A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
A török nyelvek körülbelül 30 nyelvből álló, hagyományosan az altaji nyelvcsaládba sorolt nyelvcsalád. A török nyelveket Kelet-Európától Szibériáig és Nyugat-Kínáig húzódó területen élő török népek beszélik,[1][2] összesen körülbelül 180 millióan.[1] A legtöbben, a török népek mintegy 40%-a, a törökországi török nyelvet beszéli.[2]
Közös jellemzők
A török nyelvekre jellemző a magánhangzó-harmónia, a toldalékolás, a nyelvtani nem hiánya és az úgynevezett SOV, azaz alany-tárgy-ige mondatrész-sorrend. Mindezek jellemzőek a mongol és a mandzsu-tunguz nyelvekre, a koreai nyelvre és a magyar nyelvre is. Ezeket a nyelveket egyes nyelvészek összefüggésbe hozzák a török nyelvekkel és az altáji nyelvcsaládba sorolják, mások nem értenek ezzel egyet.[3] Sőt, kisebb-nagyobb átfedések miatt az urál-altáji nyelvcsalád elméletét is létrehozták, amelyben az uráli nyelvek is helyet kaptak. Mindezen elméletek azonban ma már elavultnak számítanak; a tudomány mai állása szerint a török, a mongol, a mandzsu-tunguz és az uráli nyelvek külön-külön nyelvcsaládot alkotnak, és az említett átfedések csupán nyelvi érintkezéseknek (kölcsönhatásoknak) köszönhetőek.
Története
Korai írásos emlékek
Az első írásos emlékek a 8. századból származó türk rovásírásos Orhon feliratok, melyeket a türkök hagytak hátra. Ezeket a feliratokat az Orhon folyó völgyében, Mongóliában fedezték fel 1889-ben. A 11. században Kaşgarlı Mahmud, a Karahanida-dinasztia írója elkészítette az első türk nyelvű szótárat (Divânü Lügati't-Türk), mely térképet is tartalmaz a türk nyelvek elterjedéséről.[4]
A török nyelvek északnyugati ágának fontos emléke a 12-13. században íródott Codex Cumanicus, főként a kipcsak nyelvek szempontjából jelentős forrás.
Földrajzi terjedése
A 6–11. században lezajlott török népvándorlás következtében a török nyelvek elterjedtek Közép-Ázsiában Szibériától (Jakutföld a Földközi-tengerig (Szeldzsuk Birodalom), a vándorlás során török szavak kerültek át többek között a perzsa, az urdu, az orosz, a kínai és (kisebb mértékben) az arab nyelvbe is.[5]
Besorolásuk
A török népek hosszan tartó vándorlásaik során keveredtek más népekkel, így nyelvük is kölcsönhatásba került azokkal a népekkel, melyekkel érintkeztek. Emiatt a türk nyelvek pontos eredetét nehéz megállapítani, besorolásukról a mai napig is vitatkoznak a nyelvészek, és folynak a kutatások.
- köztörök nyelvek
- délnyugati köztörök: oguz nyelvek (oghuz)
- északnyugati köztörök: kipcsak nyelvek (kipchak, kypchak)
- baskír
- besenyő (vagy pecseneg, kihalt)
- karacsáj-balkár
- karaim
- karakalpak
- kazak (kazah)
- kirgiz
- krími tatár
- kumik
- kun (kihalt)
- nogaj
- tatár
- délkeleti köztörök: turki nyelvek (karluk, ujgur)
- csagatáj (kihalt)
- sárga ujgur
- szalár
- ujgur
- üzbég (özbeg)
- északkeleti köztörök: szibériai török nyelvek
- ogur nyelvek (oghur vagy lir-török, r-török; "csuvas nyelvek")
- bolgártörök (kihalt)
- csuvas
- kazár (kihalt; bár csak néhány személynévből ismert, egyes feltételezések szerint csuvas nyelv lehetett)
- hun (kihalt)
- avar (kihalt)
Izoglosszák
A török nyelvek besorolásához hagyományosan az alábbi izoglosszákat használják:[6]
- Rotacizmus, például a *toqqız („kilenc”) szó utolsó mássalhangzójánál. Ez választja el a szóvégi /r/-t használó ogur nyelveket a török nyelvek többi tagjától, melyeknél a szóvégi /z/ figyelhető meg.[7]
- Hangzóközi *d, mint a *hadaq („láb”) szó második mássalhangzójánál
- Szóvégi -G, például: *tāğ (hegy)
- Toldalék-végi -G, például a *lIG ragban: *tāğlığ
Valamint:
- Szó eleji *h megőrzése, például: *hadaq (láb)
- Emiatt a haladzs nyelv periférikusnak számít
| izoglossza | ótörök | török | üzbég | ujgur | tatár | kazak | kirgiz | altaji | nyugat-jugur | Fu-yu kirgiz | hakasz | tuvai | jakut | haladzs | csuvas |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| z/r (kilenc) | toquz | dokuz | toqqiz | toqquz | tuğız | toğız | toğuz | toğus | doğus | toğıs | tos | toğus | toqquz | tăχăr | |
| *h- (láb) | adaq | ayak | åyåq | ayaq | ayaq | ayaq | ayaq | azaq | azıχ | azaχ | adaq | ataχ | hadaq | ura | |
| *VdV (láb) | adaq | ayak | åyåq | ayaq | ayaq | ayaq | ayaq | azaq | azıχ | azaχ | adaq | ataχ | hadaq | ura | |
| *-g (hegy) | tağ | dağ* | tåğ | tağ | taw | taw | tō | tū | tağ | daχ | tağ | dağ | tıa | tāğ | tu |
| toldalék: *-g (hegyes) | tağlığ | dağlı* | tåğlıq | tağlıq | tawlı | tawlı | tōlū | tūlu |
*Az irodalmi török nyelvben a ğ a dağ és dağlı szavakban nem minősül mássalhangzónak, hanem meghosszabbítja az előtte álló magánhangzót.
Nyelvei
Az alábbi táblázat Lars Johanson besorolása alapján készült. (1998)[6]
| Prototürk | Délnyugati köztörök ág (oguz nyelvek)
|
| ||
| Nyugati oguz |
| |||
| Keleti oguz |
| |||
| Déli oguz |
| |||
| Északnyugati köztörök ág (kipcsak)
|
| |||
| Nyugati kipcsak |
| |||
| Északi kipcsak (Volga-Urál) | ||||
| Déli kipcsak |
| |||
| Délkeleti köztörök ág | Nyugati | |||
| Keleti |
| |||
| Északkeleti köztörök ág (szibériai) | Észak-szibériai | |||
| Dél-szibériai | szajan türk |
| ||
| jeniszej türk | ||||
| csulimi türk |
| |||
| altáji türk |
| |||
| ogur nyelvek |
| |||
| argu-türk | ||||
