A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
| Pintér Tamás | |
 | |
| Élete | |
| Születési név | Pintér József |
| Született | 1930. augusztus 4. Dunaharaszti |
| Elhunyt | 2017. október 7. (87 évesen) Kistarcsa |
| Nemzetiség | magyar |
| Szülei | Pintér József Kuzmann Kamilla |
| Házastársa | Varga Katalin Hasszán Ilona Csikós Katalin |
| Gyermekei | Pintér Tamás Gábor (1968) |
| Pályafutása | |
| Írói álneve | Tom Pinter |
| Jellemző műfaj(ok) | novella regény riport tárca publicisztika glossza |
| Kiadói | Szépirodalmi Könyvkiadó |
| Irodalmi díjai | Első díj a Széchenyi Társaság színműpályázatán |
 | |
| Pintér Tamás aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Pintér Tamás témájú médiaállományokat. | |
Pintér Tamás (Dunaharaszti, 1930. augusztus 4.[1] – Kistarcsa, 2017. október 7.[2]) író, újságíró. Pintér Józsefként anyakönyvezték, nevet 1964-ben változtatott, hogy megkülönböztesse magát egy általa „ifjú bolseviknak” tekintett pályatárstól.[3] Az ötvenes években Pintér József Tamásként publikált.[4]
Számos novellát, két regényt, több rádió- és tévéjátékot, valamint egy meseregényt és két színdarabot írt. Elbeszélései négy kötetben láttak napvilágot. Művei magyar és idegen nyelvű antológiákban is megjelentek.[1] Írói hitvallása szerint tisztességes, igaz könyveket akart írni.[5] 1964-ben így fogalmazta meg ars poeticáját a Fiatalok jelentkeznek című kiadványbanː „Meggyőződésem, hogy az írónak mindenekelőtt szeretnie és gyűlölnie kell tudni. Szeretni azt, ami jó és célszerű, s gyűlölni azt, ami ostoba, aljas és brutális”.[6]
Írásainak visszatérő témája az elidegenedés, a házasságok felbomlása, a kiüresedő kapcsolatok, a hatalom birtokosainak kisszerűsége és alattomossága. Egy 1967-es, a Magyar Nemzetben megjelent kritika így fogalmazott témaválasztásárólː „Van benne valamilyen nagyon rokonszenves és őszinte érdeklődés az emberi gyöngeségek és fogyatékosságok indítékai iránt. És a tettekben sem az alantas ösztönök kielégülését keresi, a rútság felmutatásában nem a naturalisztikus ábrázolás az írói módszere, hanem az ember fény- és árnyoldalainak együttes felszínre hozása.”[7]
Visszatérő szereplői a feleslegessé válás ellen küzdő, megkeseredett öregek, az öregedéstől tartó férfiak, valamint a házasodáson, illetve a szakításon gondolkozó párok. Ebbe a körbe tartozik például a Piros király, a Csak egy életed van, a Vasárnap szombaton van és a Szív a fagypont alatt.[8]
1956-os szerepéért elítélték, másfél évet töltött előzetes letartóztatásban és börtönben. Emlékeit A megfigyelő című kötetében írta meg. Saját feljegyzései szerint első írása, egy tárca (Az öntudat) a Népszavában jelent meg 1949-ben.[8] Írásainak egyik jellegzetes vonása a befejezetlenség, a problémák nyitva hagyása.[9][10][11] [12] Így írt magáról A megfigyelő című kötetében: „Keresztény vagyok, de ha megdobnak kővel, nem a szent kenyeret hajigálom vissza. A megbékélő felejtés perverz, mert mazochizmus. Nyelves csók a hóhéroknak. Tisztességesen, méltósággal próbáltam-próbálok élni, magyarként itthon lenni Magyarországon.”[13]
Írásaiban sokszor nyúlt vissza az általa ismert világba, amelyről így írtː „Sokféle foglalkozást próbáltam. Egyszer kényszerűségből, máskor önszántamból. Voltam könyvtáros és segédmunkás, dolgoztam szárnyas fúrógépnél és hídépítkezésen, számfejtettem gépkocsi-menetlevelet és rendeztem színdarabot”.[14]
Újságírói pályáját az Erőműépítő című üzemi lapnál kezdte. 1964-ben az Élet és Irodalom munkatársa lett, majd a szamárlétrát végigjárva olvasószerkesztői posztot töltött be. 1981-ben az Új Tükör című hetilap riportrovatának vezetője lett, onnan ment nyugdíjba 1990-ben. Ezt követően csak ritkán írt cikkeket, néhány publicisztikája a Magyar Fórumban és az Új Magyarországban jelent meg.[1]
1992-ben a Széchenyi Társaság színműpályázatára beküldött munkája, a Példamondatok – közjáték börtönben első díjat kapott.[15] Szenvedélyes horgász volt; a vízpart és a horgászat számos írásában megjelenik, például a Fagyosszentek ideje című regényében, a Nyitott bicska, vagy a Halak című elbeszélésében. Hagyatékát a Petőfi Irodalmi Múzeum gondozza.[9][16][17][18]
Korai évek
_2.jpg)
Dunaharasztiban született, édesapja, Pintér József vasutas, HÉV-állomásfőnök, édesanyja, Kuzmann Kamilla háztartásbeli volt. Egy öccse született, Pintér Győző. Édesapja a szociáldemokrata párt tagja volt, ezért a kommunista hatalomátvétel után lefokozták, és csak számadó pénztárosként dolgozhatott a dunaharaszti HÉV-állomáson.[19]
Pintér Józsefként anyakönyvezték. Az ötvenes években Pintér József Tamásként publikált.[4] Nevét az 1960-as években változtatta meg, mert nem szerette volna, ha összetévesztik egy „Pintér József néven írogató lelkes-ifjú bolsevikkal, akit a párt lökött az újságírói-írói pályára”.[3]
Az általános iskolát szülőhelyén végezte, majd a pestszenterzsébeti Kossuth Lajos Gimnáziumba járt, ahol 1948-ban érettségizett. Az iskola elvégzése után a Ganz–MÁVAG-ban dolgozott segédmunkásként.[20]
Később „kiemelték”, és a gyár kultúrosztályára került mint függetlenített kultúrfelelős. 1950 és 1953 között sorkatonai szolgálatot teljesített, egy tüzérhadosztály lapjánál szolgált, ahonnan őrmester rendfokozatban szerelt le.[20] Már gimnáziumi évei alatt verseket írt, és 1949-ben megismerkedett Faludy György költővel, aki a Mafilm lapjánál próbált meg újságírói állást szerezni neki.[21] Feljegyzései szerint ebben az évben jelent meg első írása, egy tárca (Az öntudat) a Népszavában.[8]
Erőműépítő
Civil újságírói pályafutását végül az Április 4. Gépgyár üzemi lapja, az Erőműépítő szerkesztőjeként kezdte meg 1953-ban, ahova a Budapesti Lapkiadó Vállalat alkalmazottjaként nevezték ki.[20] 1956. január 30-án Munka Érdemérmet kapott, majd augusztus 20-án cikket írt az Erőműépítőbe, amelyben azt kifogásolta, hogy a személyzeti osztályon titkos kartotékokat vezetnek a dolgozókról.[22]
„Nem értettem és nem értem ma sem, mi titokzatosság lehet egy kazánkovács, egy osztályvezető vagy egy gépírónő életében, aki dolgozhat, részt vehet a munkaversenyben, és általában itt élhet közöttünk. Az talán, hogy 1945-ben a Szociáldemokrata Párt tagja volt? Vagy az, hogy a pártnap helyett színházba ment? Vagy az, hogy nem fizet elő a Szabad Népre? Vagy az, hogy a nagybátyja Amerikában él?” – írta. Pintér a cikkben kifogásolta, hogy a személyzeti osztály félelmet kelt a munkásokban, amikor behívatja őket a káderlapok kiegészítésére, aminek szerinte egyértelmű célja a „deklasszált elemek” kiszűrése.[23][22]
A lap következő számában a személyzeti osztály vezetője, az Államvédelmi Hatóság korábbi őrnagya, Supka Kálmán kioktató stílusban válaszolt, ami felháborította a dolgozókat.[23][22] Számos olvasói levél érkezett az Erőműépítő szerkesztőségébe, amelyet Pintér Tamás közölni akart, de ezt az üzemi pártszervezet végrehajtó bizottsága nem engedélyezte. Pintér ezt a lap szeptember 26-ai számában részletesen megírta, amiért a XI. kerületi pártszervezet eljárást indított ellene.[22]
Pintér 1956. október 23-án átvitte a szerkesztőségbe a vállalat ormig-sokszorosítóját, és azzal a szabadságharc alatt röplapokat nyomtatott.[24] Magatartása miatt novemberben a lapkiadó elbocsátotta, és átkerült a gépgyár állományába, a munkavédelmi osztályra. 1957. január 15-én onnan is elbocsátották, ezután alkalmi munkából élt.[20]
Előzetesben-börtönben
Pintér Tamást 1957. április 11-én a XI. kerületi rendőrkapitányság munkatársai előállították, és őrizetbe vették. 1957. április 12-13-án a rendőrség tanúként beidézte az Április 4. Gépgyár több dolgozóját, köztük Supka Kálmánt. A tanúk csak a forradalom után sokszorosított Ki a pártokkal az üzemekből című röplapot tudták konkrétan megnevezni, illetve az Oh idők, oh szokások című gúnyverset, amelyet Pintér Tamás a Kádár-kormányról írt és terjesztett.[24][4][19]
A rendőrség és az ügyészség is csak ezeket a nyomtatványokat tudta beszerezni, és a tárgyalásra bizonyítékként beterjeszteni.[20] Supka Kálmán azt is vallotta, hogy Pintér Tamás „a végtelenségig uszított a párt és a kormány ellen”, és ennek következtében a gyári munkások csaknem meglincselték őt október 28-án.[25]
Pintér Tamást 1957. április 15-én előzetes letartóztatásba helyezték, mert a röplapokkal és az Oh idők, oh szokások című gúnyverssel a „munkás-paraszt kormány ellen és a népi demokrácia ellen izgatott”.[26]
Az ügy pikantériája, hogy Supka Kálmán a forradalom után csatlakozott a karhatalomhoz, ahol alezredessé léptették elő, és a XI. kerületi egység parancsnoka lett. Személyesen ő adott utasítást Pintér Tamás előállítására 1957. április 11-én, majd tanúként is részt vett az ügyben.[27] A rendőrségen Supka és más tisztek többször megverték Pintért, a május 2-án látleletet készítő orvos húsz napon túl gyógyuló sérüléseket jegyzett fel.[28] Erről a másodfokú ítéletben a bíró így fogalmazottː „A vádlott a nyomozati eljárásban történt bántalmazása következtében bizonyítottan eléggé súlyos sérüléseket szenvedett.”[4]
A Budapesti Fővárosi Bíróság 1958. március 21-én és 27-én, részben zárt tárgyaláson hozott ítéletet. A bíróság a vádlottat a „népi demokratikus államrend elleni izgatás bűntettéért” két év hat hónap börtönbüntetésre és részleges vagyonelkobzásra ítélte első fokon.[4]
„A vádlott cselekménye és személye fokozott társadalmi veszélyességet mutat. Vádlott cselekményeit 1956. november 4. után követte el, amikor is már tudhatta, hogy Magyarországon nem népi felkelés, hanem ellenforradalom volt. (...) Súlyosbító körülményként észlelte a bíróság, hogy a vádlott cselekményét olyan időben és olyan módon követte el, amely alkalmas volt a politikai és gazdasági konszolidáció megakadályozására” – indokolta döntését a bíróság.[4] Pintér Tamás fellebbezett, a másodfokú tárgyalás 1958. október 7-én volt. A bíróság az ítéletet egy év börtönbüntetésre változtatta.[29][1]
A börtönben mások mellett együtt raboskodott Göncz Árpáddal, Andorka Rudolffal,[30] Darvas Ivánnal[31] és Gáli Józseffel.[32] Szabadulása után nem kezdhette meg tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, kénytelen volt segéd- és betanított munkásként elhelyezkedni. Ítéletét a Fővárosi Bíróság – az 1989. évi XXXVI. törvény alapján – 1990. május 2-án semmisnek nyilvánította.[33]
Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára számos olyan jelentést őriz, amely Pintér Tamás személyével, társaságával, az általa mondottakkal foglalkozik. Többször jelentett róla Ordas Iván, akit Pintér Tamás a barátjának tudott, és több írását közölte az Élet és Irodalomban.[34]
1960-1970
.jpeg)
Pintér Tamás 1960–1964 között szabadúszó íróként tevékenykedett, és közreműködött a pesterzsébeti Vasas művelődési ház Csili című lapjának készítésében. Az Élet és Irodalomban 1960. február 12-én[8] jelent meg első novellája, a második világháború végnapjaiban játszódó Az első fehér betű, 1962-ben pedig első riportja, a munkások olvasási szokásait boncolgató Ember-érlelő könyvek.[35][36] 1961-ben beválogatták A napban harminc óra van című írását – amely egy pályakezdő pedagógus mindennapjait és tanításról vallott nézeteit mutatja be – A szerelem jogán... című riportkötetbe.[37]
A Magyar Televízió 1961. március 26-án mutatta be Szoba a hegyen című tévéjátékát, amelyet Katkics Ilona rendezett. Főszereplője Mezey Mária volt. 1960-63-ban 14 elbeszélése jelent meg, elsősorban az Élet és Irodalomban, közülük négy rádiós novellaként is elhangzott. Az otthonba költöző-költöztetett vak fiatalemberről szóló Legyen világosságból hangjátékot írt, amelyet 1963. november 7-én sugárzott a Magyar Rádió.[8]
1964. szeptember 1-jén felvették a Lapkiadó Vállalathoz.[38] Ettől kezdve 1980-ig az Élet és Irodalom című hetilap munkatársa, rovatvezetője, nyomdai, majd olvasószerkesztője volt.[1] Az 1960-as évek első felében számos riportot írt az Élet és Irodalomnak, mások mellett Az 1360-as vonat címűt, amely a háború után Budapestre érkező első szerelvényről szól, valamint a a budapesti éjszakáról szóló Hajnali villamost. Emellett több tárcát, glosszát közölt tőle a lap. A Magyar Rádió 1967. november 26-án mutatta be az Őszi modell, férfiaknak című novellájából készült hangjátékot Avar Istvánnal, Pap Évával és Schubert Évával.[8]
1963-ban elkészült a Homokba rajzolt madár című tévéfilmje, amelyet Zolnay Pál rendezett. A két szereplő Tímár Éva és Koncz Gábor, az operatőr Bornyi Gyula volt.[39] A tévéjátékot politikai tartalma (nihilizmus, disszidálás) miatt nem mutatták be, néhány művészklubban vetítették. 1967. június 21-én szerződést kötött a Madách Színházzal a Piros király színpadi művé alakításáról. A szövegkönyv elkészült, a darab bemutatója azonban elmaradt.[40]
Halálos twist
Első kötete, a Halálos twist című novellagyűjtemény 1967-ben jelent meg a Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában, 3800 példányban. Tizenkét elbeszélés és egy kisregény (Láncreakció) van benne, köztük a Piros király és a Fekete és fehér, amelyekből rádió-, illetve tévéjáték készült később. A másik tíz novella: Szembesítés; Gyenge délután; Fejjel lefelé; Filozófiai alapállás; Nyitott bicska; Hideg hétfő; Játék; Halálos twist; Halak; Csak egy életed van.[10]
Az Új Írás 1967. decemberi számában Gyurkó László írt recenziót a könyvrőlː „Ha egy mondatban kell elmondanom a véleményemet, kénytelen vagyok így fogalmazniː minden együtt van már Pintérben, hogy igazán jó író legyen.”[41] Gyurkó László és egy másik értékelésben Sipos István is felhívta a figyelmet arra, hogy Pintér Tamás írásainak egyik jellegzetes vonása egyfajta befejezetlenség, a problémák nyitva hagyása.[9]
„A szerző sohasem törekszik annak bemutatására, hogy mi lesz a folytatás, milyen módon hatnak a nem túlságosan kiélezett, ám mégis nagy belső feszültséget teremtő helyzetek a hősök további sorsára; megjavulnak-e, vagy maradnak tovább is nyeglék, önzők vagy közömbösek. Pintér nem ítélkezik, nem nyújtja készen az olvasóknak a tanulságokat, mint ahogy hősei sem döntenek végérvényesen” – fogalmazott Sipos István.[9]
Az évtized végén a Magyar Televízió újabb tévéjátékát mutatta be. A Szembesítés 1969. szeptember 13-án került adásba.[8] A filmet Kern András rendezte, mellette Verebes István és Detre Annamária játszott a filmben.[42] A Szerelem jogán... című antológián kívül tizenegy más gyűjteményes kötetben adták ki elbeszélését vagy riportját, mások mellett egy lengyel és egy szovjet könyvben.[8]
1970-1980
Az évtizedben két hangjátéka – Idegenek (1973. szeptember 3.), Példamondatok (1976. augusztus 26.) – hangzott el a Magyar Rádióban, az előbbit Csehszlovákiában is sugározták két évvel később. A Fekete és fehér című elbeszélésből készült tévéjáték 1970. január 25-én került adásba. Antológiába, riportkönyvbe hat alkotása került, köztük A férfi neveː Daniló, angolul My name is Danilo a The New Hungarian Quaterlybe, 1977-ben.[8]
Marihuána
1970-ben látott napvilágot Marihuána című regénye a Szépirodalmi Könyvkiadónál, 6800 példányban.[43] A történet csírája először a Homokba rajzolt madár című tévéjátékban jelent meg 1963-ban. A történet főszereplője Vera, aki – miután ráeszmél arra, hogy házasságából elmúlt a szerelem – nem követi férjét Amerikába, de igazából semmi nincs, ami szülőföldjéhez kötné. Ebben a gyökértelen létben ismerkedik meg egy fiatalemberrel, akitől azt várja, hogy biztos pontja legyen életének. Ő azonban felszínes és felületes, nem akar felelősséget vállalni, csak egy kellemes viszonyt szeretne, miközben Vera komoly kapcsolatra vágyik. Ezzel öngyilkosságba taszítja a döntési helyzetben vergődő nőt.[5]
A megváltás elmarad
Következő kötete, A megváltás elmarad 1977-ben jelent meg a Szépirodalmi Könyvkiadónál 4850 példányban. Tizenhárom elbeszélés van benne: Űrhajó a kertben; A védelem közvetett érvei; Hét nő és egy zongora; Olyan, mint a macska; A panaszos; Egyenes adás; Fogság; Az idézés; Pozitív halál; Temetési beosztás; A játékbabák arca szomorú – szólt a smasszer; Az első egér; A megváltás elmarad.[44] A Fogság című elbeszélést a Színház- és Filmművészeti Főiskola vizsgafilm céljára megvásárolta.[45]
A Kritika című folyóiratban megjelent recenzió szerint a kötet „legjobb novelláiban (A megváltás elmarad, Hét nő és egy zongorista, Űrhajó a kertben, Fogság) jól komponált, dialógusainak, jelzésszerű leírásainak feszültségét ritmusosan oldja-fokozza. Erénye, ahogyan hőseinek vágyott és kényszerű szerepeit váltogatva, a felszín mozgalmassága mögött az emberi kapcsolatok hiányára, a magányosságra figyeltet.”[46]
1980-1990
1981-ben, 17 év után elhagyta az Élet és Irodalmat, és az Új Tükör riportrovatának vezetője lett.[1][13][47] Írásai öt antológiában kaptak helyet ebben az évtizedben. Korai novelláját, a Fekete és fehért a magyarul Fény a tetők alatt című bolgár kötetbe válogatták be. A korán elhunyt barátja, pályatársa, Gerelyes Endre emlékére kiadott Lancelot nélkülben a Fényes menetek Gerelyessel című munkája kapott helyet.[48] 1984. július 1-jén sugározta először a rádió a Piros királyból írt hangjátékot Gáspár Sándorral, Lőte Attilával és Bánsági Ildikóval.[8]
Fagyosszentek ideje
1980-ban, a Kozmosz Könyvek sorozatban megjelent a Fagyosszentek ideje című regénye 13 ezer példányban. A történet főszereplője, Ács Albert egy napon űrhajót talál a kertjében. A regény arról szól, milyen vihart kavar a falu életében ez az esemény, hogyan próbálnak egyesek hasznot húzni a történtekből, miként reagál a helyi hatalom.[49] A regény alapjául szolgáló novella (Űrhajó a kertben) A megváltás elmarad című kötetben jelent meg.[50]
A regényről írt kritikájában Iszlai Zoltán így fogalmazottː Ács Albert megformálása a kötet legszebb vívmánya, „mert ezzel fölkelti becsületes nosztalgiánkat a mindennapi tisztesség iránt.” A recenzió szerint az űrhajó landolása csupán ürügyet szolgáltat a szatirikus mai mondanivaló kifejtésére és kimondatlanul példázatos megfogalmazására.[51]
A csendárus
Következő novelláskötete, A csendárus 1988-ban, a Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában látott napvilágot. Tizennyolc elbeszélés van benne: Közbenjárás egy befolyásos személynél; Vágyrajáró; Köszöntjük az Univerzálban; Példamondatok; A férfi neve: Daniló; Válaszok boltja; Izgalmas nővérek; Egy keménykalap megy az utcán; Zöld özvegyek; Egyszerű tulipános háromszög; Békés terrorista; Egy legyet két csapásra; Vendég jön a kilencedik emeleti ablakon át; Tehetnek egy szívességet a trombitásnak; A csendárus; Naplemente, reggeli fényben; Fáznak a hippik; Láncreakció.[52] A kötet novelláinak többségében a szerző ismét szokásos cselekménykifejtő módszerét alkalmazzaː felrajzolja a drámát, de a megoldást már az olvasóra bízza.[12]
Kőháti Zoltán az Esti Hírlapban azt írta, hogy Pintér Tamás „Sok mindent tud korunkról, a mai magyar társadalomról. Öregek és fiatalok, munkások, értelmiségiek, "vezető káderek" szerepelnek ittː kimondják vagy elhallgatják véleményüket, lázadoznak a sorsuk miatt, vagy beletörődnek mint megváltoztathatatlanba. S bár a megváltás továbbra is elmarad (egyik korábbi kötete utal erre), a kapcsolatmegóvás lehetőségére mindig számíthatunk.”[11]
Nógrádi Gábor kritikájában úgy fogalmazott, hogy „A Csendárus című kötet valóságot és vágyat vegyítő freskó. A háttérben könnyed ecsetvonásokkal felrajzolt kis megalkuvások, csalások, árulások jelzik a köznapi tájat, a kép középpontjában viszont komor férfiak és tisztességesebb életre vágyó nők állnak, egymástól elkülönülve, homlokukon a magány bélyegével.”[53]
Szász Imre az Új Tükör 1988. február 18-ai számában így fogalmazottː „Itt van tehát a legtöbb novellában egy nagyon is esendő, olykor részeges férfiember, aki azonban, hibái és vétkei ellenére igyekszik, akar kötődni a családhoz, a nőkhöz; a novellák tanúsága szerint nagydumás, nyomja a sódert, mulatságosan és eredetien, de se bűnösen, se büntetlenül irgalmat nem találhat.” A kritikus a nők ábrázolásának egysíkúságát veti a szerző szemére, mondván azok „majdnem szatirikusan korlátolt figurák”.[12]
„A sváda, a bűntudat és az önigazolás oly mai, ironikus szövege, bármilyen szórakoztató és meggyőző is, kibúvó a könnyebb megoldás felé. Védőruha. Egyszer el kell indulnia Pintér Tamásnak az istenek, a nők ellen könnyű fehér ruhában. Vagy anélkül, persze spirituálisan szólva” – fogalmazott Szász Imre.[12]
1990-2017
1990-ben az Új Tükörtől ment nyugdíjba.[1][13][47] Ezután lapmegjelenései jelentősen megfogyatkoztak. Szépirodalmi alkotásai ezután elsősorban a kommunizmus éveire, míg publicisztikái, versei a napi politikai ügyekre reflektáltak. Novellát utoljára az Élet és Irodalom 1990. október 12-én közölt tőle. Az elvtársi kezek melege az '50 években játszódik, egy kommunista funkcionárius szól, aki a börtönben sem képes elhinni, hogy a párt leszámol vele.[54]
Ennek az időszaknak a fő alkotása a három nagyobb egységből álló börtön-visszaemlékezése. Az Édes élet a Rácsos Akadémián 1990-ben, az Igazság című lapban jelent meg folytatásokban.[55][56][57] Megjelent két olyan hosszabb műve is, amelyet még a rendszerváltozás előtt írt, valamint színdarabbá bővítette a Példamondatokat.[58][13][15] Cikkei, versei nyíltan vállalt politikai meggyőződésének megfelelően jobboldali lapokban – Új Magyarország, Magyar Fórum – láttak napvilágot.[59]
Példamondatok
1992-ben a Széchenyi Társaság színműpályázatára beküldött munkája, a Példamondatok – közjáték börtönben első díjat kapott.[15] A darab alapjául szolgáló, hasonló című novella A csendárus című kötetben jelent meg.[60] A darab 1957 nyarán, a börtönben játszódik, két szereplője van, egy halálraítélt, aki elkerülhetetlen végzete ellenére is franciául tanul, valamint a rá vigyázó őr. A darabot a pályázatot kiíró társaság saját kiadásban megjelentette.[61] Ősbemutatója 2006. október 27-én volt a Magyar Kultúra Alapítvány budai székházában.[62]
Robot Kölyök
1993-ban Sygnatura Kiadó adta ki a Robot Kölyök rendet csinál című meseregényét. A regény eredetileg 1964-ben íródott, de akkor nem jelenhetett meg áthallásos története miatt. Az események egy játékraktárban játszódnak, ahol a játékok fellázadnak elnyomóik ellen. A regény címe eredetileg Robot Muki volt, de a Sygnatura kiadó kérésére Pintér Tamás megváltoztatta, és a szerző neve is Tom Pinter formában került a könyvre.[58]
Lázár Ervin kritikájában azt írta, hogy „A könyv mai elemekből építkezik, nem egy eseménye akár a mai vagy a holnapi tévéhíradó eseménye is lehetne, azzal a különbséggel persze, hogy a könyvbéli eseményeket belengi az író humora és nagyon világosan érvényre jutó igazságérzete. Meggyőződésem, hogy az a gyerek, aki elolvassa ezt a könyvet, másképp látja majd a tévéhíradót is. Jobban. Magyarulː a mű segít látni a világban. Ez pedig nagyon nagy szó.”[63]
A megfigyelő
2009-ben a szerző saját kiadásában látott napvilágot A megfigyelő című kötete. Ebben az 1980-as évek végén befejezett, több kiadót is megjárt A megfigyelő című kisregény, hat elbeszélés – A munkás öröme pénzhulláskor; Ostromzár a Paradicsom körül; Nagy férfiak halvány mosolya; Táncrend; Az elvtársi kezek melege; Térdig érő szivárvány –, valamint a börtönemlékeit feldolgozó Édes élet a Rácsos Akadémián című mű kapott helyet.[13]
Búcsúztatása
Pintér Tamás 2017. október 7-én hunyt el, hamvait – kérésének megfelelően – szülőhelyén, Dunaharasztinál, a HÉV-hídjánál, amelynek helyreállításán a második világháború után diákként maga is dolgozott, a Kis-Dunába szórta családja. Váncsa István az Élet és Irodalom 2017. október 15-ei számában búcsúzott el tőle.[35]
| „ | Stílusa gördülékeny volt, sallangmentes, iróniától fénylő, hajlékony, emberi alkata intranzigens és rabiátus. Társaságkedvelő volt, de megválogatta a társaságát, a forradalomban való részvétele miatt elszenvedett börtönbüntetését nem volt hajlandó elfelejteni, és nem is tett úgy, mintha elfelejtené. Mások abban az időben kétszer is meggondolták, mit beszélnek, ő többnyire egyszer se gondolta meg. Nehéz ember volt, de a szerkesztőségen belül megkerülhetetlen. | ” |
| – Váncsa István[35] | ||
Bibliográfia
| Novelláskötetek | |||
|---|---|---|---|
| Cím | Megjelenés | ||
| Halálos twist | 1967 | ||
| A megváltás elmarad | 1977 | ||
| A csendárus | 1988 | ||
| A megfigyelő | 2009 | ||
| Regények | |||
| Cím | Megjelenés | ||
| Marihuána | 1970 | ||
| Fagyosszentek ideje | 1980 | ||
| Meseegény | |||
| Cím | Megjelenés | ||
| Robot Kölyök rendet csinál | 1993 | ||
| Antológiák | |||
| Cím | Megjelenés | ||
| A szerelem jogán – A napban harminc óra van | 1961 | ||
| Tizenketten – Te leszel a nap hőse | 1962 | ||
| Körkép – Fekete és fehér | 1964 | ||
| Földre rótt írás – Fekete és fehér | 1964 | ||
| Fiúk évkönyve – Üdvözlet Miamiból | 1965 | ||
| Vesznjanka – Fekete és fehér (Szovjetunió) | 1965 | ||
| Az ember legendája – Csak egy életed van | 1966 | ||
| Fiúk évkönyve – Játék | 1966 | ||
| Opowiadan Wegierskich – Láncreakció (Lengyelország) | 1967 | ||
| Szemmértékkel – Még három nap a földön... | 1967 | ||
| Magyar hírek kincses kalendáriuma – Még három nap a földön... | 1967 | ||
| Atlas – Fáznak a hippik (Egyesült Államok) | 1969 | ||
| Életünk tükörben – Az 1350-es vonat | 1970 | ||
| Nők könyvespolca évkönyve – Fogság | 1970 | ||
| Brigádpanoráma – A védelem közvetett érvei | 1975 | ||
| Órák, napok, évek – Fekete és fehér | 1975 | ||
| Ifjúság, ifjúságǃ – Fáznak a hippik | 1976 | ||
| Látóhatár válogatás – A férfi neveː Daniló | 1976 | ||
| The New Hungarian Quaterly – A férfi neveː Daniló – (My Name is Daniló) | 1977 | ||
| Szvetlina pod pokrivitye – Fekete és fehér (Bulgária) | 1980 | ||
| A penge éle – A férfi neveː Daniló | 1985 | ||
| Lesz-e bárka? – A csendárus | 1985 | ||
| Lancelot nélkül – Fényes menetek Gerelyessel | 1986 | ||
| Látóhatár válogatás – Zöld özvegyek | 1987 | ||
| A könyv – Mi lesz a magyar nyomdákkal | 1987 | ||
| Visszatérés a falvédőre – A munkás öröme pénzhulláskor | 1988 | ||
| A hírügynök – Egyenes adás | 1988 | ||
| Színművek | |||
| Cím | Bemutató | ||
| Piros király | |||
| Példamondatok | 1992 | ||
| Hangjátékok | |||
| Cím | Első elhangzás | ||
| Legyen világosság | 1963. november 7. | ||
| Őszi modell, férfiaknak | 1967. november 26. | ||
| Idegenek | 1973. szeptember 3. | ||
| Idegenek (Csehszlovákia) | 1975. június 30. | ||
| Példamondatok | 1976. augusztus 26. | ||
| Láncreakció (lengyel rádió) | 1981. január 23. | ||
| Piros király | 1984. július 1. | ||
| Rádiónovellák | |||
| Cím | Első elhangzás | ||
| Szív a fagypont alatt | 1960. augusztus 25. | ||
| A harang nem hallgat el | 1962. január 3. | ||
| Homokba rajzolt madár | 1962. augusztus 6. | ||
| Találkozás | 1963. március 1. | ||
| Fejjel lefelé | 1965. február 8. | ||
| Szembesítés | 1966. augusztus 27. | ||
| Érezd jól magad | 1967. október 17. | ||
| Baleset | 1969. december | ||
| Az első egér | 1970. május 19. | ||
| A panaszos | 1974. augusztus 5. | ||
| Válaszok boltja | 1979. szeptember 8. | ||
| Egyéb rádiós megjelenések | |||
| Cím | Első elhangzás | ||
| Az ünnepelt | 1967. május 31. | ||
| Szeretem a nőket | 1971. november 3. | ||
| Nyaralás | 1972. május 24. | ||
| Vigyorgó tigris | 1975. november 22. | ||
| Tévéjátékok | |||
| Cím | Első sugárzás | ||
| Szoba a hegyen | 1961. március 26. | ||
| Homokba rajzolt madár | 1963 | ||
| Szembesítés | 1969. szeptember 13. | ||
| Fekete és fehér | 1970. január 25. | ||
| Egyéb tévés megjelenés | |||
| Cím | Első sugárzás | ||
| Költőnk és kora | 1980 | ||
| Példamondatok | 1988* | ||
* A listában az első megjelenések szerepelnek, forrásuk a szerző által vezetett Jelenések könyve.
 2.jpg&veda=0){kind=link}
.jpeg&veda=0){kind=link}
