Elemi réz katóddal ellátott galvánelem cellája. A vizes fázisban oldott réz-szulfát van jelen

A katód fizikai fogalom. Valamely elektromos eszköz (így például elektroncső, ívkisüléses fényforrás) negatív elektródja. A katód általában az elektromosságot gerjesztő készülékek negatív pólusa. Elektrolízisnél a telep negatív sarkával közlekedő áramvezetőnek az a része, amely az elektrolízisnek alávetett folyadékba merül.^[1] Elektrolitokban a kationok a katód felé vándorolnak.^[2]

A katód (κάθοδος) görög szó, azt jelenti: lefelé vivő út. Michael Faraday-től származik az elnevezés, aki az elektrolízissel kapcsolatos elnevezések kérdésében barátjához, William Whewell(en) történészhez fordult.^[3]

Fajtái

Az izzókatód

Az elektroncsövek legnagyobbrészt izzókatódot tartalmaznak, amely termikus emisszió által szolgáltatja az elektroncső működéséhez szükséges katód elektronokat

A hidegkatódos elektroncső

Az elektroncsövek másik csoportja a hidegkatódos elektroncső, melyben az elektronokat hideg emisszió (téremisszió) hozza ki a katód felszínére. Közvetlen izzításnál csak egyenáram használható, a közvetett katódoknál, amely egy kerámiahengerre felvitt elektronokat kibocsátó réteget tartalmazza, váltakozó feszültséggel is lehet a katódot hevíteni. Tranzisztoroknál a katódnak megfelelő elem az emitter, de ez nem igényel hevítést.

A fotokatód

Katód fotocellákban és katód fotoelektromos sokszorozókban fotokatód van.

Jegyzetek

Források

• ↑ Pallas: Bokor József (szerk.). Katód, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2018. január 10. 
• ↑ MNL: Magyar nagylexikon X. (Ir–Kip). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2000. 658. o. ISBN 963-9257-02-8  

Kapcsolódó szócikkek

• Elektrolízis