A klorofill a zöld növények, egyes algák, és a cianobaktériumok azon anyaga, amely a napsugárzás energiáját elnyeli, és közvetíti a sejtben végbemenő szintetikus folyamatoknak. Viaszállományú, rendkívül érzékeny vegyület, amely már enyhe behatásra (levegő, fény, savak, bázisok) is visszafordíthatatlanul megváltozik. Neve a görög khlórosz=zöld és phüllon=levél szavakból származik.

Története, felfedezése

A klorofillt Richard Willstätter (1904-1913) különítette el először tisztán, és megállapította, hogy két hasonló szerkezetű anyag keveréke. A kétféle klorofill szerkezetét Hans Fischer állapította meg 1940-ben. Szintetikusan először Woodwardnak sikerült előállítania 1960-ban.

Szerkezete

A két vegyület, a klorofill-A és a klorofill-B csak a 3-helyzetű szénatom szubsztituensében különböznek, a klorofill-A egyik metilcsoportja helyett a klorofill-B-ben formilcsoport található. A klorofill-A kékeszöld, a klorofill-B sárgászöld színű, a klorofill-A körülbelül háromszor akkora mennyiségben van jelen, mint a klorofill-B. A 7,8-dihidro-porfinváz (klorinváz) komplex kötésű magnéziumot tartalmaz. A gyűrű oldalláncában lévő egyik karboxilcsoportot egy diterpénalkohol, a fitil-alkohol vagy más néven fitol észteresíti. Ez a molekulában egy hosszú apoláris szénhidrogénrészt alkot.

A klorofill-A interaktív 3D molekulamodelljét itt Archiválva 2018. november 5-i dátummal a Wayback Machine-ben találjuk.

Érdekesség, hogy a vérben lévő hemoglobinmolekulában található hem rész hasonlít a klorofillmolekulához. De fontos különbség például, hogy a hem vas(II)-iont, míg a klorofill magnéziumiont tartalmaz.

Források

• Kis kémiai szótár. Fordította Hársing Lászlóné. Budapest: Gondolat. 1972. 245–246. o.  
• Hans Breuer: Atlasz – Kémia. Fordította Ungvárai János és Ungvárainé dr. Nagy Zsuzsanna. Harmadik, javított kiadás. Budapest: Athenaeum 2000 Kiadó Kft. 2003. 416–417. o. ISBN 963-9471-35-6  
• Furka Árpád: Szerves kémia. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. 1988. 767–769. o. ISBN 963-19-2784-9  
• Dr. Otto – Albrecht Neumüller: Römpp vegyészeti lexikon. Budapest: Műszaki Könyvkiadó. 1981. 2 kötet., 899–900. o. ISBN 963-10-3269-8  

Ez a kémiai tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!