A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
II. Márton pápa | |||||
a katolikus egyház vezetője | |||||
Született | ? Róma | ||||
Megválasztása | 882. december 16.[1] | ||||
Beiktatása | 882. december 23. | ||||
Pontifikátusának vége | 884. május 15. | ||||
Elhunyt | 884. május 15. Róma | ||||
A Wikimédia Commons tartalmaz II. Márton pápa témájú médiaállományokat. |
II. Márton (latinul: hibásan Marinus), néha Constantinus Marinus[1] (?, Gallese[1] – 884. május 15.,[1] Róma[1]) néven lépett a trónra a világtörténelem 109. pápája 882. december 16-án. Neve a krónikákban többször is vita tárgya volt, ugyanis I. Marinusként (Marinusz) jegyzik a latin források, de sok helyen III. Martinusként (Márton) vagy II. Martinusként jelenik meg.
Élete
A toszkánai Gallesében született egy pap gyermekeként, akit Palumbónak hívtak. Tizenkét éves volt, amikor a római egyház szolgálatába állt. IV. Leó pápa szubdiakónussá szentelte fel, később elérte a diakónusi rangot is. Háromszor járt Konstantinápolyban követségben. Második útjára Adorján küldte 869-ben, hogy helyette elnököljön a nyolcadik egyetemes zsinaton. Visszatérte után Cerveteri püspökévé szentelték fel. Harmadik konstantinápolyi útján, amelyre VIII. János pápa küldte, börtönbe vetették, mert ellenszegült a pátriárkának, Phótiosznak. Hamarosan a római egyház arcariusa, vagyis kincstárnoka lett, aztán archidiakónus.
Amikor VIII. János tisztázatlan körülmények között meghalt, a zsinat még aznap, 882. december 16-án Mártont választotta meg pápának. Az új egyházfő csak részben követte elődje politikáját. Kegyelmet ajánlott a korábban kiátkozott Formosus püspöknek, és megengedte, hogy visszatérjen Rómába. Arra számított, hogy ezáltal csökkenni fog a szembenálló római csoportok száma, de a döntés nem váltotta be reményeit.
Bizánccal megromlott viszonya, ugyanis erélyesen fellépett a visszahelyezett Phótiosz ellen. Márton volt az, aki palliumot küldött Fulk reimsi érseknek. Nagy Alfréd király kérésére elengedte a Schola Anglorum (Róma angol negyede) összes adóját. 884. május 15-én halt meg. Testét a Szent Péter-bazilika oszlopcsarnokában helyezték örök nyugalomra.
Művei
- Documenta Catholica Omnia (latin nyelven). (Hozzáférés: 2011. december 6.)
Jegyzetek
Források
- Reinhard Barth: Pápák: Szent Pétertől XVI. Benedekig. Pécs: Alexandra. 2008. 98–99. o. ISBN 978 963 370 953 5.
- Ilaria Bonaccorsi: Marino I. In: Enciclopedia dei Papi. Roma. 2000. Online elérés
- Magyar katolikus lexikon VIII. (Lone–Meszl). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2003.
- Horace Mann: Pope Marinus I. in: Catholic Encyclopedia 9. New York: Robert Appleton Company. 1910. Online elérés
Kapcsolódó szócikkek
Előző pápa: VIII. János |
|
Következő pápa: III. Adorján |
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Analóg multiméterek túlterhelés elleni védelme
Egyenáram
Egyenáram mérése
Egyenirányítós lengőtekercses műszer
Elektromágnes (fizika)
Elektromos feszültség
Elektromos térerősség
Fáziseltolódás
Fázismutató
Fajlagos ellenállás
Feszültséggenerátor
Feszültségváltó
Forgó mágneses tér
Háromfázisú hálózat
Hőelektromosság
Hatásos ellenállás
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.