A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
Ez a szócikk részben vagy egészben a Pallas nagy lexikonából való, ezért szövege és/vagy tartalma elavult lehet.
Segíts nekünk korszerű szócikké alakításában, majd távolítsd el ezt a sablont! |
Jean de La Fontaine | |
Született |
1621. július 8.[1][2][3][4][5] Château-Thierry[6] |
Elhunyt |
1695. április 13. (73 évesen)[1][7][8][3][4] Párizs[9][6] |
Állampolgársága | francia[10] |
Házastársa | Marie Héricart |
Szülei | Françoise Pidoux Charles de la fontaine |
Foglalkozása | |
Tisztsége | Francia Akadémia (24-es szék) |
Iskolái | College of Juilly |
Sírhelye | Père-Lachaise temető (1817. március 6. – , 25) |
Jean de La Fontaine aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Jean de La Fontaine témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Jean de La Fontaine (Château-Thierry, 1621. július 8. – Párizs, 1695. április 13.) francia író és költő.
Életrajza
Reimsben papnak készült, de nem találván kedvét a teológiában, jogi tanulmányokba kezdett, de könnyelmű bohém életet élt és te irodalommal is foglalkozott (Horatiust és Terentiust fordítgatta). Később szülei kívánságára hazament, hivatalnoki pályára lépett és meg is nősült. Csakhamar azonban otthagyta hivatalát és feleségét. Párizsba ment, ahol ismét könnyelmű életmódot folytatott. Pártfogójának, Fouquet miniszter bukása után szegénységre jutott és kénytelen volt hazatérni. Otthon megismerkedett Bouillon (leánynevén Mancini) hercegnővel és kastélyában mindennapi vendég lett. A hercegnő számára frivol hangú verses elbeszéléseket és novellákat írt, és 1664-ben ismét elkísérte Párizsba, ahol aztán magas pártfogóinak (Condé és Conti, Vendôme és Burgund hercegeknek, az orléans-i hercegnőnek és másoknak) kegyéből élt. Racine megismertette Boileau-val és Molière-rel, akik irodalmi munkásságra buzdították. Az udvarba nem volt bejáratos, mert a mindenható XIV. Lajos haragudott rá és az akadémiába is csak nagy nehezen engedte őt beválasztatni (1684). Öregkorában megbánta könnyelmű életmódját és hogy irodalmi léhaságait jóvátegye, néhány zsoltárt franciára fordított.
Munkássága
Írt elégiákat, színműveket is, de népszerűségét állatmeséinek (fabuláinak) köszönheti. Fabulái 12 könyvben jelentek meg, az első hatot az ifjú trónörökösnek írta, ezekhez Phaedrus ismert állatmeséit verses formában lefordította franciára. A következő hat már nem annyira gyermekeknek, inkább felnőtt olvasóknak szól. A mesékbe szőve éles iróniával bírálta kora társadalmi erkölcseit, az emberi gyarlóságokat, XIV. Lajos és a spanyol király között lévő vetélkedést. Elemzői szerint az utolsó állatmesék írásának idején La Fontaine már azzal a szándékkal alkotott, hogy az állatok javára ítéljen az emberek felett.[11] Leghíresebb állatmeséi közül való: A holló meg a róka,[12] A tücsök és a hangya.
Fabuláit később a francia grafikus, festő és szobrász, Gustave Doré illusztrálta. 1922-ben összes meséje megjelent magyarul Vikár Béla fordításában és Haranghy Jenő illusztrációival az egykori Dante Kiadó gondozásában.[13]
Emlékezete
1891-ben Auteuil-ben, (ma Párizs 16. kerülete), szobrot emeltek neki.
Magyarul
- Emberi indulatok tüköre, rész szerint igaz, rész szerint költött történetekben; ford., összeáll Kis János; Wéber, Pozsony, 1803
- Mesék, 1-2.; ford. Lovász Imre, átdolg. Czuczor Gergely; Heckenast, Pest, 1856–1857 (Heckenast Gusztáv képes kiadása) Online elérhetőség MEK
- 100 mese képekkel, franczia után; 2. teljes kiad.; Heckenast, Pest, 1865
- Lafontaine – mesék; ford. Jakab Ödön; Kultúra, Bp., 1921
- La Fontaine összes meséi; ford. Kozma Andor, Vikár Béla, Zempléni Árpád, előszó Hankiss János; Dante, Bp., 1929
- Lafontaine válogatott költeményei; ford., bev., jegyz. Tiboldi László; Kókai, Bp., 1935
- Válogatott mesék; ford. Radnóti Miklós; Franklin, Bp., 1943 (Kétnyelvű remekművek) Online elérhetőség MEK
- Darazsak és méhek. Játék zenével; La Fontaine nyomán szöveg Földes Péter, zene Breitner János; Népszava, Bp., 1947 (Színművek)
- Mesék; ford. Áprily Lajos et al., szerk., bev., jegyz. Gyergyai Albert; Állami Irodalmi Kiadó, Bukarest, 1954
- Mesék és széphistóriák; ford., bev., jegyz. Rónay György; Móra, Bp., 1957 (A világirodalom gyöngyszemei)
- Állatmesék; vál., jegyz. Biró Livia, ford. Áprily Lajos et al., ill. Jean Effel; Magyar Helikon, Bp., 1958
- Rókakönyv; La Fontaine nyomán szöveg Kürti Pál, rajz Varga Győző; Móra, Bp., 1959 (Liliputi könyvtár)
- A szerelmes kurtizán. Válogatott széphistóriák; vál., jegyz. Rónay György, ford. Babits Mihály, Jékely Zoltán, Rónay György, ill. Győry Miklós; Magyar Helikon, Bp., 1963
- Tanítómesék; vál., ford. Keresztúri József; Árpád, Cleveland, 1968
Jegyzetek
- ↑ a b Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
- ↑ Jean de la Fontaine (holland nyelven)
- ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b International Music Score Library Project. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Enciclopédia Itaú Cultural (portugál nyelven). Itaú Cultural. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Archivio Storico Ricordi. (Hozzáférés: 2020. december 3.)
- ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2015. augusztus 12.)
- ↑ RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2020. június 7.)
- ↑ Ebben szerepet játszhatott, hogy ekkoriban fejtette ki Descartes azt az elméletét, hogy az állat puszta gép.
- ↑ La Fontaine: A holló meg a róka Nyugat, 1916. 23. szám
- ↑ A kiadáshoz készült bevezető tanulmányt Vikár Béla írta.
Források
- Dobossy László: A francia irodalom története. Budapest, Gondolat, 1963. 1. köt. Jean de La Fontaine lásd 260-268. o.
- Világirodalmi kisenciklopédia I. (A–L). 3. bőv. kiadás. Szerk. Köpeczi Béla, Pók Lajos. Budapest: Gondolat. 1984. 673. o. ISBN 963-281-375-8
- Világirodalom (szerk.: Pál József), Budapest, Akadémiai Kiadó, 2005. 999 o. Jean de La Fontaine lásd 381-382. o. ISBN 963-05-8238-4
- Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
|
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Émile Faguet
Émile Louis Victor de Laveleye
Émile Ollivier
Épületszárny
Ívhíd
Újplatonizmus
Abel-François Villemain
Adományrendszer
Albert Sorel
Albert Venn Dicey
Arcueil
Areioszpagosz
Argirodit
Asztaltáncoltatás
Augusto Pierantoni
August Fournier
Azovegyület
A közgazdaságtan története
Basszus
Benjamin Disraeli
Benzol
Benzolszármazékok
Berlini szerződés
Bezerédj család
Bizalmam az ősi erényben
Bodrog vármegye
Bolondvár
Camillo Benso di Cavour
Carl August von Steinheil
Charles-Bonaventure de Longueval
Church of England
Cista
Citromsav
Clam család
Csésze (edény)
Dénár
Denudáció
Dextrin
Diorit
Dudvág
Ecloga legum
Egyetemes postatörténet
Emilio Castelar
Enrico Cialdini
Episzkopalizmus
Eposz
Erkély
Ernst Curtius
Erzsébet Filippina Mária francia királyi hercegnő
Eskü
Esperes
Exemptio
Fáy család
Fémlemez
Földárja
Fővárosi Közmunkák Tanácsa
Fűrész
Fabius Planciades Fulgentius
Fedélzet
Fejérvármegyei és Székesfejérvár városi történelmi s régészeti egylet
Felségsértés
Filantropizmus
Fokozatos felelősség
Fok (földrajz)
František Ladislav Rieger
Franz Anton von Kolowrat-Liebsteinsky
Franz Michael Felder
Georgikon
Giovanni Battista Donati
Giuseppe Garibaldi
Hámor (fémfeldolgozás)
Hajóhíd
Hajótörés
Hanglyuk
Herulok
Hjalmar Hjorth Boyesen
Holland irodalom
Hordó (tartály)
Horváth-Stansics család
Hugh Latimer
I. Abdul-Medzsid oszmán szultán
II. Mahmud oszmán szultán
II. Róbert skót király
Internátus
Iskola
Istálló
Jacopo Sansovino
Jakob Böhme
Jean-Barthélemy Hauréau
Jean de La Fontaine
Jeszenik-hegység
Johann Bernhard Basedow
Johann Julius Hecker
John Ross Browne
Károlyi István (politikus, 1797–1881)
Közhasznú Esmeretek Tára
Kübelé
Kafferek
Kalapács (szerszám)
Kalcinálás
Kankalinfélék
Karl Friedrich Lessing
Karl Friedrich von Steinmetz
Kefe
Kerékvető
Királysértés
Kitt (kötőanyag)
Kiváltság
Konjunktúra
Konkréció
Koronaőrök
Léonce Guilhaud de Lavergne
Léon Gambetta
Létra
Lajos-csatorna
Latorca
Legyező
Lengyel irodalom
Levélállás
Lex
Libráció
Likőr
Márvány
Méhrepedés
Magyar Állam (napilap)
Magyar időszaki lapok a 19. században
Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat
Manysik
MATE Georgikon Campus
Mauretania
Melegágy
Mikrolit (ásvány)
Minoriták
Muhammad Ali egyiptomi alkirály
Nádori testőrség
Népszokások
Nafta
Norvég irodalom
Numa Denis Fustel de Coulanges
Országos Nőképző Egyesület
Oszloprend
Oxálsav
Paragenezis
Pergamon
Pierre Puget
Polgári házasság a dualizmus korában
Polgári halál
Portugál irodalom
Pozsonyi gróf
Praetorianusok
Rózsa rend (Brazília)
Rózsa rend (Honduras)
Robert Southey
Rodolfo Lanciani
Rohan család
Sátor
Sürgöny (diplomácia)
Saint-simonizmus
Sedan (Franciaország)
Skót irodalom
Skandinavizmus
Sorompó
Special:CentralAutoLogin/start?type=1x1
Stephan von Jovanović
Széchy család (felsőlendvai)
Szénaszárító
Szörny
Szőnyi béke
Szalol
Szarkofág
Szarv
Szerb irodalom
Takarmány
Tarack (löveg)
Telekkönyv
Temető
Tengernagy
Toldalagi család
Trágya
Trákia
Válság (gazdaság)
Váza
Vetésforgó
Viaszos vászon
Vittorio Alfieri (drámaíró)
Zárnélküli pörgekarúak
Zárosperemű pörgekarúak
Zátony
Zuávok
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.