A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
Ez a szócikk részben vagy egészben a Pallas nagy lexikonából való, ezért szövege és/vagy tartalma elavult lehet.
Segíts nekünk korszerű szócikké alakításában, majd távolítsd el ezt a sablont! |
A Rohan (ejtsd: roán), régi breton fejedelmi család, amely Bretagne ősi királyaitól és hercegeitől származik és amely a nevét Rohan városkától (Morbihan département) nyerte. Egyike a legnevezetesebb és legbüszkébb francia családoknak. Rokonságban áll Európa legtöbb uralkodó családjaival és a 20. század elején még az ún. Rohan-Guémené-Rochefort ágban virágzott, amely Ausztriában (Csehországban, Smichowban) régi fejedelmi rangjának elismerése mellett 1808-ban honosságot nyert, anyagi tekintetben azonban és tekintélyből az utóbbi évtizedekben sokat veszített. A Rohan-nemzetségnek egy ága, a Rohan-Soubise-ág (l. Soubise) 1787-ben, a Rohan-Gié-ág pedig 1638-ban halt ki.
Jelszava
Ismeretes a jelszava: Roy ne puys, duc ne daygne, Rohan suys (magyarul: király nem lehetek, herceg nem akarok lenni; Rohan vagyok).
Története
A család őse I. Alain, aki Eudonnak, Porrhoët algrófjának negyedszülött fia, aki 1128-ban a Vicomte de Rohan nevet vette fel. VI. Rohan Lajos 1570-ben, IX. Károly király alatt Guémené hercege lett, fiát pedig III. Henrik király 1588-ban Montbazon hercegévé nevezte ki. Ő is, valamint fia, Herkules (Hercule) († 1654) a Katolikus Liga ellen harcolt.
A híresen szép és befolyásos Marie de Rohan-Montbazon, később Chevreuse hercegné († 1679. augusztus 12-én) e Herkules herceg leánya volt. Lajos, Rohan-Guémené hercege (Louis de Rohan-Guémené, * 1635. – † 1674) kicsapongó életet élt, emiatt elveszítette XIV. Lajos király kegyét. Lajos herceg emiatt bosszút forralt a király ellen, és Quilleboeuf várát pénzért próbálta átjátszani a hollandok kezére. Tervét felfedezték, Lajos vérpadra került.
Lajos René Eduárd, Rohan-Guémené hercege (* 1735. szeptember 25-én, † Ettenheimben, 1803. február 17-én) volt a negyedik Rohan, aki Strassburg hercegérseke lett (1771-ben). 1772-ben Franciaország bécsi követévé nevezték ki, ahol azonban pompaszeretetével és erkölcstelen életmódjával eljátszotta Mária Terézia császárnénak és leányának, Mária Antóniának, a francia trónörökös feleségének, a későbbi királynénak jóindulatát. Amikor a császári udvart kompromittáló egyik levele (szándéka ellenére) nyomtatásban megjelent, a francia udvar is levette róla kezét. XVI. Lajos király trónra lépése után Mária Terézia császárné követelésére Louis René herceget visszahívták Bécsből. 1777-ben a király főalamizsnásává nevezte ki. 1778-ban bíborosi rangot kapott. Fényes és könnyelmű udvartartást vitt strassburgi és zaberni kastélyaiban.
Hogy az udvar kegyét visszanyerje, Louis René herceg a csaló Jeanne de Valois-Saint-Rémy szélhámosnő eszközévé vált a hírhedt nyakék-perben. Ennek következtében a király őt magát is a Bastille-ba záratta (1785. augusztus 15-én), a párizsi parlament bírósága azonban fölmentette a vádak alól (1786. május 31-én). Ekkor a király, Marie Antoinette királyné követelésére lemondatta Louis René herceget állami tisztségeiről, száműzte őt az auvergne-i La Chaise-Dieu apátságba, és csak 1788-ban térhetett vissza strassburgi egyházkerületébe. 1789-ben a haguenau-i papság nemzetgyűlési képviselővé választotta, itt a nemesi előjogok eltörlése ellen harcolt. 1790-től ettenheimi birtokaira vonult vissza, itt élte át a forradalmi háborúkat.
Louis Victor Meriadec de Rohan, R.-Guémené, Montbazon és Bouillon hercege, osztrák táborszernagy, szül. 1766 jul. 20. s gyermektelenül halt meg 1849 dec. 10. Vagyonát két unokaöccse, a R.-Rochefort mellékág sarjadékai örökölték, kiket öccse Gyula Armand Lajos (megh. 1836.) örökbe fogadott volt. Az egyesült két ágnak jelenlegi képviselője Kamill Fülöp József Idesbald, R.-Guémené, Rochefort és Montauban fejedelme, Bouillon és Montbazon hercege, szül. 1800, dec. 19. Ez ágból született R. Alain herceg is, a Smichowban székelő ág jelenlegi feje, született Pesten 1843., R. Arthur herceg fia. Nejétől Auersperg Janka hercegnőtől született legidősebb fia Alain (szül. 1893. júl. 26.). – Öccse József herceg, szül Pesten 1854., teljesen elszegényedett; feleségét, Linke Annát, egy bécsi számtanácsos leányát, ki a bécsi balettiskola növendéke volt, két gyermekével együtt nyomorban hagyta hátra Bécsben. Továbbá Raoul herceg, szül. Lissában 1860-ban, ki Mary Ágnest bírja nőül.
A R.-Gié-ágat, mely a Guémené-ág mellékága, R. de Gié Péter alapította. Szül. 1453-ban, meghalt 1513-ban. Mint Franciaország marsallja és I. Ferenc nevelője, jelentékeny szerepet vitt Ferenc és XII. Lajos király alatt. – Unokája I. René Metz falain vérzett el (1552, okt. 20.). Neje, Albret Izabella, IV. Henrik király nagynagynénje volt; ez úton a R.-család közelebb jutott Navarra trónjához és ez összeköttetés hatása alatt tért át Kálvin-hitre. – II. René, az előbbinek fia, szül. 1550. és megh. 1586., nőül bírta Parthenay Katalint, a Soubise-ház örököse leányát, aki nemcsak mint költőnő, hanem mint a La Rochelle hős védője is kitűnt; meghalt Parcban 1631. – Fia Henrik, R.-Gié hercege, Léon fejedelme, szül. Blain várában (Bretagne) 1579. aug. 21., megh. Königsfeldben 1638. ápr. 13. Benjamin öccsével, az ún. Soubise herceggel (l. o.) XIII. Lajos alatt a hugenottákat vezényelte. 16 éves korában került IV. Henrik udvarához s mindaddig, míg a királynak örökösei nem születtek, őt tekintették Navarra trónörökösének. 1603. R. hercegévé, Franciaország pairjévé és a svájci testőrség főparancsnokává lőn; 1605. pedig Sully leányát vette nőül. IV. Henrik meggyilkolása után újra a hugenották élére állott: megerősítette Guiennet, megvédte Montaubant és XIII. Lajost a nantes-i ediktum megerősítésére szorította (1622). 1625. újra fegyverhez nyúlt s Richelieut az 1626, febr. 5-iki szerződés megkötésére kényszerítette. Győzedelmet aratott még Revel és Pamiers mellett s La Rochelle eleste után is (1628) egyedül folytatta még a fegyveres ellenállást és elvégül kivívta az 1629, jun. 27. kötött békét, mely a protestánsokat politikai előjogaiktól ugyan megfosztotta, de másrészt teljes vallásszabadságot biztosított számukra. Később alkudozásukat folytatott a portával, melytől Ciprus szigetnek átengedését kérte, ahová az üldözött protestánsokat akarta letelepíteni. 1633. a királyi hadak élén győzedelmesen harcolt Veltlinben a spanyolok és osztrákok ellen. 1636-ban a Comói-tó partján győzte le a spanyolokat s utána több ízben a császáriakat. 1637-ben visszahívták, minthogy az udvar megkérdezése nélkül békét kötött az ellenséggel. Ekkor aztán Genfbe vonult s onnan 1638-ban Szász-Weimar herceg táborába, 1638 febr. 28. A Rheinfelden mellett vívott csatában halálos sebet kapott. Művei: Mémoires sur les choses advenues en France depuis la mosrt de Henri IV jusqu'a la paix au mois du juin 1629 (Páris 1630; 8. kiad. Amsterdam 1756, 2 köt.); Mémoires et lettres sur la guerre de la Valteline (Genf és Páris 1758, 3 köt.) stb. V. ö. Fauvelet du Toc, Histoire duduc Henri de R. (Páris 1667); Schybergson, Le duc de R. et la chute du parti protestant en France uo. 1880); Lagarde, Le duc de R. et les protestants sous Louis XIII (uo. 1884); Bühring, Venedig, Gustav Adolf u. R. (Halle 1885); Laugel, Henry de R., son rôle politique et militaire sous Luois XIII (Páris 1889). – Leányát s a család óriási birtokainak örökösét R. Margitot Chabot Henrik, Saint-Aulaye marquisja vette nőül 1645., aki ekkor a R.-Chabot nevet vette föl.
A Franciaországban virágzó R.-Chabot-ágból született R.-Chabot Károly, R. hercege, Alain fejedelme, aki 1819 dec. 12. született, meghalt 1893. aug. 6. Ennek fia Alain, R. Hercege, Alain és Léon fejedelme, aki 1844 dec. 1. szül, a francia kamarának monarchikus érzelmű képviselője. – Legidősebb fia Károly, szül. 1879. Megemlítendő még R.-Chabot Lajos Károly Vilmos, az előbbinek unokatestvére, Franciaország pairje, aki 1780 okt. 5. született és 1869 szept. meghalt. Ennek fia, R.-Chabot Fülöp, Jarnac grófja, szül. 1815 jun. 2., megh. Londonban 1875 márc. 22. V. ö. De la Chenaye-Desbois, Genealogie des Hauses R. (Prága 1872).
Kapcsolódó szócikkek
|
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Émile Faguet
Émile Louis Victor de Laveleye
Émile Ollivier
Épületszárny
Ívhíd
Újplatonizmus
Abel-François Villemain
Adományrendszer
Albert Sorel
Albert Venn Dicey
Arcueil
Areioszpagosz
Argirodit
Asztaltáncoltatás
Augusto Pierantoni
August Fournier
Azovegyület
A közgazdaságtan története
Basszus
Benjamin Disraeli
Benzol
Benzolszármazékok
Berlini szerződés
Bezerédj család
Bizalmam az ősi erényben
Bodrog vármegye
Bolondvár
Camillo Benso di Cavour
Carl August von Steinheil
Charles-Bonaventure de Longueval
Church of England
Cista
Citromsav
Clam család
Csésze (edény)
Dénár
Denudáció
Dextrin
Diorit
Dudvág
Ecloga legum
Egyetemes postatörténet
Emilio Castelar
Enrico Cialdini
Episzkopalizmus
Eposz
Erkély
Ernst Curtius
Erzsébet Filippina Mária francia királyi hercegnő
Eskü
Esperes
Exemptio
Fáy család
Fémlemez
Földárja
Fővárosi Közmunkák Tanácsa
Fűrész
Fabius Planciades Fulgentius
Fedélzet
Fejérvármegyei és Székesfejérvár városi történelmi s régészeti egylet
Felségsértés
Filantropizmus
Fokozatos felelősség
Fok (földrajz)
František Ladislav Rieger
Franz Anton von Kolowrat-Liebsteinsky
Franz Michael Felder
Georgikon
Giovanni Battista Donati
Giuseppe Garibaldi
Hámor (fémfeldolgozás)
Hajóhíd
Hajótörés
Hanglyuk
Herulok
Hjalmar Hjorth Boyesen
Holland irodalom
Hordó (tartály)
Horváth-Stansics család
Hugh Latimer
I. Abdul-Medzsid oszmán szultán
II. Mahmud oszmán szultán
II. Róbert skót király
Internátus
Iskola
Istálló
Jacopo Sansovino
Jakob Böhme
Jean-Barthélemy Hauréau
Jean de La Fontaine
Jeszenik-hegység
Johann Bernhard Basedow
Johann Julius Hecker
John Ross Browne
Károlyi István (politikus, 1797–1881)
Közhasznú Esmeretek Tára
Kübelé
Kafferek
Kalapács (szerszám)
Kalcinálás
Kankalinfélék
Karl Friedrich Lessing
Karl Friedrich von Steinmetz
Kefe
Kerékvető
Királysértés
Kitt (kötőanyag)
Kiváltság
Konjunktúra
Konkréció
Koronaőrök
Léonce Guilhaud de Lavergne
Léon Gambetta
Létra
Lajos-csatorna
Latorca
Legyező
Lengyel irodalom
Levélállás
Lex
Libráció
Likőr
Márvány
Méhrepedés
Magyar Állam (napilap)
Magyar időszaki lapok a 19. században
Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat
Manysik
MATE Georgikon Campus
Mauretania
Melegágy
Mikrolit (ásvány)
Minoriták
Muhammad Ali egyiptomi alkirály
Nádori testőrség
Népszokások
Nafta
Norvég irodalom
Numa Denis Fustel de Coulanges
Országos Nőképző Egyesület
Oszloprend
Oxálsav
Paragenezis
Pergamon
Pierre Puget
Polgári házasság a dualizmus korában
Polgári halál
Portugál irodalom
Pozsonyi gróf
Praetorianusok
Rózsa rend (Brazília)
Rózsa rend (Honduras)
Robert Southey
Rodolfo Lanciani
Rohan család
Sátor
Sürgöny (diplomácia)
Saint-simonizmus
Sedan (Franciaország)
Skót irodalom
Skandinavizmus
Sorompó
Special:CentralAutoLogin/start?type=1x1
Stephan von Jovanović
Széchy család (felsőlendvai)
Szénaszárító
Szörny
Szőnyi béke
Szalol
Szarkofág
Szarv
Szerb irodalom
Takarmány
Tarack (löveg)
Telekkönyv
Temető
Tengernagy
Toldalagi család
Trágya
Trákia
Válság (gazdaság)
Váza
Vetésforgó
Viaszos vászon
Vittorio Alfieri (drámaíró)
Zárnélküli pörgekarúak
Zárosperemű pörgekarúak
Zátony
Zuávok
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.