A török nyelvek körülbelül 30 nyelvből álló, hagyományosan az altaji nyelvcsaládba sorolt nyelvcsalád. A török nyelveket Kelet-Európától Szibériáig és Nyugat-Kínáig húzódó területen élő török népek beszélik,^[1][2] összesen körülbelül 180 millióan.^[1] A legtöbben, a török népek mintegy 40%-a, a törökországi török nyelvet beszéli.^[2]

A török nyelvű népek lakóhelyei

Közös jellemzők

A török nyelvekre jellemző a magánhangzó-harmónia, a toldalékolás, a nyelvtani nem hiánya és az úgynevezett SOV, azaz alany-tárgy-ige mondatrész-sorrend. Mindezek jellemzőek a mongol és a mandzsu-tunguz nyelvekre, a koreai nyelvre és a magyar nyelvre is. Ezeket a nyelveket egyes nyelvészek összefüggésbe hozzák a török nyelvekkel és az altáji nyelvcsaládba sorolják, mások nem értenek ezzel egyet.^[3] Sőt, kisebb-nagyobb átfedések miatt az urál-altáji nyelvcsalád elméletét is létrehozták, amelyben az uráli nyelvek is helyet kaptak. Mindezen elméletek azonban ma már elavultnak számítanak; a tudomány mai állása szerint a török, a mongol, a mandzsu-tunguz és az uráli nyelvek külön-külön nyelvcsaládot alkotnak, és az említett átfedések csupán nyelvi érintkezéseknek (kölcsönhatásoknak) köszönhetőek.

Története

Korai írásos emlékek

Az első írásos emlékek a 8. századból származó türk rovásírásos Orhon feliratok, melyeket a türkök hagytak hátra. Ezeket a feliratokat az Orhon folyó völgyében, Mongóliában fedezték fel 1889-ben. A 11. században Kaşgarlı Mahmud, a Karahanida-dinasztia írója elkészítette az első türk nyelvű szótárat (Divânü Lügati't-Türk), mely térképet is tartalmaz a türk nyelvek elterjedéséről.^[4]

A török nyelvek északnyugati ágának fontos emléke a 12-13. században íródott Codex Cumanicus, főként a kipcsak nyelvek szempontjából jelentős forrás.

Földrajzi terjedése

A 6–11. században lezajlott török népvándorlás következtében a török nyelvek elterjedtek Közép-Ázsiában Szibériától (Jakutföld a Földközi-tengerig (Szeldzsuk Birodalom), a vándorlás során török szavak kerültek át többek között a perzsa, az urdu, az orosz, a kínai és (kisebb mértékben) az arab nyelvbe is.^[5]

Besorolásuk

A török népek hosszan tartó vándorlásaik során keveredtek más népekkel, így nyelvük is kölcsönhatásba került azokkal a népekkel, melyekkel érintkeztek. Emiatt a türk nyelvek pontos eredetét nehéz megállapítani, besorolásukról a mai napig is vitatkoznak a nyelvészek, és folynak a kutatások.

• köztörök nyelvek
  • délnyugati köztörök: oguz nyelvek (oghuz)
    • köktürk nyelv (orkhoni)
    • óujgur nyelv
    • azeri
    • gagauz
    • török (oszmán-török nyelv, törökországi török)
    • türkmén
  • északnyugati köztörök: kipcsak nyelvek (kipchak, kypchak)
    • baskír
    • besenyő (vagy pecseneg, kihalt)
    • karacsáj-balkár
    • karaim
    • karakalpak
    • kazak (kazah)
    • kirgiz
    • krími tatár
    • kumik
    • kun (kihalt)
    • nogaj
    • tatár
  • délkeleti köztörök: turki nyelvek (karluk, ujgur)
    • csagatáj (kihalt)
    • sárga ujgur
    • szalár
    • ujgur
    • üzbég (özbeg)
  • északkeleti köztörök: szibériai török nyelvek
    • altaji (ojrot)
      • kumandin dialektus (van, aki külön nyelvnek mondja)
      • teleut dialektus (van, aki külön nyelvnek mondja)
    • hakász
    • sór
    • tuvai (tuba, tofa, tofalar)
    • Jakut csoport (a szibériai csoporttól is északabbra)
      • dolgán
      • jakut
      • haladzs
• ogur nyelvek (oghur vagy lir-török, r-török; "csuvas nyelvek")
  • bolgártörök (kihalt)
  • csuvas
  • kazár (kihalt; bár csak néhány személynévből ismert, egyes feltételezések szerint csuvas nyelv lehetett)
  • hun (kihalt)
  • avar (kihalt)

Izoglosszák

A török nyelvek besorolásához hagyományosan az alábbi izoglosszákat használják:^[6]

• Rotacizmus, például a *toqqız („kilenc”) szó utolsó mássalhangzójánál. Ez választja el a szóvégi /r/-t használó ogur nyelveket a török nyelvek többi tagjától, melyeknél a szóvégi /z/ figyelhető meg.^[7]
• Hangzóközi *d, mint a *hadaq („láb”) szó második mássalhangzójánál
• Szóvégi -G, például: *tāğ (hegy)
• Toldalék-végi -G, például a *lIG ragban: *tāğlığ

Valamint:

• Szó eleji *h megőrzése, például: *hadaq (láb)
  • Emiatt a haladzs nyelv periférikusnak számít

*Az irodalmi török nyelvben a ğ a dağ és dağlı szavakban nem minősül mássalhangzónak, hanem meghosszabbítja az előtte álló magánhangzót.

Nyelvei

Az alábbi táblázat Lars Johanson besorolása alapján készült. (1998)^[6]

Szókincs összehasonlítása