A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
Panama-csatorna | |
Ország | Panama |
Település |
|
Megnyitás | 1914. augusztus 15. |
Típus | Csatorna |
Hosszúsága | 82 000 m |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 9° 04′ 48″, ny. h. 79° 40′ 48″Koordináták: é. sz. 9° 04′ 48″, ny. h. 79° 40′ 48″ | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Panama-csatorna témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A Panama-csatorna (spanyolul: Canal de Panamá) Közép-Amerikában, Panamában található mesterséges csatorna, amely a Csendes- és Atlanti-óceánt köti össze. Hossza 82 km.
Története
Előzmények, tervek
1514-ben Vasco Núñez de Balboa az első európai utazóként megpillantotta a Csendes-óceánt. Szétbontatta a földszoros atlanti partjain horgonyzó hajóját és egy általa épített 50 kilométer hosszú úton alkatrészeit a Csendes-óceán partjára szállította. A panama-földszoros igen hamar fontos szerepet kapott a gyarmatosító Spanyol Birodalom életében. A rajta keresztül vezető útvonalon szállították az Amerika nyugati partjain zsákmányolt aranyat, hogy az atlanti kikötőkből Európába vigyék tovább.
1529-ben I. Károly spanyol király felvetette, hogy a panamai földszoros átvágásával lerövidíthetnék a nyugati partról Európa felé vezető utat, így az aranyszállítás meggyorsulhatna. Ebben a korban azonban a technikai fejlettség nem állt olyan szinten, hogy a csatorna megvalósítása komolyan szóba jöhessen. Károly figyelmét hamarosan az európai hatalmi játszma kötötte le, terve feledésbe merült. A szállítást végül egy út megépítésével oldották meg, amely az elkövetkező századokban kötötte össze a két óceánt.
1698-ban skótok kíséreltek meg telepeket létrehozni Panamában, hogy összeköttetést létesítsenek a két óceán között. Ők a Japán és Kína felé vezető hajóutat szerették volna ily módon megnyitni, de áthághatatlan technikai nehézségekkel szembesültek, amelyhez hamarosan a spanyol flotta támadása is hozzájárult. A skótok végül felszámolták panamai telepeiket.
1850-ben kezdődött a Panama-vasút építése. Az atlanti-parton fekvő Colón várostól 85 kilométer hosszan húzódott a Csendes-óceán partján fekvő Panamavárosig. A vasút építői extrém körülményekkel találták szembe magukat. Malária tizedelte a munkásokat, akik közül 12 000-en az épülő vasútnál haltak meg. A sínpár 1855-ben nyílt meg, és a világ legjobban kihasznált vasútvonala lett.
Francia építkezés
Tervek
1876-ban a Szuezi-csatorna sikeres megépítésétől önbizalomtól ittas franciák nemzetközi társaságot ("La Société internationale du Canal interocéanique" ~ Óceánközi csatorna-társaság) hoztak létre a csatornatervek kidolgozására és kivitelezésére. Két évvel később meggyőzték a kolumbiai kormányt, hogy engedélyezze a földszoros átvágását.
A Szuezi csatornát építtető Ferdinand de Lesseps francia diplomata a panamai építkezési költségeket 400 millió dollárra becsülte, azonban hibásan kalkulált. Lesseps nem vette figyelembe az egyiptomi sivatag és a Panama-földhíd eltérő földrajzi viszonyait. Szuezben sivatagi homokba kellett árkot ásni, míg Panamában a csatornát a hegyek kőzetanyagába kellett belevésni. A domborzat még nagyobb akadályt állított az építők elé. Egyiptomban egy síkságot kellett átvágni, míg Panamában a két óceán közötti legalacsonyabb pont is 100 méter magasan volt a tengerszint fölött. Lesseps egyre optimistábban látta a csatornaépítkezés költségeit. A hamarosan összeülő mérnöki kongresszus az építés költségeit 214 millió dollárra becsülte. Ezt 1880. február 14-én egy mérnöki bizottság 168,8 millió dollárra csökkentette. Lesseps február 20-án már csak 131,6 millió dollárt említett, ami március 1-re 120 millióra csökkent. Az építés időtartamát 6 évre csökkentették, az eredetileg kalkulált 7-9 évről. A tengeri csatorna vízmélységét 9 méterben, szélességét 22 méterben határozták meg. A csatornát a világóceán szintjéig szerették volna a kőzetbe vágni, ehhez 120 000 000 m³ földet és kőzetanyagot akartak megmozgatni.
Az első csatornatársaság kudarca
Az építés 1880. január 1-jén kezdődött. A mederépítési munkálatok 1882. január 22-én vették kezdetüket. A munkálatokhoz toborzott munkaerő létszáma 1888-ra meghaladta a 20 000-et, 90%-uk a karibi térségből érkező néger kétkezi munkás volt. A munkakörülmények elviselhetetlenek voltak. A francia mérnököket túlfizették, mert csak így voltak hajlandók a veszélyes munkát elvégezni. A munkásokat trópusi betegségek, különösen a sárgaláz tizedelte, az áldozatok száma 6 év alatt 20 000-re emelkedett.
1885-re kiderült, hogy képtelenség a csatornát a világóceán szintjére mélyíteni, ezért a terveket megváltoztatták. Felhagytak a csatorna további mélyítésével, az új tervek szerint a csatorna két végét zsilipekkel zárták le.
A higiéniai, morális és technikai gondok mellé hamarosan pénzügyi nehézségek társultak. A munkálatok 40%-os készültségi állapotban voltak, amikor a francia csatornatársaság csődöt jelentett. Az eredetileg tervezett 120 millió dollár helyett a számla már ekkor 235 millió dollárra rúgott. A csatornaépítő társaság összeomlása hatalmas botrányt okozott Franciaországban. Heves antiszemita támadások érték a csatornaépítésben szerepet játszó zsidó származású spekulánsokat. 104 törvényhozót érintettek a korrupció szétfutó szálai. Megszületett a "panamázás" fogalma, amivel azóta is a tisztességesnek látszó, de valójában nyerészkedő, korrupt, törvénysértő, ezért botrányos üzelmeket illetik.
A második csatornatársaság kudarca
Hamarosan bebizonyosodott, hogy a francia befektetők csak akkor szállhatnak ki "tisztességgel" az üzletből, ha folytatják a munkát. Megalapították a Compagnie Nouvelle du Canal de Panama-t (Új Panama-csatorna Társaság), hogy a megkezdett építkezést befejezzék. 1894-ben újraindultak a munkálatok. Áttekintették a terveket és újabb két zsiliprendszert iktattak be a csatorna vonalába.
Eközben az Egyesült Államok jelezte: saját csatornát kíván építeni Nicaragua területén keresztül. A francia csatornatársaság e hírre megrendült, hiszen az amerikai létesítmény ellehetetlenítette volna a panamai beruházást. A francia építőknek mindössze két választása maradt: vagy veszni hagyják addigi munkájukat és eladják a megkezdett beruházást, vagy pedig felépítik és befektetésük csak nagyon hosszú idő múlva térül meg. A társaság az eladás mellett döntött.
A Panama-csatorna próbaüzemre kész
1913 szeptemberében a Panama-csatornát próbaüzemre késszé nyilvánították.
Az Egyesült Államok felügyelete alatt
Az Egyesült Államok felügyelete mellett 1914-re készült el. Becslések szerint építése során 27 500 ember vesztette életét.[1] A munkát járványok és földcsuszamlások nehezítették. Megépítése az emberiség történetének legnagyobb vállalkozásai közé tartozik. A csatornának köszönhetően a hajózási útvonalak jelentősen lerövidültek, a New York–San Francisco út például kevesebb mint a felére (22 500 km → 9500 km) csökkent.
Panama harca a csatornáért
A csatorna csak 1999-ben lett Panama része. Előtte a Panama-csatorna-övezet része volt.
Infrastruktúra
Zsilipek
Eredetileg három zsilip épült fel a csatornán: délen a Miraflores és a Pedro Miguel, északon a Gatún nevű. A közöttük található szakasz 26 méterrel húzódik a tenger szintje felett.[2] Ezek a zsilipek 33,53 méter szélesek, 320,04 méter hosszúak és 12,56 méter mélyek, ez pedig erősen korlátozta a csatornát igénybe venni kívánó hajók méretét. A Panamax fogalommal jelölték azt a méretet, amekkora hajók ezeken a zsilipeken át tudnak haladni.[3]
2016. június 26-án adták át azt az új zsilipcsatornát, amely az eddigieknél nagyobb hajók áthaladását teszi lehetővé. A beruházás 5,25 milliárd dollárba került.[4] A Panamax helyett bevezették az Új-Panamax fogalmát: ma már Új-Panamax méretű hajók férnek át a zsilipeken.[3]
Hidak
A csatornán három híd ível át: déli végén az 1962-ben felavatott Amerikák hídja,[5] az ettől körülbelül 13 km-re északra fekvő, az előző híd tehermentesítésének céljából 2004-re elkészült Centenáriumi híd[6] és a 2019-ben felavatott, a csatorna északi végén található Atlanti-híd.[7]
Földrajza
A Panama-csatornát 17 mesterséges tó (közülük a legnagyobb a 33 km hosszt kitevő Gatún-tó[8]), számtalan kiszélesített természetes-, illetve mesterségesen létrehozott csatorna, valamint két zsiliprendszer alkotja.
Jegyzetek
- ↑ Aszmann Zsanett: Kapocs két óceán között. Nők Lapja, LXXIV. évf. 15. sz. (2023. április 12.) 68–70. o. ISSN 0029-0963
- ↑ Así es el Canal (spanyol nyelven). PanCanal. . (Hozzáférés: 2018. június 29.)
- ↑ a b Mai Panamánk. IHO, 2013. augusztus 7. (Hozzáférés: 2018. augusztus 7.)
- ↑ Kínai óriáshajó avatta fel a kiszélesített Panama-csatornát. www.origo.hu (2016. június 26.) (Hozzáférés: 2016. június 26.)
- ↑ Los 54 años del histórico Puente de las Américas (spanyol nyelven). TVN-2, 2016. október 12. (Hozzáférés: 2018. június 29.)
- ↑ Puente Centenario – Panamá (spanyol nyelven). Arqhys. . (Hozzáférés: 2018. június 29.)
- ↑ Gobierno Nacional inauguró el “Puente Atlántico”, el tercero sobre el Canal de Panamá (spanyol nyelven). SERTV, 2019. augusztus 2. (Hozzáférés: 2021. január 9.)
- ↑ Lago Gatún (spanyol nyelven). La Estrella de Panamá, 2014. június 11. . (Hozzáférés: 2018. június 28.)
További információk
- Index - Nagykép - Gőzgéppel átvágni egy kontinenst. Index.hu, 2014 . (Hozzáférés: 2014. augusztus 17.)
- A Panama-csatorna hivatalos honlapja (spanyolul) (angolul)
- Képriport a csatorna építéséről (magyarul)
- Élő webkamera a csatorna egy pontjáról
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Analóg multiméterek túlterhelés elleni védelme
Egyenáram
Egyenáram mérése
Egyenirányítós lengőtekercses műszer
Elektromágnes (fizika)
Elektromos feszültség
Elektromos térerősség
Fáziseltolódás
Fázismutató
Fajlagos ellenállás
Feszültséggenerátor
Feszültségváltó
Forgó mágneses tér
Háromfázisú hálózat
Hőelektromosság
Hatásos ellenállás
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.