A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
A régi Magyar Királyság főméltóságai |
---|
Országos méltóságok |
nádorispán • országbíró • bánok • erdélyi vajda • tárnokmester |
Udvari tisztviselők |
lovászmester • főkamarás • főétekfogómester • ajtónállómester • pohárnokmester |
Egyéb főméltóságok |
nemes testőrség kapitánya • koronaőrök • kancellár • személynök • kamaraelnök • a Magyar Királyi Szent Korona ügyészei • pozsonyi gróf |
A koronaőrök (latinul conservatores coronae) a Magyar Királyságban a magyar Szent Korona őrzésére választott személyek voltak. A két koronaőr rangban közvetlenül a zászlós urak (barones regni) után következett.[1] A tényleges őrzésre fegyveres őrséget[2] rendeltek. A koronaőrök feladata a Szent Korona "gondviselése" volt,[3] az őrzés folytonosságának szimbolikus és gyakorlati megvalósítása érdekében.
Jogállásuk
A két koronaőr a magyar Szent korona őrzésére királyi kijelölés alapján, született honfiak közül, valláskülönbségre való tekintet nélkül, az országgyűlés által választott két személy volt. Koronaőrré rendszerint egy katolikust meg egy protestánst választottak, még pedig az országgyűlés két házának együttes ülésén. A koronaőrök az esküjüket a király és országgyűlés előtt tették le.
A választást csakúgy, mint a lemondást vagy elhalálozást, a felelősség alóli felmentést, vagy az örökösök felmentését törvénybe iktatták. A szent koronát kettős zár alatt őrizték. A koronaőrök egyike köteles volt mindig annak közelében lakni. A koronaőrök mellé még a honvédség tényleges állományából egy őrcsapatot szerveztek. Az Árpád-ház idejében a szent koronát a székesfehérvári székesegyházban a kanonokok őrizték, később pedig Visegrádon és pedig világi rendűek, mint ahogy ezt az 1492. évi III. tc. illetve az 1500. évi XXIII. t.-c. előírta. A korona őrzésének székhelyéül a törvények a 16. században a pozsonyi várat jelölték ki, majd végül az 1791. évi VI. t.-c. Buda fővárost,[4] ahonnan a korona csak veszély idején szállítható valamely biztosabb helyre, a nádor tudtával és beleegyezésével.[1]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Pallas nagy lexikonából való, ezért szövege és/vagy tartalma elavult lehet.
Segíts nekünk korszerű szócikké alakításában, majd távolítsd el ezt a sablont! |
A Szent Korona őrzése
A Szent Koronát és a koronázási jelvényeket a 11–13. században folyamatosan a székesfehérvári Nagyboldogasszony-bazilikában, a királyi koronázó- és temetkezőtemplomban a káptalan felügyelet alatt, a vegyesházi királyok idején egy ideig Visegrádon őrizték, majd a koronának a Habsburg Albert idején (1439-ben) történt elrablása óta felmerült az igény a magyar uralkodói szuverenitás legfőbb jelképének biztonságosabb őrzésére. I. Mátyás király kötelezettséget vállalt erre az 1464. évi székesfehérvári országgyűlésen kihirdetett II. törvénycikk alapján. Visegrádon őrizték és a mindenkori visegrádi várnagy lett a koronaőr. Az első ismert koronaőri eskü, az amely némai Kolos László (fl. 1481–1507), koronaőr, a visegrádi vár várnagya 1493-ban tett le.[5]
Végleges megoldást II. Mátyás 1608. évi XVIII. törvénycikke hozott, amely külön fegyveres őrséget rendelt a korona mellé. Az őrség fizetéséről a királynak és a rendeknek kellett gondoskodniuk. A korona őrzési helye a pozsonyi vár lett, a két nemesi koronaőrt a király által jelölt 2-2 katolikus és protestáns főúr közül az Országgyűlés választotta. 1608-ban meghatározták a feladatukat is: legalább egyiküknek az őrzési helyen kellett tartózkodnia, senkit sem volt szabad a király és az Országgyűlés engedélye nélkül a korona közelébe engedniük. Felelősek voltak a katonai őrség fegyelméért, a korona nem hagyhatta el az országot.[6]
Koronázási jelvényeink, különösen a magyar Szent Korona mindig különös védelmet élvezett. A Korona biztonságának legfőbb őrei a koronaőrök voltak. E magas méltóságok betöltői, a 16. századtól két személy, korántsem azonosak a koronázási jelvények fegyveres őrségével. A Magyar Királyi Koronaőrséget 1751. évi létrehozása előtt a Szent Koronát a koronaőrök magánkatonaság őrizte.[7] 1751-től a koronaőrség több mint egy évszázadon át a császári reguláris hadseregből szerveződött. Az őrzésről 2012. január 1-je óta a Honvéd Koronaőrség gondoskodik.
A Szent Korona és a hozzátartozó drágaságok gondviseléséről szóló 1928. évi XXV. törvénycikk a korona biztonságáért a koronaőrökön kívül az ország mindenkori miniszterelnökét is felelőssé tette.[8]
A második világháború végével a koronaőri tisztség is megszűnt.
A tisztség utóélete
A második világháború után - az államforma megváltozására is tekintettel - a koronaőri méltóságot nem újították fel. A Szent Koronát az Amerikai Egyesült Államok 1978-ban visszaszolgáltatta Magyarországnak. 1991-től a Magyar Koronaőrök Egyesülete ápolta a koronaőrzés történelmi hagyományát. 2012. január 1-je óta a Honvéd Koronaőrség látja el a szent korona őrzésének feladatát.[9]
Források
- A Pallas nagy lexikona
- Magyar nagylexikon 11. kötet 353. old.
- Magyar történelmi fogalomtár A – K. 27. old.
Jegyzetek
- ↑ a b http://mek.oszk.hu/00000/00060/html/059/pc005986.html#7
- ↑ latin nyelvű kifejezéssel custodes coronae
- ↑ az 1928. évi XXV. tc. szóhasználatával
- ↑ A rendek sérelmezték, hogy II. József a koronát a kincstárba tette. Az ő halálától kezdve, 1792-től a Szent Koronát a Budai Várban őrizték.
- ↑ A 57 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Libri regii - 40. kötet - 215 - 226. oldal
- ↑ Magyar Történelmi Fogalomtár A- K. 270. old.
- ↑ Magyar történelmi fogalomtár A – K. 27. old.
- ↑ Archivált másolat. . (Hozzáférés: 2015. november 24.)
- ↑ 78/2011. (V. 12.) Korm. rendelet a Magyar Honvédség által védendő létesítmények kijelöléséről, valamint a magyar állam folytonosságát és függetlenségét megtestesítő ereklyék köréről és az őrzésükre vonatkozó szabályokról
Képgaléria
Grassalkovich Antal koronaőr
Perényi Péter koronaőr
Radvánszky Béla koronaőr
Vay Miklós koronaőr
Kapcsolódó szócikkek
További információ
- Andor Tímea: A Magyar Koronaőrség története. Bp, 2008
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Émile Faguet
Émile Louis Victor de Laveleye
Émile Ollivier
Épületszárny
Ívhíd
Újplatonizmus
Abel-François Villemain
Adományrendszer
Albert Sorel
Albert Venn Dicey
Arcueil
Areioszpagosz
Argirodit
Asztaltáncoltatás
Augusto Pierantoni
August Fournier
Azovegyület
A közgazdaságtan története
Basszus
Benjamin Disraeli
Benzol
Benzolszármazékok
Berlini szerződés
Bezerédj család
Bizalmam az ősi erényben
Bodrog vármegye
Bolondvár
Camillo Benso di Cavour
Carl August von Steinheil
Charles-Bonaventure de Longueval
Church of England
Cista
Citromsav
Clam család
Csésze (edény)
Dénár
Denudáció
Dextrin
Diorit
Dudvág
Ecloga legum
Egyetemes postatörténet
Emilio Castelar
Enrico Cialdini
Episzkopalizmus
Eposz
Erkély
Ernst Curtius
Erzsébet Filippina Mária francia királyi hercegnő
Eskü
Esperes
Exemptio
Fáy család
Fémlemez
Földárja
Fővárosi Közmunkák Tanácsa
Fűrész
Fabius Planciades Fulgentius
Fedélzet
Fejérvármegyei és Székesfejérvár városi történelmi s régészeti egylet
Felségsértés
Filantropizmus
Fokozatos felelősség
Fok (földrajz)
František Ladislav Rieger
Franz Anton von Kolowrat-Liebsteinsky
Franz Michael Felder
Georgikon
Giovanni Battista Donati
Giuseppe Garibaldi
Hámor (fémfeldolgozás)
Hajóhíd
Hajótörés
Hanglyuk
Herulok
Hjalmar Hjorth Boyesen
Holland irodalom
Hordó (tartály)
Horváth-Stansics család
Hugh Latimer
I. Abdul-Medzsid oszmán szultán
II. Mahmud oszmán szultán
II. Róbert skót király
Internátus
Iskola
Istálló
Jacopo Sansovino
Jakob Böhme
Jean-Barthélemy Hauréau
Jean de La Fontaine
Jeszenik-hegység
Johann Bernhard Basedow
Johann Julius Hecker
John Ross Browne
Károlyi István (politikus, 1797–1881)
Közhasznú Esmeretek Tára
Kübelé
Kafferek
Kalapács (szerszám)
Kalcinálás
Kankalinfélék
Karl Friedrich Lessing
Karl Friedrich von Steinmetz
Kefe
Kerékvető
Királysértés
Kitt (kötőanyag)
Kiváltság
Konjunktúra
Konkréció
Koronaőrök
Léonce Guilhaud de Lavergne
Léon Gambetta
Létra
Lajos-csatorna
Latorca
Legyező
Lengyel irodalom
Levélállás
Lex
Libráció
Likőr
Márvány
Méhrepedés
Magyar Állam (napilap)
Magyar időszaki lapok a 19. században
Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat
Manysik
MATE Georgikon Campus
Mauretania
Melegágy
Mikrolit (ásvány)
Minoriták
Muhammad Ali egyiptomi alkirály
Nádori testőrség
Népszokások
Nafta
Norvég irodalom
Numa Denis Fustel de Coulanges
Országos Nőképző Egyesület
Oszloprend
Oxálsav
Paragenezis
Pergamon
Pierre Puget
Polgári házasság a dualizmus korában
Polgári halál
Portugál irodalom
Pozsonyi gróf
Praetorianusok
Rózsa rend (Brazília)
Rózsa rend (Honduras)
Robert Southey
Rodolfo Lanciani
Rohan család
Sátor
Sürgöny (diplomácia)
Saint-simonizmus
Sedan (Franciaország)
Skót irodalom
Skandinavizmus
Sorompó
Special:CentralAutoLogin/start?type=1x1
Stephan von Jovanović
Széchy család (felsőlendvai)
Szénaszárító
Szörny
Szőnyi béke
Szalol
Szarkofág
Szarv
Szerb irodalom
Takarmány
Tarack (löveg)
Telekkönyv
Temető
Tengernagy
Toldalagi család
Trágya
Trákia
Válság (gazdaság)
Váza
Vetésforgó
Viaszos vászon
Vittorio Alfieri (drámaíró)
Zárnélküli pörgekarúak
Zárosperemű pörgekarúak
Zátony
Zuávok
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.