Jurij Ivanovics Jehanurov (Юрій Іванович Єхануров)
Jurij Jehanurov 2013-ban
Született	1948. augusztus 23. (74 éves) Belkacsi (Jakut Autonóm SZSZK)
Állampolgársága	szovjet ukrán
Nemzetisége	burját
Foglalkozása	politikus közgazdász egyetemi oktató
Tisztsége	Minister of Economy of Ukraine (1997. február 26. – 1997. július 25.) ukrán parlamenti képviselő (1998. május 12. – 2000. február 22.) ukrán parlamenti képviselő (2002. május 14. – 2005. június 23.) Dnipropetrovsk Oblast State Administration (2005. április 1. – 2005. szeptember 8.) Ukrajna miniszterelnöke (2005. szeptember 8. – 2005. szeptember 22.) Ukrajna miniszterelnöke (2005. szeptember 22. – 2006. augusztus 4.) ukrán parlamenti képviselő (2006. május 25. – 2007. június 8.) ukrán parlamenti képviselő (2007. november 23. – 2007. december 19.) Ukrajna védelmi minisztere (2007. december 18. – 2009. június 5.)
Iskolái	Kijevi Pénzügyi és Gazdasági Főiskola
Kitüntetései	Méltóság Érdemrendje Order of Prince Yaroslav the Wise, 4th class Order of Prince Yaroslav the Wise, 5th class Honorary Diploma of the Cabinet of Ministers of Ukraine
Jurij Ivanovics Jehanurov aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Jurij Ivanovics Jehanurov témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Jurij Ivanovics Jehanurov (ukránul: Юрій Іванович Єхануров; Belkacsi, 1948. augusztus 23. -) ukrán politikus, 2005–2006 között Ukrajna miniszterelnöke volt. 2007. december 18-tól védelmi miniszter.

A Szovjetunió oroszországi területén, a mai Szaha Köztársaságban, az akkori Jakut Autonóm SZSZK-ban, Belkacsi faluban született. Burját nemzetiségű. 1963 óta él Ukrajnában, ahol életének nagyobb részét töltötte és ahol karrierjét felépítette. A közgazdaság-tudományok kandidátusa. Nős, egy fia van.

Szakmai karrierje

Jehanurov 1967-ben végezte el a kijevi építőipari technikumot, majd 1973-ban a Kijevi Népgazdasági Főiskolát. Első munkahelye a "Kijivmiszkbud" építőipari vállalat 4. sz. vasbetongyára volt, ahol művezetőként kezdte szakmai pályafutását. Gyorsan emelkedett a ranglétrán, és 1977-1978 között a "Buddetal" vállalatcsoport termelési igazgató-helyettese volt. 1978-ban a "Kijivmiszkbudkomplekt" vezetője lett, majd 1985-1988 között ismét a "Buddetal"-nál dolgozott, annak igazgatójaként. 1988-tól három évig a kijevi városi építőipari főigazgatóság, a "Holovkijivmiszkbud" vezetőségének a tagja volt, ahol a gazdasági kérdésekért felelt.

Politikusként

1991-től, a független Ukrajna létrejötte után Jehanurov a Kijevi Városi Tanácsnál dolgozott, ahol a városi gazdasági reformokat felügyelte. 1993-ban a gazdasági miniszter helyettesévé nevezték ki, majd 1994 és 1997 között a privatizációt felügyelő Állami Vagyonalap igazgatója volt. 1997-ben Pavlo Lazarenko kormányában rövid ideig ő volt a gazdasági miniszter. Az 1998-as parlamenti választásokon Zsitomir egyik egyéni körzetéből választották képviselővé.

1999-2001 között Viktor Juscsenko kormányában első miniszterelnök-helyettes volt. A Juscsenko-kormány 2001-es menesztése után Jehamurov csatlakozott Juscsenko Mi Ukrajnánk pártjához. Rövid ideig, 2001 júniusa és novembere között Leonyid Kucsma Elnöki Adminisztrációjának első elnök-helyettese volt. A 2002-es parlamenti választásokon Jehanurov a Mi Ukrajnánk pártlistájáról ismét bekerült az ukrán parlamentbe, a Verhovna Radába (Legfelsőbb Tanács), ahol az iparpolitikáért és vállalkozásokért felelős bizottságot vezette.

2005 márciusában a Mi Ukrajnánk Népi Szövetség végrehajtó bizottságának elnökévé választották. 2005. április elsején a Dnyipropetrovszki terület megyei közigazgatási hivatala (megyei adminisztráció) elnökévé nevezték ki, ezt a posztot miniszterelnöki kinevezéséig töltötte be.

Miniszterelnökként

2005. szeptember 8-án, miután az ukrán parlament menesztette az előző kormányt, Viktor Juscsenko elnök Jehanurovot nevezte ki miniszterelnökké. Ezt a posztot 2006. augusztus 4-éig, Viktor Janukovics kinevezéséig töltötte be. Jelölését a parlamentben Julija Timosenko hevesen ellenezte. Megválasztásához két szavazási fordulóra volt szükség, hogy meglegyen a kellő számú támogató szavazat. Az első körben három vokson bukott el az indítvány. A második kört megelőzően Juscsenko és néhány ellenzéki csoport megállapodást kötött, és így sikerült biztosítani a kellő számú szavazatot. Két párt – a kommunisták és az Egyesített Szociáldemokrata Párt – távol maradt a szavazástól. Jekanurovot inkább egy jó "gazdának" tartják, semmint politikusnak. Juscsenkóhoz hasonlóan ő is a liberalizáció és a privatizáció híve. Ellenezte viszont a Leonyid Kucsma idejében vélhetően törvénytelenül privatizált vállalatok esetében a magánosítási folyamat felülvizsgálatát.

Gázválság és következményei

Jehanurov hivatali idejére esett a 2006 januárjában Oroszország és Ukrajna között kirobbant „gázháború”. Az orosz Gazprom a még a szovjet időszak maradványaként mesterségesen alacsonyan tartott árakat a világpiaci árakhoz akarta igazítani Ukrajna esetében is. Ukrajna az Európába irányuló és a területén áthaladó gáztranzit korlátozásával próbált ellenlépéseket tenni. Miután pár napra Ukrajna beszüntette az orosz gáz tranzitját, 2006. január 4-én a két ország aláírt egy szerződést, amely új alapokra helyezte az ukrajnai gázszállítás és gáztranzit rendszerét. Az új szerződés számos olyan ukrán gazdasági és politikai csoport érdekeit sértette, amelyek korábban profitáltak a gázszállításokból. Ezért a parlamentben 2006. január 10-én bizalmatlansági indítványt nyújtottak be a Jehanurov-kormány ellen, de a kormányt nem sikerült meneszteni. Jekanurov akkor bejelentette, hogy a márciusi parlamenti választást követően a parlamentben többséggel bíró kormány felálltáig nem mond le. A botrányokkal tarkított kormányalakítási tárgyalások elhúzódása miatt a márciusi választást követően csak négy hónappal később, augusztus elején alakult meg az új kormány Viktor Janukovics vezetésével, addig a Jehanurov-kormány ügyvezetőként a helyén maradt.

Források

• Hto je hto v Ukrajinyi (Ki kicsoda Ukrajnában), K.I.SZ. Kiadó, Kijev, 2004, ISBN 966-8039-30-0, pp. 264–265.

Külső hivatkozások

• Jurij Jehanurov hivatalos honlapja Archiválva 2021. május 15-i dátummal a Wayback Machine-ben

Sablon:Ukrajna miniszterelnökei m v sz Ukrajna miniszterelnökei Ukrán Népköztársaság (1917–1920) Volodimir Vinnicsenko • Vszevolod Holubovics • Mikola Vaszilenko1 • Fegyir Lizohub • Szerhij Gerbel • Volodimir Csehivszkij • Szerhij Osztapenko • Borisz Martosz • Iszaak Mazepa • Vjacseszlav Prokopovics Ukrán SZSZK (1917–1991) Jevhenyija Bos1 • Mikola Szkripnik • Georgij Pjatakov • Christian Rakovszkij • Vlasz Csubar • Panasz Ljubcsenko • Mihajlo Bondarenko • Mikola Marcsak1 • Demjan Korotcsenko • Leonyid Kornyijec • Nyikita Hruscsov • Demjan Korotcsenko • Nikifor Kalcsenko • Volodimir Scserbickij • Ivan Kazanec • Volodimir Scserbickij • Olekszandr Ljasko • Vitalij Maszol • Vitold Fokin Ukrajna (1991-től) Vitold Fokin • Valentin Szimonenko1 • Leonyid Kucsma • Juhim Zvjahilszkij1 • Vitalij Maszol • Jevhen Marcsuk • Pavlo Lazarenko • Vaszil Durdinec1 • Valerij Pusztovojtenko • Viktor Juscsenko • Anatolij Kinah • Viktor Janukovics • Mikola Azarov1 • Viktor Janukovics • Mikola Azarov1 • Julija Timosenko • Jurij Jehanurov • Viktor Janukovics • Julija Timosenko • Olekszandr Turcsinov1 • Mikola Azarov • Szerhij Arbuzov1 • Arszenyij Jacenyuk • Volodimir Hrojszman • Olekszij Honcsaruk • Denisz Smihal 1 ügyvivő miniszterelnök

Sablon:Ukrán védelmi miniszterek m v sz Ukrajna védelmi miniszterei Kosztyantin Morozov (1991–1993) Ivan Bizsan* (1993) Vitalij Redeckij (1993–1994) Valerij Smarov (1994–1996) Olekszandr Kuzmuk (1996–2001) Volodimir Skidcsenko (2001–2003) Jevhen Marcsuk (2003–2004) Olekszandr Kuzmuk (2004–2005) Anatolij Hricenko (2005–2007) Jurij Jehanurov (2007–2009) Valerij Ivascsenko* (2009–2010) Mihajlo Lebegy (2010–2012) Dmitro Szalamatyin (2012–2014) Pavlo Lebegyev (2014) Ihor Tyenuh* (2014) Mihajlo Koval* (2014) Valerij Viktorovics Heletej (2014) Sztepan Poltorak (2014-től) * ügyviviő védelmi miniszterek