A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
A számelméletben általában σ(n)-nel jelölt osztóösszeg-függvény avagy szigmafüggvény[1] a természetes számok halmazán értelmezett számelméleti függvény, melynek értéke az argumentum osztóinak összege (az 1-et és magát a független változóként vett számot is beleértve). Képlete tehát
- .[2]
Például σ(12) = 1 + 2 + 3 + 4 + 6 + 12 = 28; különleges (elfajult) esetekként σ(0) = 0; σ(1) = 1.[3] További példákat lásd lentebb.
Az osztóösszeg-, latinul summis divisorum-függvény, ∫ n-nel jelölve, már Leonhard Euler egy 1750–60-as évek-as években írt dolgozatában is szerepelt, a rá vonatkozó kanonikus képlettel együtt.[4]
Értékei kis számokra
n | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
σ(n) | 1 | 3 | 4 | 7 | 6 | 12 | 8 | 15 | 13 | 18 | 12 | 28 | 14 | 24 | 24 | 31 | 18 | 39 | 20 | 42 |
n | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 |
σ(n) | 32 | 36 | 24 | 60 | 31 | 42 | 40 | 56 | 30 | 72 | 32 | 63 | 48 | 54 | 48 | 91 | 38 | 60 | 56 | 90 |
n | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 |
σ(n) | 42 | 96 | 44 | 84 | 78 | 72 | 48 | 124 | 57 | 93 | 72 | 98 | 54 | 120 | 72 | 120 | 80 | 90 | 60 | 168 |
n | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 |
σ(n) | 62 | 96 | 104 | 127 | 84 | 144 | 68 | 126 | 96 | 144 | 72 | 195 | 74 | 114 | 124 | 140 | 96 | 168 | 80 | 186 |
n | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 |
σ(n) | 121 | 126 | 84 | 224 | 108 | 132 | 120 | 180 | 90 | 234 | 112 | 168 | 128 | 144 | 120 | 252 | 98 | 171 | 156 | 217 |
Tulajdonságok
Algebrai-számelméleti tulajdonságok
Értékei prímhatványokra
Ha α>0 természetes szám és p∈N prímszám, akkor
- .
Ennek speciális eseteként
- .
A második egyenlőség a prímszám definíciójának is egyszerű következménye, hiszen egy p prímnek pontosan két osztója van: 1 és p, ezek összege p+1. Az első egyenlőség a számelmélet alaptételéből következik, ugyanis pα osztói pontosan a pβ alakú számok, ahol 0≤β≤α és β∈N; tehát az osztók rendre 1, p, p2, …, pα, egy α+1 tagú, 1 kezdőelemű és p hányadosú mértani sorozat elemei, melynek összegképlete pont a fent írt egyenlőséget adja.
Kanonikus kiszámítási mód
A multiplikativitást és az előző tulajdonságot felhasználva, az argumentum kanonikus alakja ismeretében a szigmafüggvényt kiszámító képlet adható. Eszerint ha az n>1 természetes szám prímtényezőkre bontása (kanonikus alakja)
- (α1, …, αg, g ∈N+ és p1, …, pg prímszámok);
akkor érvényes:
Analóg multiméterek túlterhelés elleni védelme
Egyenáram
Egyenáram mérése
Egyenirányítós lengőtekercses műszer
Elektromágnes (fizika)
Elektromos feszültség
Elektromos térerősség
Fáziseltolódás
Fázismutató
Fajlagos ellenállás
Feszültséggenerátor
Feszültségváltó
Forgó mágneses tér
Háromfázisú hálózat
Hőelektromosság
Hatásos ellenállás
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.