A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
Tuschák Róbert | |
Született |
1927. április 15. Salgótarján |
Elhunyt | 2018. november 22. (91 évesen)[1] |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Foglalkozása |
gépészmérnök, villamosmérnök, egyetemi tanár, akadémikus |
Kitüntetései | Széchenyi-díj (1995) |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Tuschák Róbert (Salgótarján, 1927. április 15. – 2018. november 22.) Széchenyi-díjas magyar gépész- és villamosmérnök, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területe a szabályozástechnika, a villamos gépek és az irányításelmélet. Számos méretezési és szabályozási eljárás kifejlesztője. 1973 és 1979 között a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Villamosmérnöki Kar dékánja, 1984 és 1990 között a BME rektorhelyettese.
Életpályája
1945-ben érettségizett, majd felvették a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gépészmérnöki Karára, ahol az addigra már Budapesti Műszaki Egyetemmé átszervezett intézményben szerzett mérnöki diplomát 1950-ben.
Diplomájának megszerzése után az egyetemen kapott tanársegédi állást, majd három éven keresztül aspiráns volt. Az aspiratúra befejezte után 1956-tól a Ganz Villamossági Művek tervezőmérnökeként kezdett el dolgozni. 1963-ban az automatizálási osztály vezetőjévé nevezték ki. Közben a Budapesti Műszaki Egyetem félállású adjunktusa is volt. 1966-ban egyetemi tanári kinevezést kapott a folyamatszabályozási tanszékre. 1970-ben a Villamosmérnöki Kar dékánhelyettesévé választották, ekkor távozott a Ganz Művektől. Három évvel később a Kar dékáni tisztét vette át, közben 1978-ban megbízták az automatizálási tanszék vezetésével is. A kar élén 1979-ig, a tanszék élén 1994-ig állt. Közben 1984 és 1990 között az egyetem rektorhelyettese volt. Emellett 1997-ig az MTA és a BME közös Irányítástechnikai Kutatócsoportját is vezette. 1997-ben professor emeritusi címet kapott. 2001-ben Szilárd Leó professzori ösztöndíjjal kutatott.
1955-ben védte meg a műszaki tudományok kandidátusi, 1963-ban akadémiai doktori címét. Az MTA Automatizálási és Számítástechnikai Bizottságának, valamint az Elektrotechnikai Bizottságnak lett tagja. 1982-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1990-ben pedig rendes tagjává választották meg. 1995 és 2000 között az MTA Felügyelő Bizottságának elnöke volt. 1997 és 2000 között a Magyar Akkreditációs Bizottság munkájában is részt vett. 1993-ban a Magyar Elektrotechnikai Egyesület tiszteletbeli elnökévé választották.
Munkássága
Fő kutatási területe a szabályozástechnika, a villamos gépek és az irányításelmélet.
Jelentős eredménye az acélékes forgórészű turbógenerátorok tulajdonságainak meghatározása tranziens (átmeneti), aszinkron, illetve aszimmetrikus üzemállapotokban. Emellett kidolgozott egy méretezési eljárást a szinkrongépek indító kalickájának felmérésére és méretezésére. A szinkrongépek kérdéskörében az öngerjesztésű félvezetős típus elméletét is kidolgozta, ennek alapján új, félvezetős automatikus gerjesztésszabályozót fejlesztett ki.
Ezenkívül sikerült új eljárást kialakítania diszkrét szabályozó szintézisére, valamint meghatározta a folytonos idejű rendszer folytonos és diszkrét átviteli függvényei közötti összefüggést. Az 1990-es évektől a szabályozás-, illetve irányítástechnika oktatásának módszertani és tananyagi kérdéseivel foglalkozik, elsősorban az internet kínálta lehetőségek felhasználása terén. Több mint hatvan tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője.
Díjai, elismerései
- Akadémiai Díj (1969)
- Magyar Köztársaság Csillagrendje (1991)
- A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1993)
- Széchenyi-díj (1995) – A turbogenerátorok tranziens viselkedésének kutatásában és az irányítástechnika nemzetközileg is elismert művelésében elért eredményeiért.
- Mérnöktovábbképzésért díj (1998)
Főbb publikációi
- Frigyes Andor-Szita Iván-Tuschák Róbert-Schnell László: Elektrotechnika (Tankönyvkiadó, Budapest 1951, 1961) (társszerző)
- The Equivalent Circuit of Negative Sequence Reactances of Synchronous Machines and its Application to the Analysis of Short Circuit Currents (1953)
- Közelítő számítási módszerek kiálló pólusú szinkronmotorok indító kalickájának méretezésére (1962)
- Some Problems Concerning Big Hydrogen Colled Turbo-, Alternators (társszerző, 1970)
- Elektrotechnikai Kislexikon (főszerk., 1973)
- Practical Aspect of the Design of Sampled Data Control Systems (1981)
- Relation between Transfer and Pulse Transfer Function of Continuous Processes (1981)
- Mintavételes szabályozások tervezésének néhány kérdése (székfoglaló, 1983)
- Egykimenetű rendszerek szabályozási struktúrái (székfoglaló, 1993)
- Szabályozástechnika (1994)
- Computer Aided Control Education (társszerző, 1996)
- Teaching Basic Control Theory: a Novel Approach Using Web-Matlab Based Teaching Materials (társszerző, 2004)
Jegyzetek
Források
- A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 III. (R–ZS). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 1332–1333. o.
- MTI Ki Kicsoda 2009, Magyar Távirati Iroda Zrt., Budapest, 2008, 1133. old., ISSN 1787-288X
- Adatlap a Magyar Tudományos Akadémia oldalán, publikációs listával
|
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Arató András (villamosmérnök)
Arató Péter
Arató Péter (villamosmérnök)
Bálint Lajos (villamosmérnök)
Bársony István (villamosmérnök)
Balczó Zoltán
Bankó Miklós (villamosmérnök)
Barakonyi Károly
Barta István (villamosmérnök)
Bejczy Antal
Benedikt Ottó
Benkó Sándor
Berceli Tibor
Berceli Tibor (villamosmérnök)
Berecz Frigyes
Biró Károly Ágoston
Bognár Géza (villamosmérnök)
Bokor József (villamosmérnök)
Botond-Bolics György
Bucsánszki Csaba
Csáki Frigyes
Cséfalvay Klára
Csóti György
Csabai Dániel
Csermely István
Csikós Béla
Csurgay Árpád
Dávid László (villamosmérnök)
Erő János
Földiák Péter
Földi Tivadar
Farkas György (elektronikai mérnök)
Farkas István (villamosmérnök)
Ferencz Csaba (űrkutató)
Ferencz Orsolya
Ferencz Orsolya (űrkutató)
Fodor István (villamosmérnök, 1856–1929)
Fodor István (villamosmérnök, 1943)
Font Sándor
Forgó László (villamosmérnök)
Gábor Dénes (fizikus)
Gödölle István
Gali Ádám
Geszti Pál Ottó
Gordos Géza
Hegedüs András (tájfutó)
Heinrich Gyula
Herpy Miklós
Hidas Miklós
Hoór-Tempis Móric
Holló Imre (villamosmérnök)
Holler László
Horányi Özséb
Hutter Ottó (villamosmérnök)
Hutter Ottó (villamosmérnök, 1930)
Imecs Mária
Jakobovits Dániel
Jodál Endre
Juhász Miklós (villamosmérnök)
Julesz Béla
Kálmán Rudolf Emil
K. Szabó Zoltán
Kalinovszky Dezső
Kalmár Ferenc (politikus)
Kelemen Árpád
Kelemen András (villamosmérnök)
Keller László
Kesztner Zoltán
Keviczky László
Kishonti István
Klupathy Jenő
Kocsis Károly (villamosmérnök)
Kolos Richárd
Korda Dezső
Korondi Péter
Kovács Győző (informatikus)
Kovács István (villamosmérnök)
Kovács Károly Pál
Kovács Levente (villamosmérnök)
Kozma László (villamosmérnök)
Lévai András (energetikai mérnök)
Lajtha György
Laufer Tamás
Lelkes György
Leslie L. Vadász
Liska József
Lukács József (villamosmérnök)
Mándi Andor
Márki-Zay Péter
Máthé Balázs
Mécs Imre
Magyar Gábor (villamosmérnök)
Martos Balázs
Molnár Gábor (villamosmérnök)
Molnár Lombár László
Mondl Ferenc
Monostori László
Murányi Levente
Nádasi András
Náray Zsolt
Nagyházi Csaba
Nagy Elemér (fizikus)
Nagy István (villamosmérnök)
Nagy Péter (villamosmérnök)
Nagy Tamás (politikus, 1946)
Nemes Tihamér
Oberst László
Oláh József (mérnök)
Orosz László (fizikus)
Pál László (politikus)
Pásztorniczky Lajos
Pécsi L. Dániel
Padányi Árpád
Papp Elek
Pap László (villamosmérnök)
Patrubány Miklós
Preitl István
Pusztai Kálmán
Rapcsák András (politikus)
Ratkovszky Ferenc
Reményi Károly (mérnök)
Roska Tamás
Rozinek Artúr
Söpkéz Sándor
Sallai Gyula (villamosmérnök)
Schönherz Zoltán
Sebestyén János (villamosmérnök)
Seidner Mihály
Simonyi Károly
Sinkó Ottó
Sisak Ferenc
Stark Lipót
Sugár András (üzletember)
Székely Gyula (villamosmérnök)
Székely Vladimír
Székely Vladimír (villamosmérnök)
Széles Gábor (üzletember)
Szépfalusy Péter
Szabó Ferenc (fizikus)
Szentgyörgyi László
Szepesi Endre
Szigeti György (fizikus)
Szilvási László
Sztojánov István
Sztrókay István
Tárcza László
Tófalvi Gyula
Taky Ferenc
Tihanyi Kálmán
Tuschák Róbert
Uzsoky Miklós
Vágó István (villamosmérnök)
Vámos Tibor (villamosmérnök)
Vajda György (mérnök)
Valkó Iván Péter
Valter Ferenc (villamosmérnök)
Varga István Attila
Vecsei Géza
Verebélÿ László (villamosmérnök)
Veszelovszki Zsolt
Vigh Bertalan (mérnök)
Vukovics Gyula
Zipernowsky Károly
Zollman Péter
Zoltán István
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.