosmérnök)
Botond-Bolics György
Bucsánszki Csaba
Csáki Frigyes
Cséfalvay Klára
Csóti György
Csabai Dániel
Csermely István
Csikós Béla
Csurgay Árpád
Dávid László (villamosmérnök)
Erő János
Földiák Péter
Földi Tivadar
Farkas György (elektronikai mérnök)
Farkas István (villamosmérnök)
Ferencz Csaba (űrkutató)
Ferencz Orsolya
Ferencz Orsolya (űrkutató)
Fodor István (villamosmérnök, 1856–1929)
Fodor István (villamosmérnök, 1943)
Font Sándor
Forgó László (villamosmérnök)
Gábor Dénes (fizikus)
Gödölle István
Gali Ádám
Geszti Pál Ottó
Gordos Géza
Hegedüs András (tájfutó)
Heinrich Gyula
Herpy Miklós
Hidas Miklós
Hoór-Tempis Móric
Holló Imre (villamosmérnök)
Holler László
Horányi Özséb
Hutter Ottó (villamosmérnök)
Hutter Ottó (villamosmérnök, 1930)
Imecs Mária
Jakobovits Dániel
Jodál Endre
Juhász Miklós (villamosmérnök)
Julesz Béla
Kálmán Rudolf Emil
K. Szabó Zoltán
Kalinovszky Dezső
Kalmár Ferenc (politikus)
Kelemen Árpád
Kelemen András (villamosmérnök)
Keller László
Kesztner Zoltán
Keviczky László
Kishonti István
Klupathy Jenő
Kocsis Károly (villamosmérnök)
Kolos Richárd
Korda Dezső
Korondi Péter
Kovács Győző (informatikus)
Kovács István (villamosmérnök)
Kovács Károly Pál
Kovács Levente (villamosmérnök)
Kozma László (villamosmérnök)
Lévai András (energetikai mérnök)
Lajtha György
Laufer Tamás
Lelkes György
Leslie L. Vadász
Liska József
Lukács József (villamosmérnök)
Mándi Andor
Márki-Zay Péter
Máthé Balázs
Mécs Imre
Magyar Gábor (villamosmérnök)
Martos Balázs
Molnár Gábor (villamosmérnök)
Molnár Lombár László
Mondl Ferenc
Monostori László
Murányi Levente
Nádasi András
Náray Zsolt
Nagyházi Csaba
Nagy Elemér (fizikus)
Nagy István (villamosmérnök)
Nagy Péter (villamosmérnök)
Nagy Tamás (politikus, 1946)
Nemes Tihamér
Oberst László
Oláh József (mérnök)
Orosz László (fizikus)
Pál László (politikus)
Pásztorniczky Lajos
Pécsi L. Dániel
Padányi Árpád
Papp Elek
Pap László (villamosmérnök)
Patrubány Miklós
Preitl István
Pusztai Kálmán
Rapcsák András (politikus)
Ratkovszky Ferenc
Reményi Károly (mérnök)
Roska Tamás
Rozinek Artúr
Söpkéz Sándor
Sallai Gyula (villamosmérnök)
Schönherz Zoltán
Sebestyén János (villamosmérnök)
Seidner Mihály
Simonyi Károly
Sinkó Ottó
Sisak Ferenc
Stark Lipót
Sugár András (üzletember)
Székely Gyula (villamosmérnök)
Székely Vladimír
Székely Vladimír (villamosmérnök)
Széles Gábor (üzletember)
Szépfalusy Péter
Szabó Ferenc (fizikus)
Szentgyörgyi László
Szepesi Endre
Szigeti György (fizikus)
Szilvási László
Sztojánov István
Sztrókay István
Tárcza László
Tófalvi Gyula
Taky Ferenc
Tihanyi Kálmán
Tuschák Róbert
Uzsoky Miklós
Vágó István (villamosmérnök)
Vámos Tibor (villamosmérnök)
Vajda György (mérnök)
Valkó Iván Péter
Valter Ferenc (villamosmérnök)
Varga István Attila
Vecsei Géza
Verebélÿ László (villamosmérnök)
Veszelovszki Zsolt
Vigh Bertalan (mérnök)
Vukovics Gyula
Zipernowsky Károly
Zollman Péter
Zoltán István
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.