Ez a szócikk az orvosról szól. Hasonló címmel lásd még: Pongrácz Mihály (egyértelműsítő lap).

Felső-eőri Pongrácz Mihály (Felsőőr, 1805 – Budapest, 1879. március 22.) orvossebész-doktor, királyi tanácsos, megyei főorvos.

Élete

Felsőőri (Veszprém megye) származású. A pesti egyetemen 1835-ben nyert orvosdoktori oklevelet. 1837-ben sebészdoktori titlust szerzett. Előbb Stáhly Ignác (1787–1849) orvos-tanár asszisztense volt, majd 1839-től Losoncon gyakorlóorvos és Nógrád megye főorvosa volt. Első császármetszését 1839. augusztus 6-án hajtotta végre. 1864 júniusában a kanyaróban szenvedő Madách Imrét is kezelte.

Cikkei a Társalkodóban (1838. Az ibolyó, melyet Magyar- és Erdélyország 16 ásvány-vizében Tognio Lajos pesti k. orvos professor úr fedezett fel); az Orvosi Tárban (1839. I. Száj rákfene tökéletes gyógyulása, Császármetszés, 1840. II. Nógrád-Losoncz vidéki idő- és kórjárat 1840-diki áprilisban, 1841. A méhhüvely tökéletes elválása s helyéből kifordulása).

Műve

• Értekezés a csonttörésekről általánosan és különösen. (Orvostudori értekezés. Buda, 1835. Latin czímmel is).

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.  
• Kiss László: A császármetszés felvidéki úttörője: Pongrácz Mihály (1805–1879)

További információk

• Dörnyei Sándor: Régi magyar orvosdoktori értekezések 1772-1849. I. köt. Bp., Borda Antikvárium, 1998.; II. köt. 2002.
• Blanka Šávoltová 2023: Zabudnutý a nedocenený Dr. Michal Pongrácz (1805-1879. In: Stretnutia priateľov histórie Novohradu IX