Sásdi Sándor
1936 körül
Élete
Születési név	Tintner Sándor
Született	1898. szeptember 3. Varga, Magyarország
Elhunyt	1992. május 23. (93 évesen) Budapest, Magyarország
Sírhely	Kozma utcai izraelita temető
Nemzetiség	magyar
Szülei	Tintner Béla Hahn Paula
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)	regény
Első műve	Vadludak (regény, 1925)
Irodalmi díjai	József Attila-díj (1955)

Sásdi Sándor (eredeti neve: Tintner Sándor)^[1] (Varga, 1898. szeptember 3.^[2] – Budapest, 1992. május 23.) József Attila-díjas (1955) magyar író, újságíró.

Életútja

Tintner Béla vargai születésű kocsmáros és Hahn Paula bonyhádi születésű asszony gyermekeként látta meg a napvilágot 1898. szeptember 3-án hajnali öt órakor, zsidó családban.^[1] A népi írók nagy nemzedékének a kortársa volt. Elemi iskoláit Sásdon végezte. Később családjával egy darabig Vargán lakott, ahol apja dolgozott mint kocsmáros. Középiskolába Pécsett járt, az érettségit követően újságíróként kezdett dolgozni Budapesten. 1923-ban a Pécsi Napló munkatársa lett, 1928-ban a lap főszerkesztő-helyettesévé nevezték ki. 1924-ben Földes Bélával közösen szerkesztett az Új Írások című irodalmi folyóiratot. Első regénye a Nyolc hold föld címet viselte, melyet a Nyugat című irodalmi folyóirat pályázatán dicséretben részesítettek. Zsadányi Oszkárral létrehozott egy könyvkiadót, valamint képzőművészeti album szerkesztésében is részt vett. 1943-ban származása miatt a Pécsi Naplótól elküldték. 1944. november 4-én a dachaui koncentrációs táborba deportálták. Magyarországra 1945 júniusában tért vissza.

A Kozma utcai izraelita temetőben nyugszik, temetésén Schweitzer József főrabbi búcsúztatta.

Művei

• Vadludak (regény, 1925)
• Hanna nagy útja (regény, 1928)
• Nyolc hold föld (regény, 1929, dráma, 1955)
• Megtalált út (regény, 1930)
• Szívre hulló kő (regény, 1933)
• Csillagok alatt, regény, 1933, 63 oldal, Gong 37.
• Egy nyár regénye (regény, 1934)
• Az árnynélküli ember (elbeszélés, 1936)
• Ősz felé (regény, 1937)
• Aratástól hóhullásig (regény, 1940)
• Könyörület (regény, 1942)
• Fehér kenyér (önéletrajzi regény, 1946)
• Egy asszony elmegy (regény, 1948)
• Éneklő élet (regény, 1949)
• Csodálatos ősz (regény, 1950)
• Magvetők (regény, 1951)
• Éjszakai dobszó (kisregény, 1952)
• Cseresznyevirág (dráma, 1953)
• A vándorút vége (regény, 1953)
• Ruzsinka (regény, 1954)
• Boldog órák… (tíz állattörténet, 1955)
• Bosszú (regény, 1955)
• Tavaszodik (regény, 1957)
• Árnyék (regény, 1958)
• Fecskefészek (elbeszélés, 1958)
• Elhagyott szerető (regény, 1959)
• Boldog hajlék (regény, 1960)
• A harmadik elmegy (regény, 1961)
• A Sólyom utcai fiúk (ifjúsági regény, 1963)
• Tél hozta, tavasz vitte (elbeszélések, 1963)
• A várakozó (regény, 1964)
• Akit visszavárnak (regény, 1965)
• Városszélen (regény, 1966)
• A sárga bohóc (regény, 1970)
• A rigó sírja (regény, 1973)
• Élt: négy boldog évet (regény, 1975)
• A hídon kezdődött (regény, 1978)
• Szabálytalan szerelem (regény, 1980)
• Veronika (regény, 1986)
• Vacsorára hazaértek (regény, 1988)
• Az utolsó szó jogán (emlékezések, 1993)
• Nyolc hold föld (tv-játék, 1960) https://www.imdb.com/name/nm9312464
• Vízimalom, Ballada a szép vízimolnárnéról és az uraságról (tv-játék, 1974)

Díjai

• József Attila-díj (1955)
• A Munka Érdemrend arany fokozata (1968, 1973)

Jegyzetek

További információk

• Kortárs magyar írók
• Sásdi Sándor (1898-1992) magyar író, újságíró
• Életrajzi Index
• A Sásdi Sándor évfordulóra Archiválva 2016. március 5-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Sásdi Sándor ajánló bibliográfia; összeáll. Megyeri Tiborné; Sásd Nagyközségi Közös Tanács, Sásd, 1988