A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
Stark Lipót | |
Született |
1866. május 4. Trencsén |
Elhunyt |
1932. december 17. (66 évesen) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása |
gépészmérnök, erőműtervező, technikatörténész |
Iskolái | Magyar Királyi József Műegyetem (–1886) |
Stark Lipót aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Stark Lipót témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Stark Lipót (Trencsén, 1866. május 4.[1] – Budapest, 1932. december 17.[2]) gépészmérnök, erőműtervező, technikatörténész, a vezetékszámítás hazai úttörője; a Magyar Villamosművek Országos Szövetségének alapítója, és elnöke. Az Elektromos Művek első vezérigazgatója.
Életrajza
Stark Móric és Munk Róza fia. Tanulmányait szülővárosában kezdte, majd a budapesti József Műegyetemen szerzett gépészmérnöki képesítést 1886-ban. Az elsők között volt, akik már speciális elektrotechnikai előadásokat is hallgattak. A diploma birtokában a Ganz Elektrotechnikai Osztályán rajzolóként kezdte. Később a próbateremben dolgozott, majd elektromos telepek tervezésével, és építésével foglalkozott. 1891 és 1893 között Brazíliában a São Paulo-i Comphania Agua e Luz főmérnökeként három város, magyar gyártású villamosművének építését vezette a tervezéstől az üzembe helyezésig. Két év után hazatérve, mint a Magyar Villamossági Rt. főmérnöke részt vett a vállalat Budapesten, Pécsett és Egerben létesülő telepeinek létesítési munkálataiban. 1896-ban újból a Ganz Villamossági Rt. alkalmazásába állt, és cégvezetői minőségben közel másfél évtizeden át számos külföldi és hazai elektromos telep tervezésében, építésében és üzembe helyezésében vett részt. Ezek közül külön is ki kell emelni a konstantinápolyi elektromos művet, amelynek tervével 13 külföldi pályázóval szemben szerezte meg az elsőséget. Kivitelezése után 1911-ben Stark a vezérigazgatói teendőket is ellátta.
Hazatérése után a főváros alkalmazta a közüzemi áramszolgáltatás megszervezésére. A 20. század kezdetén ugyanis Európa szerte célkitűzés lett a közcélú szolgáltatások városi tulajdonú közüzemi működtetése. Az 1906-ban megválasztott Bárczy István polgármester programjában is ez szerepelt. Először a gázgyárak kerültek fővárosi tulajdonba. Az 1893 évi, 45 évre kötött koncessziós szerződés feltétele szerint 1910. december 15. után a magántársaságok összes berendezése a főváros részéről külön-külön megvásárolható. A tárgyalások kezdeti sikertelensége miatt az 1911. június 28-i határozat szerint döntöttek a Kelenföldön létrehozandó új erőműről. Stark megbízást kapott az új erőmű beruházásának vezetésére. A villamos berendezéseket a Ganz Villamossági Rt., a kazánokat a Nicholson Rt. készítette. A Bláthy Ottó Titusz által tervezett két, 7500 kVA névleges teljesítményű turbógenerátor 10 kV feszültségű háromfázisú áramot termelt, amelyet kábeleken keresztül a városban elhelyezett transzformátorokhoz vezettek. A maga idejében rendkívül korszerű erőmű azonban, 1917-ben már bővítést igényelt. Ekkor mind a kazánüzem, mind az áramtermelés teljesítményét jelentősen növelték. A két új turbógenerátor egyenként 15 MVA teljesítményű volt, de ez sem volt elegendő sokáig. A főváros közgyűlése felhatalmazást adott a Magyar Villamossági Rt. megvásárlásáról folyó tárgyalásokra. A berendezések átvétele 1914. június 1-jén történt meg. Ekkor jött létre a Budapest Székesfőváros Elektromos Művei. Az új cég vezetője Stark Lipót lett, 1914. november 9-éig első igazgató, majd 1919. szeptember 11-éig vezérigazgató. A Tanácsköztársaság megszűnése után tisztázatlan körülmények között távozott saját kérésére. Stark ezután már csak magánmérnöki tevékenységet folytatott.
Házastársa Weinberger Karolina volt.
Szakirodalmi tevékenysége
- 1890 Herzog Józseffel közösen írt „Az elektromos vezetékek számítása” Hollán pályadíjat nyert.
- 1927 Technikai fejlődésünk története kötetben „Az erősáramú elektrotechnika” fejezete.
- 1928 megírta a Ganz gyár elektrotechnikai vonatkozású történetét. Kéziratban fennmaradt munkája ma is a gyártörténet alapvető forrásmunkája.
- Szerkesztette az Elektrotechnika első három évfolyamát.
- Publikált a Politechnikai Szemle, Városi Szemle, Electrotechnische Zeitung, Pester Lloyd, stb. lapokban.
Közéleti tevékenysége
- 9 éven át a Magyar Elektrotechnikai Egyesület társelnöke.
- Magyar Mérnök és Építész-egylet választmányi tagja.
- Magyar Villamosművek Országos Szövetségének alapítója, és haláláig elnöke.
- 1911 A londoni Electrical Engineers rendes tagja.
Jegyzetek
- ↑ Születési bejegyzése a trencséni izraelita hitközség születési akv. 12/1866. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. december 11.)
- ↑ Halotti bejegyzése a Budapest I. kerületi polgári halotti akv. 2423/1932. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. december 17.)
Források
- Sitkei Gyula: A magyar elektrotechnika nagy alakjai. (Energetikai Kiadó Kht. 2005) ISBN 963 219 794 1
- Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929. 812. o. Online elérés
|
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Arató András (villamosmérnök)
Arató Péter
Arató Péter (villamosmérnök)
Bálint Lajos (villamosmérnök)
Bársony István (villamosmérnök)
Balczó Zoltán
Bankó Miklós (villamosmérnök)
Barakonyi Károly
Barta István (villamosmérnök)
Bejczy Antal
Benedikt Ottó
Benkó Sándor
Berceli Tibor
Berceli Tibor (villamosmérnök)
Berecz Frigyes
Biró Károly Ágoston
Bognár Géza (villamosmérnök)
Bokor József (villamosmérnök)
Botond-Bolics György
Bucsánszki Csaba
Csáki Frigyes
Cséfalvay Klára
Csóti György
Csabai Dániel
Csermely István
Csikós Béla
Csurgay Árpád
Dávid László (villamosmérnök)
Erő János
Földiák Péter
Földi Tivadar
Farkas György (elektronikai mérnök)
Farkas István (villamosmérnök)
Ferencz Csaba (űrkutató)
Ferencz Orsolya
Ferencz Orsolya (űrkutató)
Fodor István (villamosmérnök, 1856–1929)
Fodor István (villamosmérnök, 1943)
Font Sándor
Forgó László (villamosmérnök)
Gábor Dénes (fizikus)
Gödölle István
Gali Ádám
Geszti Pál Ottó
Gordos Géza
Hegedüs András (tájfutó)
Heinrich Gyula
Herpy Miklós
Hidas Miklós
Hoór-Tempis Móric
Holló Imre (villamosmérnök)
Holler László
Horányi Özséb
Hutter Ottó (villamosmérnök)
Hutter Ottó (villamosmérnök, 1930)
Imecs Mária
Jakobovits Dániel
Jodál Endre
Juhász Miklós (villamosmérnök)
Julesz Béla
Kálmán Rudolf Emil
K. Szabó Zoltán
Kalinovszky Dezső
Kalmár Ferenc (politikus)
Kelemen Árpád
Kelemen András (villamosmérnök)
Keller László
Kesztner Zoltán
Keviczky László
Kishonti István
Klupathy Jenő
Kocsis Károly (villamosmérnök)
Kolos Richárd
Korda Dezső
Korondi Péter
Kovács Győző (informatikus)
Kovács István (villamosmérnök)
Kovács Károly Pál
Kovács Levente (villamosmérnök)
Kozma László (villamosmérnök)
Lévai András (energetikai mérnök)
Lajtha György
Laufer Tamás
Lelkes György
Leslie L. Vadász
Liska József
Lukács József (villamosmérnök)
Mándi Andor
Márki-Zay Péter
Máthé Balázs
Mécs Imre
Magyar Gábor (villamosmérnök)
Martos Balázs
Molnár Gábor (villamosmérnök)
Molnár Lombár László
Mondl Ferenc
Monostori László
Murányi Levente
Nádasi András
Náray Zsolt
Nagyházi Csaba
Nagy Elemér (fizikus)
Nagy István (villamosmérnök)
Nagy Péter (villamosmérnök)
Nagy Tamás (politikus, 1946)
Nemes Tihamér
Oberst László
Oláh József (mérnök)
Orosz László (fizikus)
Pál László (politikus)
Pásztorniczky Lajos
Pécsi L. Dániel
Padányi Árpád
Papp Elek
Pap László (villamosmérnök)
Patrubány Miklós
Preitl István
Pusztai Kálmán
Rapcsák András (politikus)
Ratkovszky Ferenc
Reményi Károly (mérnök)
Roska Tamás
Rozinek Artúr
Söpkéz Sándor
Sallai Gyula (villamosmérnök)
Schönherz Zoltán
Sebestyén János (villamosmérnök)
Seidner Mihály
Simonyi Károly
Sinkó Ottó
Sisak Ferenc
Stark Lipót
Sugár András (üzletember)
Székely Gyula (villamosmérnök)
Székely Vladimír
Székely Vladimír (villamosmérnök)
Széles Gábor (üzletember)
Szépfalusy Péter
Szabó Ferenc (fizikus)
Szentgyörgyi László
Szepesi Endre
Szigeti György (fizikus)
Szilvási László
Sztojánov István
Sztrókay István
Tárcza László
Tófalvi Gyula
Taky Ferenc
Tihanyi Kálmán
Tuschák Róbert
Uzsoky Miklós
Vágó István (villamosmérnök)
Vámos Tibor (villamosmérnök)
Vajda György (mérnök)
Valkó Iván Péter
Valter Ferenc (villamosmérnök)
Varga István Attila
Vecsei Géza
Verebélÿ László (villamosmérnök)
Veszelovszki Zsolt
Vigh Bertalan (mérnök)
Vukovics Gyula
Zipernowsky Károly
Zollman Péter
Zoltán István
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.