Olekszandr Valentinovics Turcsinov (Олександр Валентинович Турчинов)
Olekszandr Turcsinov
Ukrajna ideiglenes elnöke
Hivatali idő 2014. február 23. – 2014. június 7.
Előd	Viktor Janukovics
Utód	Petro Porosenko
Ukrajna ideiglenes miniszterelnöke
Hivatali idő 2010. március 4. – 2010. március 11.
Előd	Julija Timosenko
Utód	Mikola Azarov
Ukrajna ideiglenes miniszterelnöke
Hivatali idő 2014. február 22. – 2014. február 27.
Előd	Szerhij Arbuzov
Utód	Arszenyij Jacenyuk
Katonai pályafutása
Csatái	2022-es orosz invázió Ukrajna ellen
Született	1964. március 31. (59 éves) Dnyipropetrovszk, Szovjetunió
Párt	Nép Front
Házastársa	Hanna Turchynova
Foglalkozás	politikus, mérnök
Iskolái	Ukrán Nemzeti Kohászati Akadémia
Vallás	Ukrajnai Evangélikus Baptista Unió
Díjak	Névre szóló lőfegyver Bölcs Jaroszlav érdemrend Bölcs Jaroszlav érdemrend 5. osztálya medal of 25 years of Ukrainian independence
Olekszandr Valentinovics Turcsinov (Олександр Валентинович Турчинов) aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Olekszandr Valentinovics Turcsinov (Олександр Валентинович Турчинов) témájú médiaállományokat.

Olekszandr Valentinovics Turcsinov (ukránul: Олександр Валентинович Турчинов; Dnyipropetrovszk, 1964. március 31. –) ukrán mérnök és politikus. 2014. február 22-től az Ukrán Legfelsőbb Tanács elnöke volt. E poszton 2014. február 23-tól, Viktor Janukovics hivatalából történt eltávolítása után^[1] rövid ideig Ukrajna ügyvivő államfője is volt. 2014. december 15-től 2019. május 19-ig az Ukrán Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács (RNBOU) titkára volt. A Batykivscsina párt első elnökhelyettese, Julija Timosenko egyik legközelebbi munkatársa. Korábban is több fontos állami tisztséget töltött be. 2005-ben néhány hónapig az Ukrán Biztonsági Szolgálat elnöke, 2007–2010 között első miniszterelnök-helyettes volt. A Dnyipropetrvoszki klánnak nevezett gazdasági-politikai érdekcsoporthoz tartozó politikus. Az RNBOU titkáraként jelentős szerepe volt az Ukrajna elleni orosz agressziót követően az ország védelmi képességének növelésében és az ukrán hadiipar modernizálásában.

Pályafutása

Tanulmányai és szakmai pályafutása

1986-ban végzett a Dnyipropetrovszki Metallurgiai Főiskolán fémek képlékeny alakítása szakon. Az egyetem után Ukrajna legnagyobb acélipari vállalatánál, a Krivij Rih-i Krivorizssztal acélműnél kezdett el dolgozni. 1987-től a Komszomol Szerhij Tyihipko vezetett dnyipropetrovszki területi bizottságánál először kerületi titkár, majd az agitációs és propaganda osztály vezetője volt 1990-ig. 1990–1991 között az UNA-presz APN hírügynökség főszerkesztőjeként dolgozott. 1991-től a dnyipropetrovszki a Nemzetközi Kapcsolatok, Politikai, Gazdasági és Jogi Tanulmányok Intézet vezetője volt. 1992-ben kinevezték a Dnyipropetrovszki Területi Állami Közigazgatási Hivatalnál a nagyvállalati termelőszektor privatizációs ügyeivel foglalkozó bizottság elnökévé.

Első lépések a politikában

Ebben az időszakban került közeli kapcsolatba Leonyid Kucsmával, és Szerhij Tyihipkóval együtt Kucsma politikai támogatói közé tartoztak. Amikor Leonyid Kucsmát 1992 októberében kinevezték Ukrajna miniszterelnökévé, Turcsinov és Tyihipko is mint a Kucsma-csapat tagja Kijevbe költözött. 1993-ban Leonyid Kucsma miniszterelnök mikroökonómiai kérdésekért felelős tanácsadójává nevezték ki.

Kucsma erőteljesen támogatta Turcsinovot a Volodimir Hrinyov által 1992-ben megalapított Nova Ukrajina politikai mozgalom vezetéséért folytatott versenyben, de a szervezet tagsága végül Hrinyovot választotta meg. 1993. szeptember 21-én Leonyid Kucsma lemondott a miniszterelnöki posztról, Turcsinov pedig az Ukrán Nemzeti Tudományos Akadémia kutatóintézetében folytatta munkáját, az Akadémia Gazdasági Reformok Intézete főigazgatója és az Oroszország Intézet szürkegazdasággal foglalkozó kutatócsoportjának a vezetője lett. Közben Turcsinovot a Hromada Összukrán Egyesület elnökévé választották, melynek a megszervezésében ő is aktívan részt vett. Az eredetileg Ukrajna modernizálását célul kitűző, 1993. december 12-én megalapított, majd 1994. márciusában nyilvántartásba vett értelmiségi mozgalom a következő években nem fejtett ki jelentős tevékenységet, Turcsinov pedig emellett a tudományos tevékenységével foglalkozott. 1995-ben közgazdaság-tudományi kandidátusi fokozatot szerszett, majd később, 1997-ben a közgazdaság-tudományok doktora lett.

Turcsinov 1997-ben került közelebbi kapcsolatba Julija Timosenkóval. Az addig csak a gazdasági életben tevékenykedő Timosenkót 1996-ban parlamenti képviselővé választották. Timosenko a politika tevékenységéhez megfelelő párthátteret keresett magának, és erre a célra felmerült a Turcsinov vezette Hromada egyesület. Turcsinov feladta volna a szervezet elnöki posztját és az elképzelések szerint a párttá alakuló Hromadának két társelnöke lett volna, Julija Timosenko és Olakszand Jeljaskevics. Ezt a tervet azonban 1997 szeptemberében váratlanul felülírta a júniusban a kormány éléről menesztett Pavlo Lazarenko, aki szeptember 21-én a párttá alakult Hromada elnökévé választatta magát. Lazarenko a Hromadát Kucsma elnökkel szembeni ellenzéki párttá kívánta fejleszteni. Lazarenko pártelnökké választása után Trucsinov a párt elnökségének tagja lett.

Pártpolitikus és parlamenti képviselő

A következő évben, 1998-ban a Hromada pártlistájáról parlamenti képviselővé választották. A Lazarenko körül kirobban korrupciós és pénzmosási ügy nyomán a pártelnökkel kialakult konfliktusa miatt egy év múlva, márciusban lemondott a párt vezetésében betöltött tisztségéről, majd 1999 májusában a Hromada parlamenti frakciójából is kilépett.

A Hromadából történt távozása után, 1999 júliusában Julija Timosenkóval megalapította a Batykivscsina Összukrán Szövetség nevű pártot. Miután a kormányt támogató Batykivscsina elnökét, Timosenkót miniszterelnök-helyettessé nevezték ki Viktor Juscsenko kormányában, Turcsinov vette át Timosenkótól a párt frakcióvezetői tisztségét, valamint a költségvetési bizottság elnöki posztját a Legfelsőbb Tanácsban. A Juscsenko kormányzásának idejére eső pénzügyi stabilizáció és gazdasági fejlődés alatt Turcsinov erőteljesen támogatta a költségvetési reformot, egyik fő szerzője volt az új költségvetési törvénynek. 1999 végére a kormány, főként Julija Timosenko tevékenysége miatt összeütközésbe került a befolyásos szénbányászati és földgázipari gazdasági körökkel, ezért 1999. december 22-én a Juscsenko-kormány lemondott, a Batykivscsina pedig ellenzékbe vonult.

Olekszandr Turcsinov az ukrán parlamentben 2014. február 24-én

2001 februárjában egyik alapítója, majd koordinátora volt a Kucsma-rendszer felszámolását célul kitűző, és az elnöki rendszert parlamentáris rendszerrel felváltani igyekvő Nemzeti Megmentési Fórumnak, melyben a Kucsma elnökkel szemben fellépő ellenzéki politikusok és mozgalmak tömörültek. 2001 novemberében ennek a szerveződésnek az alapjain jött létre a Julija Timosenko Blokk (BJuT) pártszövetség.

2012-ben a Julija Timosenko Blokk listájáról választották ismét parlamenti képviselővé.

A 2004. november 22-én kezdődött narancsos forradalom egyik vezetője volt.

Ügyvivő államfő

Viktor Janukovicsot az ukrán parlament 2014. február 22-i ülésén felmentette az elnöki tisztségéből, ezután Olekszandr Turcsinov házelnököt bízta meg az államfői feladatok ellátásával az új államfő hivatalba lépéséig, a határozatot a 450 tagú parlament 285 képviselője támogatta.^[2][3] Az ukrán alkotmányok azonban az államfő leváltásához háromnegyedes abszolút többséget írnak elő, azaz 338 igen szavazat szükséges, valamint az alkotmánybíróság előzetes vizsgálatát. Mivel Viktor Janukovics leváltására csak 285 képviselő szavazott, és az alkotmánybírósági felülvizsgálat is elmaradt, így az nem felel meg a formai követelményeknek, ezért az alkotmányellenes, technikailag érvénytelen. Viktor Janukovics továbbra is ukrán elnöknek tekinti magát. Az Oroszországi Föderáció nem ismeri el az új vezetést.^[1]

Az Európai Bizottság szóvivője, Olivier Bailly 2014. február 27-én kijelentette, hogy az Európai Unió is Olekszandr Turcsinovot ismeri el Ukrajna elnökének.^[4]

Az Ukrán Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács élén

2019. május 17-én benyújtotta lemondását a Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács titkári posztjáról.^[5]

Jegyzetek

További információk

• Olekszandr Turcsinov az Ukrán Legfelsőbb Tanács honlapján (ukránul)

Sablon:Ukrajna elnökei m v sz Ukrajna elnökei (Lista) Ukrajna (1991–) Leonyid Makarovics Kravcsuk (1991–1994) Leonyid Danilovics Kucsma (1994–2005) Viktor Andrijovics Juscsenko (2005–2010) Viktor Fedorovics Janukovics (2010–2014) Olekszandr Valentinovics Turcsinov (2014–2014) Petro Olekszijovics Porosenko (2014–2019) Volodimir Olekszandrovics Zelenszkij (2019–)

Sablon:Ukrajna miniszterelnökei m v sz Ukrajna miniszterelnökei Ukrán Népköztársaság (1917–1920) Volodimir Vinnicsenko • Vszevolod Holubovics • Mikola Vaszilenko1 • Fegyir Lizohub • Szerhij Gerbel • Volodimir Csehivszkij • Szerhij Osztapenko • Borisz Martosz • Iszaak Mazepa • Vjacseszlav Prokopovics Ukrán SZSZK (1917–1991) Jevhenyija Bos1 • Mikola Szkripnik • Georgij Pjatakov • Christian Rakovszkij • Vlasz Csubar • Panasz Ljubcsenko • Mihajlo Bondarenko • Mikola Marcsak1 • Demjan Korotcsenko • Leonyid Kornyijec • Nyikita Hruscsov • Demjan Korotcsenko • Nikifor Kalcsenko • Volodimir Scserbickij • Ivan Kazanec • Volodimir Scserbickij • Olekszandr Ljasko • Vitalij Maszol • Vitold Fokin Ukrajna (1991-től) Vitold Fokin • Valentin Szimonenko1 • Leonyid Kucsma • Juhim Zvjahilszkij1 • Vitalij Maszol • Jevhen Marcsuk • Pavlo Lazarenko • Vaszil Durdinec1 • Valerij Pusztovojtenko • Viktor Juscsenko • Anatolij Kinah • Viktor Janukovics • Mikola Azarov1 • Viktor Janukovics • Mikola Azarov1 • Julija Timosenko • Jurij Jehanurov • Viktor Janukovics • Julija Timosenko • Olekszandr Turcsinov1 • Mikola Azarov • Szerhij Arbuzov1 • Arszenyij Jacenyuk • Volodimir Hrojszman • Olekszij Honcsaruk • Denisz Smihal 1 ügyvivő miniszterelnök