Ezt a szócikket jelölték a kezdőlapra 2021. augusztus 26. és 2021. augusztus 29. közé. Írd le véleményed!
	A(z) Magyar–török háború (1521–26) egyike a kiemelt szócikkeknek, a Wikipédia legjobbjai közé tartozik. A közösség szavazta meg kiemeltnek a kiemelt státuszáról szóló szavazáson. Ha úgy érzed, tudnál javítani rajta, bátran tedd meg.
	Ez a szócikk szerintünk jelenleg a legjobb magyar nyelvű online összefoglaló a témájában, nem találtunk nála jobb weblapot. Ha szerinted nem a legjobb, írd le, miért nem, távolítsd el a sablont, és vedd ki a cikket a listából.
	Ez a szócikk 2009. augusztus 18. és 2009. augusztus 24., valamint 2021. augusztus 26. és 2021. augusztus 29. (ajánló) között szerepelt a kezdőlapon. A jelölés eredményét itt találod.
Mérföldkövek a cikk életútján Dátum(ok: tól/ig) Esemény Eredmény 2008. július 8. – 2008. július 29. (változások) Jelölték kiemelt szócikknek Megkapta a kiemelt státuszt Jelenlegi státusza: kezdőlapra jelölt szócikk

Ez a szócikk a következő műhely(ek) cikkértékelési spektrumába tartozik:

Török témájú szócikkek (kitüntetett besorolás)

	Ez a szócikk témája miatt a Törökország-műhely érdeklődési körébe tartozik. Bátran kapcsolódj be a szerkesztésébe!
Kitüntetett	Ez a szócikk kitüntetett besorolást kapott a kidolgozottsági skálán.
Nélkülözhetetlen	Ez a szócikk nélkülözhetetlen besorolást kapott a műhely fontossági skáláján.
Értékelő szerkesztő: Doncsecz (vita), értékelés dátuma: 2008. július 29.
Török témájú szócikkek Wikipédia:Cikkértékelési műhely/Index

Hadtudományi szócikkek (kitüntetett besorolás)

	Ez a szócikk témája miatt a Hadtudományi műhely érdeklődési körébe tartozik. Bátran kapcsolódj be a szerkesztésébe!
Kitüntetett	Ez a szócikk kitüntetett besorolást kapott a kidolgozottsági skálán.
Nélkülözhetetlen	Ez a szócikk nélkülözhetetlen besorolást kapott a műhely fontossági skáláján.
Értékelő szerkesztő: Doncsecz (vita), értékelés dátuma: 2008. július 29.
Hadtudományi szócikkek Wikipédia:Cikkértékelési műhely/Index

Magyar történelmi szócikkek (kitüntetett besorolás)

	Ez a szócikk témája miatt a(z) Magyar történelmi műhely érdeklődési körébe tartozik. Bátran kapcsolódj be a szerkesztésébe!
Kitüntetett	Ez a szócikk kitüntetett besorolást kapott a kidolgozottsági skálán.
Nélkülözhetetlen	Ez a szócikk nélkülözhetetlen besorolást kapott a műhely fontossági skáláján.
Értékelő szerkesztő: Doncsecz (vita), értékelés dátuma: 2008. július 29.
Magyar történelmi szócikkek Wikipédia:Cikkértékelési műhely/Index

Német témájú szócikkek (kitüntetett besorolás)

	Ez a szócikk témája miatt a Németország-műhely érdeklődési körébe tartozik. Bátran kapcsolódj be a szerkesztésébe!
Kitüntetett	Ez a szócikk kitüntetett besorolást kapott a kidolgozottsági skálán.
Nélkülözhetetlen	Ez a szócikk nélkülözhetetlen besorolást kapott a műhely fontossági skáláján.
Értékelő szerkesztő: Doncsecz (vita), értékelés dátuma: 2008. július 29.
Német témájú szócikkek Wikipédia:Cikkértékelési műhely/Index

A források megnevezésénél a Mohács tanulmánygyűjteményből egyelőre egyet neveztem meg, mert még nem tudom hányat fogok felhasználni. Doncsecz ^{Töj njaš spor.} 2008. június 7., 14:33 (CEST)Válasz

Lehet megérné egy külön, kiegészítő szócikkben összehozni a fellelhető forrásokat. --Gyantusz ^vita 2008. július 14., 20:40 (CEST)Válasz

Fellelhető összes forrás? Nem tudom pontosan mennyi van a mohácsi témához irodalom, én az ott felsorolt műveket használtam fel. Doncsecz ^{Töj njaš spor.} 2008. július 14., 20:48 (CEST)Válasz

Az Osiris Kiadó Nemzet és Emlékezet sorozatában 2006-ban megjelent Mohács, szerk. B. Szabó János, Osiris, 2006. ISBN 963 3898 38 2 kötetében az összes fontosabb forrás és könyvészeti adat össze van szedve, ami a mohácsi csatával kapcsolatos. Kaif ^vita 2008. július 15., 14:32 (CEST)Válasz

Amennyiben hozzájutok a könyvhöz megírom, de ha bárkinek meg van, akkor szerintem mihamarabb tegye meg. Doncsecz ^{Töj njaš spor.} 2008. július 15., 15:16 (CEST)Válaszválasz

Kedves kollégák!

Kezdő vagyok a wikipedian, de az életben és általában a szerkesztésben nem mondhatom magam kezdőnek, egyrészt mert nagyon régen születtem Budapesten, a II. világháború idején, másrészt mert zenész létemre irodalommal is foglalkoztam. Elbeszéléseket, karcolatokat, egyfelvonásos színdarabot, kisregényeket közöltem az erdélyi irodalmi lapokban. Ha esetleg valakit érdekel, hogyan kerültem Erdélybe, megtudhatja a szerkesztői lapomon.

Most történelmi regényhez gyűjtöm a forrásokat és ebben a munkámban nagy segítségemre volt egy könyv, melyet egy padláson találtunk, a kémény mellett, félig elégve.

Dr. prof. Jakó Zsigmond, kolozsvári történész, az Erdélyi Múzeum Egyesület volt elnöke megfejtette a talányt: a könyv kb. 1848 előtti tankönyv, melyet Kőváry László történelmi munkája alapján állítottak össze.

"A magyar-török háború" kitüntetett szócikkből már csak egy pár idézet hiányzik, amelyekkel olvasmányosabbá lehetne tenni az írást.

Egy idézetet adok példának:

"...az ősz szultán temérdek erejével Sziget vára alá mene, melyet a' hallhatatlan emlékű gróf Zrínyi Miklós védelmeze, holott midőn látná, hogy 27. napi vérárasztó ostromok mellett is Sziget várát meg nem veheti, mérgében éjjel a' maga sátrában meghalt, kinek halálát a' fővezér eltitkolván, másnap az egész török hadat új ostromra kergette; és már a' várat is felgyujtván Sziget vára végromláshoz közelgete, mit látván Zrinyi Miklós maga mellett lévő vitézeivel együtt a' már nyakokra égő várból kirohanván, mintegy második Leonidás, miután több halálos sebeket vett, lelkét teremtőjének általadta..." ¸~¸~¸~¸~

Az idézet nagyon jó. Ha van ehhez, vagy a többihez kapcsolódó akkor, amennyiben még nem tudnál szerkesztést végrehajtani, akkor add meg nekem én beépítem a cikkbe. törölt kép Doncsecz^{Töj njaš spor.} 2008. október 21., 12:37 (CEST)Válaszválasz

KEDVES KOLLÉGÁK!

A múltkor küldött idézetem Zrínyiről majd csak a következő szócikkekben lesz aktuális, mert a fiatabbik Zrínyi Miklósról van szó benne. Tudtommal az 1566-os eseményekről még nincs szócikk.

De vannak idézeteim az 1521-26-os időszakról is, főleg az ELŐZMÉNYEKhez, a Magyar-török háború (1521-1526) című szócikkhez.

Pl.:1. Mátyás halálával kapcsolatban egy XIX.század eleji jellemzés (a hibáiról is! mert az is volt neki, mint mindenkinek)

2. Ulászlóról, vagyis Dobse Lászlóról, aki felesége halála után mindenre csak azt mondta unottan, hogy dobse(=jól van!)

3. A "fekete vagy halál regement"-ről

4. II. Lajosnak Branderburgi Györgytől kapott "neveltetéséről", aki: "mindennemű mulatságban, vigalomban, hangászok, játékosok, alakosok időtöltéseiben tölteté a' nevendék király kedvét, a' nemzet nagy kárára komolyabb foglalkozás és tanulás elmellőzésével..." .s még nagyon sok más.

Most egyelőre az Egri csillagokhoz írom a bővebb magyarázatokat a regény történelmi hátteréről. Komjatyan Maria ^vita 2008. október 29., 10:33 (CET)Válaszválasz

A szócikk kísérőképével problémát látok. Az itt becsatolt képet személyesen kszítettem, Trogir főtéri galériáján és Tomiszláv horvát király reliefjeként sszerepel a Mestrovic-művek között, s ezt leellenőriztem. Lásd Ivan Mestrovic szócikket Előfordulhat, hogy Tomiszláv azonos Beriszlóval, a király pedig csak bán? Ugyanezt a képet szerepeltetitek a magyar-török háborúnál és a Beriszló Péter szócikknél is. !!!

kit36a ^vita 2009. május 18., 03:50 (CEST) kit36a ^vita 2009. május 18., 03:56 (CEST)Válaszválasz

Azt a képet amit a háborús cikknél és Beriszló cikkénél használtam fel, a commonsból klikkeltem. Ugyanez van a horvát cikkben is. Mivel úgy írta le a készítője, hogy Beriszlót ábrázolja én nem vontam ezt kétségbe. A commonssal kellene ezt megbeszélni. De ha tényleg nem Beriszlót ábrázolja, akkor kiveszem a két cikkből. törölt kép Doncsecz^{Töj njaš znán.} 2009. május 18., 08:21 (CEST)Válaszválasz

Az újabb irodalom szinte egyöntetűen kerüli a három részre szakadás emlegetését, mert valójában nem szakadozott Magyarország részekre. Volt egy hódoltsági terület (ami tehát az Oszmán Birodalom része volt, nem Magyarország része, ami a három részhezkellene), és emellett volt egy Magyar Királyság. Hol a harmadik rész? Erdély nem volt önálló státuszú: államjogilag Magyarország része volt, ténylegesen pedig hol török, hol Habsburg fennhatóság alatt. A három részre szakadás azt jelentené, hogy három szuverén államra hullott volna szét az ország. L András ^vita 2009. június 3., 22:07 (CEST)Válaszválasz

Egy pillanat! Miért van a két román vajda államként feltüntetve, holott a szultán hűbéresei. Jogilag lehet, hogy az első évtizedekben Erdélyt Magyarország részékenét tekintették, na de(!) az 1571-es speyeri szerződés szentesítette Erdély és a Királyi Magyarország különvállását. Ekkor kristályosodik ki a tényleges Erdélyi Fejedelemség, amely 1690-ben, I. Apafi Mihály halálával fog végleg betaglódni a Habsburg Birodalomba.

Továbbá Erdélyt hogyan tudta ellenőrzése alatt tartani akár a Habsburg, akár a magyar kormányzat? Épp ezért szakadt három részre, sőt amikor Thököly elfoglalja Északkelet-Magyarországot és az osztrákokkal kötött béke szentesíti uralmát az ország már négy részre fog szakadni! törölt kép Doncsecz^{Töj njaš znán.} 2009. június 4., 07:46 (CEST)Válaszválasz

Három rész: A Királyi Magyarország és Horvátország

Erdély, 1571-től ténylegesen is Erdélyi fejedelemség

Török hódoltság, természetesen török uralom alatt

törölt kép Doncsecz^{Töj njaš znán.} 2009. június 4., 07:48 (CEST)Válaszválasz

Egy részekre való szakadás nem jelent okvetlenül teljes függetlenné válást. Vegyük például Moldovát. Jogi szempontból egyetlen egységes területnek számít Európában, a gyakorlatban azonban Transznisztriára azaz a Dnyesztermenti köztársaságra és Moldovára szakad. A moldovai kormánynak nincs semmi hatalma Transznisztria felett, azt az ottani szakadár kormány ellenőrzi. törölt kép Doncsecz^{Töj njaš znán.} 2009. június 4., 08:28 (CEST)Válaszválasz

Hát ez az... A speyeri szerződés épphogy nem szentesítette a különállást, sőt annak az ellenkezőjét tette. Korábbról kezdve: Szapolyai és Ferdinánd összes megállapodása arról szólt, hogy két király, egy ország, és az ország egységét minden körülmények között fenntartják. Fráter György és Ferdinánd megállapodásai szintén e célt szolgálták. 1570(71) – Speyeri egyezmény. 1570. december 1-én II. János, majd 1571. március 10-én Miksa is aláírta. II. János már Szatmárban, 1565-ben lemondott a rex electus címről, ekkor princeps, vagyis fejedelem lesz. Azaz mégsem fejedelem: a princeps fogalom magyarul herceget is jelent, de jelenti a báni és vajdai címet is, legelső előfordulása, azaz 1111 óta (Mercurius princeps Transilvaniae). II. János nem fejedelem lett a lemondással, hanem a királyság erdélyi vajdája. Legalábbis jogilag. Az egyezmény jelentősége, hogy tisztázták a jogi helyzetet, valamint a Partium meghatározását, kimondták hogy Erdély a Magyar Királyság elidegeníthetetlen része. Semmiféle szakadás nincs. Elkülönülés csak azért lett, mert János halálával a speyeri egyezmény semmis lett (az csak a Szapolyai-családra vonatkozott), az egyezmény törvénybe iktatására sosem került sor, és ehelyett Szulejmán athnaméja lépett életbe, amely Erdélynek szabad fejedelem-választást ígért. Ezért nem volt államjogilag Erdély egyetlen pillanatra sem független.

Az erdélyi fejedelemség látszat-függetlenségének kialakulását több, időben elhúzódó tényező tette lehetővé. Az egyik az, hogy a mohácsi csatát követően két királyt választottak, melyből az egyik, Szapolyai törvénytelen, illegitim királyválasztás volt. A polgárháború alatt egészen 1541-ig mindkét fél arra törekedett, hogy saját uralma alatt egyesítse az országot. Sőt 1541-43-ban Martinuzzi is az egyesítésre és a török elleni egységes fellépésre koncentrált, ezért paktált le Ferdinánddal. 1543-tól volt tudható, hogy a fennálló pillanatnyi helyzet, vagyis Magyarország igazgatási (nem jogi) szempontból történő kettéoszlása rögzül. Ekkor ugyanis Buda elfoglalásával a törökök éket vertek a két rész közé, ezzel gyakorlatilag lehetetlenné téve a polgárháború folytatását, sőt Erdélyt már saját ütközőterületükként kezelték. Török beavatkozás nélkül vagy az egyik, vagy a másik fél előbb-utóbb megszerezte volna a teljes országot, így viszont azok saját érdekeik mentén stabilizálták az instabilitást. Még így is további három évtizedig tartott, míg Miksa és Korhely Szelim között létrejöhetett a drinápolyi béke.

„… a török magatartása is maradt, amilyennek korábban megismertük. A szultánok Magyarország keleti felét elvileg a sajátjuknak tartották, s védenceik ottani uralkodását csak kegyes akaratuknak tulajdonították. Hűbéri adót követeltek tehát azoktól, s ragaszkodtak hozzá, hogy csak jóváhagyásukkal, s az általuk kibocsátott kinevező-beleegyező irat, az athname kézhezvételével kezdhessék meg kormányzásukat. ”

„A XVI. századi Erdély magyarja, akár a Habsburgok, akár a Szapolyaiak hívének vallotta magát, csak egyetlen magyar államot ismert s annak élén egyetlen koronás királyt; a két legitimitás küzdelmét átmeneti sorscsapásnak tartotta s rendületlenül bízott az állam egységének hamaros helyreállításában. Ezért csak gyakorlatilag beszélhetünk nyugati és keleti magyar királyságról, mint elhatárolt államalakulatról… ” (idézetek Makkai László: Erdély története 1944!) L András ^vita 2009. június 4., 09:14 (CEST)Válaszválasz

De hát hiába, ha kimondja, akkor sem vált a gyakorlatban a részévé, nem kormányozta a Bécsi kormányzat Erdélyt. Három részre vált az ország, az egyiken a török uralkodott, a másikon létrejött Erdély állama, a harmadik a Királyi Magyarország, amelynek trónján a Habsburgok ültek. törölt kép Doncsecz^{Töj njaš znán.} 2009. június 4., 10:13 (CEST)Válaszválasz

Pont erről próbáltam írni: Erdélyi állam nem létezett. Hol a török, hol a Habsburg, de valaki mindig fennhatóságot gyakorolt felette. Ráadásul a látszatönállóság létrejötte is olyan politikai buktatókkal volt teli, ami miatt nem lehet részekre szakadást emlegetni. Ilyen alapon IV. Béla erdélyi dukátusa is részekre szakadás volt. Szerintem a három részre szakadt ország emlegetése épp akkora terminológiai hiba, mint a mohácsi vész. L András ^vita 2009. június 4., 12:25 (CEST)Válaszválasz

A mohácsi vész ez egy köztudatban fennmaradt név. A vész kifejezés arra, micsoda a csata volt ez, ahol a magyar sereg színe-java elesett és veleegyütt a magyar főemberek és a király is. Ezután a csata után a törökök szertejártak az országban és égették, rabolták, dúltak ahol csak lehetett a vidékeket. Ezért vész ez az 1526-os időszak.

A három részre szakadás mellett változatlanul kiállok, mert Magyarország hatalmas területről szorult ki. A magyar és a horvát hódoltságban, valamint Erdélyben nagyon fontos törzsterületei feküdtek az országnak, gazdasági szempontok miatt is alapvető részét képezték ezek az országnak. Csak a felvidéki és dunántúli területek egy hányadát, valamint Észak- és Nyugat-Horvátország maradt a magyarok kezén. A magyar politikusok, mint Zrínyi vért izzadtak azért, hogy újra egyesíthessék ezeket a szétszakadt területeket. Ugyan 1711 után külön kormányozták Erdélyt, de lényegében a magyar uralkodónak számító Habsburg uralkodó uralma alá tartozott, így az egység alapjában véve visszaállt, mert Erdélynek bizonyos mértékű különállása a mohácsi vész előtt, a középkorban is meg volt. törölt kép Doncsecz^{Töj njaš znán.} 2009. június 4., 12:38 (CEST)Válaszválasz

Nem tartozik ugyan szorosan ide, de a mohácsi vész egy szimpla vesztett csata volt. A vereség kétségtelen tény. Hogy döntő lett volna? Eleinte nem úgy látszott. Az ország legnagyobb hadereje, Szapolyai Jánosé érintetlen maradt. A király meghalt? Előfordult már ilyen, de a várnai csatát sem nevezzük döntő vereségnek. A mohácsi csata hosszú távú következményei között mégis elő kell számlálni a török hódoltsági terület kiterjedését, polgárháborút. Ennek azonban Mohács csak egy lépcsőfoka volt, nem is az első, és nem is az utolsó, még akkor is, ha az ország közvetlenül a mohácsi csata után katasztrófa-hangulatban volt. (15 évig nem történt semmi - ez azt jelenti, hogy a mohácsi vésznek nevezett esemény után 15 év állt volna rendelkezésre a helyrehozáshoz, ha Szapolyai nem görcsöl annyira a trónért.)

Az országot egyáltalán nem kellett egyesíteni: egyben volt az, csak Szapolyai és II. János idején két királlyal megáldva (melyből az egyik mindenképp illegitim). Makkai ezt írja Balassa Imre és Majláth István összeesküvéséről: „ki akarták szakítani Erdélyt a Magyar Királyság területeiből, ezáltal függetleníteni azt a török háború növekvő veszélyeitől. ” Ha lehetett volna „kiszakítani”, akkor az nyilván még egyben volt a kortársak szerint is. 1541-ben az erdélyi három nemzet kifejezetten Szulejmán utasítására fogadta el II. Jánost. Az 1545-ös tordai országgyűlés megfosztotta Ferdinándot jogköreitől, de ez az országgyűlés legfeljebb annyira legitim, mint Rákóczi trónfosztó országgyűlése (Rákóczi alatt sem beszélünk kettészakadásról, pedig ott ugyanez a helyzet alakult ki.) L András ^vita 2009. június 4., 12:58 (CEST)Válaszválasz

Döntőnek kell tekinteni a mohácsi vereséget, mert amikor Szerbiát legyőzte a török Rigómezőnél nem csatolta egyből a birodalomhoz. Ennek a legfőbb oka, ha egyszer bekebelezi azzal többet eszik meg mint amennyit a belei elbírnak. Szerbia megszállása fokról-fokra következett be és a rigómezei csata után mintegy hetven évvel, Mátyás király trónralépésekor foglalta el az utolsó maradványait is. Magyarországnál is ezt a módszert akarta alkalmazni, valószínű, hogy Szulejmán bekényszerítette volna a hűbéri függésbe Szapolyait előbb-utóbb, de kicsit másképp alakult a politikai helyzet és nem a Balkán volt, amit Szulejmán felismert, s tudta, hogy a legfőbb ellenfelei a Habsburgok, ő rájuk is egy döntő csapást kell mérni, hogy a Magyarország feletti uralom. A törökökre ekkor még nem tud senki Európában megrendítő csapást mérni, mert az európai katonai erők még nem elég ütőképesek és egységesek. De nem volt itt olyan jó helyzetben az Oszmán Birodalom, mert az itteni lengyel, cseh, német és magyar államok nyugati típusúak, nem olyan gyengék mint a balkáni despotikus államok. A magyarok szívósabban ellenálltak a török terjeszkedésnek, mert az addigi oszmán előretörés serkentette a magyarokat. Ha mást nem is tudott az Oszmán Birodalom, legfeljebb megosztottságot tartott fenn Erdély és a királyi Magyarország között, s sokáig nem lehet a két terület erőit koncentrálni a hódoltság ellen. törölt kép Doncsecz^{Töj njaš znán.} 2009. június 4., 16:27 (CEST)Válaszválasz

A várnai csata is döntő, mert az volt a célja Hunyadiéknak, hogy elfoglalják a török fővárost és így törjék meg a török európai hatalmát, de az oszmán haderő ezt elhárította. törölt kép Doncsecz^{Töj njaš znán.} 2009. június 4., 16:44 (CEST)Válaszválasz

Kedves szerkesztőtárs! Véleményem szerint 81.183.23.160 az előző bekezdés(ek)ben szándékosan provokálja a békés szerkesztőket. Ha nem értesz egyet a személyes viták gerjesztésével, akkor a legjobb megoldásként hagyd a teljes provokációt figyelmen kívül (második legjobb megoldásként pedig csak a benne szereplő tényekre reagálj érzelemmentesen, tényekkel, és tégy úgy, mintha a provokáció nem lenne ott)! Ne válj trollá! Ha egyetértesz, ezen témában való teljes hallgatásoddal jelezheted. (Ha nem értesz egyet, vagy úgy gondolod, hogy ez a sablon csak provokáció, akkor hagyd egyszerűen figyelmen kívül!) – Tomeczek Słucham! 2010. augusztus 3., 13:48 (CEST)Válaszválasz

A szócikk bevezetőjében ilyen POW állítás található: "A nemesség görcsösen ragaszkodott előjogaihoz és nem volt hajlandó mozgatható sereg felállítására. Elhanyagolta a hadszervezetet, s a katonaság csupán rosszul szervezett bandériumokból állt, kiegészülve a közfelkeléssel, de ez még az oszmán-török hadsereg kevésbé képzett irreguláris erőivel (főleg az akindzsikkel szemben) sem tudta felvenni a harcot."

Mindez ellentétes a történettudomány legújabb álláspontjával és szemben áll magával a tényekkel is. "Holott a Mátyás-kori bandériumok értékéről több jeles hadiesemény is tanúskodott. Ilyen volt például az 1471. évi nagy lengyel betörés, amikor a lengyel kutatók által nem kis büszkeséggel emlegetett, 12 000 fős, kizárólag zsoldosokból álló hadat Mátyás főként a bandériumok segítségével volt képes az ország elhagyására kényszeríteni. De 1479-ben Kenyérmezőnél, a korszak legnagyobb törökkel vívott nyílt csatájában is oroszlánrésze volt Báthory és Kinizsi bandériumainak a győzelemben. Amikor pedig 1492-ben szembekerült egymással Mátyás seregének két része, Kinizsi Pál épp a sokak által értéktelenebbeknek tartott magyarországi erőkkel tudott megsemmisítő vereséget mérni a Mátyás veteránjaiból álló, állítólag páratlanul nagy, 8000 lovast számláló idegen zsoldos hadra." Idézet forrása: B. Szabó János: A mohácsi csata. Corvina, 2011. p. 40-41. – Rosszkornyifog ^vita 2015. augusztus 10., 11:09 (CEST)Válaszválasz

1. Az idézet és az utána következő folyószöveg valahogy nem passzol teljesen. 2. Az idézet utáni első mondat így kezdődik:

„A kiéleződő viták nemcsak Bakóczot és Beriszlót jellemezték,”

A cikkben viszont nem esik szó Beriszló és Bakócz ellentétéről. Vagy kellene róla írni, vagy törölni kellene ezt a félmondatot.

3. Tudja valaki, honnan származik az idézet? ha igen, szerintem szép lenne, ha szerepelne ott, akár csak egy ref-ként is.Kmiki87 ^vita 2010. augusztus 3., 15:46 (CEST)Válaszválasz

Kedves szerkesztőtárs! Véleményem szerint 81.183.43.211 az előző bekezdés(ek)ben szándékosan provokálja a békés szerkesztőket. Ha nem értesz egyet a személyes viták gerjesztésével, akkor a legjobb megoldásként hagyd a teljes provokációt figyelmen kívül (második legjobb megoldásként pedig csak a benne szereplő tényekre reagálj érzelemmentesen, tényekkel, és tégy úgy, mintha a provokáció nem lenne ott)! Ne válj trollá! Ha egyetértesz, ezen témában való teljes hallgatásoddal jelezheted. (Ha nem értesz egyet, vagy úgy gondolod, hogy ez a sablon csak provokáció, akkor hagyd egyszerűen figyelmen kívül!) – Szajci pošta 2010. augusztus 10., 18:20 (CEST)Válaszválasz

Ne használjatok kommunista korszakbeli könyveket és nézetrendszerüket és ne hivatkozzatok rájuk, mivel ideológiailag nagyon átitatott átpolitizáltak, és gyakoriak a politkai megfontolásból fekete-fehér tényként leközölt spekulációk és fantáziák. Ez az angol Wikipédián már általánosnak mondható irányelv a volt szocialista országok történelmi témájú cikkeiben.

A mohácsnál felsorakozó hadsereg több ágyúval rendelkezett mint a nyugat-európai hadszínterek nagyhatalmai ( V. Károly vs. I. Ferenc) ikonikus legnagyobb döntő csatáinál. Magyarország kb. 40 000 főt tudott mozgósítani 1526-ban az idő hiánya miatt, de időben domborzati okok miatt is csak 26 000 fő érkezett meg Mohácsra.. Az 1521-es évben Magyarország gyorsabban mozgósított 60 000 főt. https://24.hu/tudomany/2015/05/18/hatalmas-pofon-kellett-a-magyar-osszefogashoz/ Ami megjegyzem nagyobb volt bármely nyugati nagyhatalom uralkodójának (V. Károly vagy I. Ferenc) felvonultatott haderejénél.

Ami pedig a technikát illeti, azaz a felvonultatott tűzerőt (ágyúk és puskások aránya) a nyugati seregekkel összehasonlítva a magyar haderő Európa legmodernebbje volt, itt olvashattok a 21.századi kutatásról: https://www.origo.hu/tudomany/20211206-bovitett-angol-nyelvu-valtozata-jelent-meg-a-mohacsi-csata-osszefuggeseit-feldolgozo-kotetnek.html .– Kandallok ^vita 2021. december 8., 20:05 (CET)Válaszválasz

@Kandallok: Miért nem állsz akkor neki feljavítani? Kerek 14 éve született a cikk és már több mint 13 éve kiemelt. Nekem most erre nincs túl sok időm. Nevezd meg a forrásokat, illeszd be a felsorolásba és lábjegyzetekbe is. Doncsecz ^vita 2021. december 13., 19:51 (CET)Válaszválasz