A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
II. Károly | |
Anglia királya | |
II. Károly | |
Uralkodási ideje | |
1660. május 29. – 1685. február 6. | |
Koronázása | London 1661. április 23. |
Elődje | I. Károly (de jure) |
Utódja | II. Jakab |
Skócia királya | |
II. Károly | |
Uralkodási ideje | |
1649. január 30. – 1651. szeptember 3. 1660. május 29. – 1685. február 6. | |
Koronázása | Scone 1651. január 1.[1] |
Elődje | I. Károly Richard Cromwell (lordprotektor) |
Utódja | Oliver Cromwell (lordprotektor) II. Jakab |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Stuart-ház |
Született | 1630. május 29. London |
Elhunyt | 1685. február 6. (54 évesen) London |
Nyughelye | Westminsteri apátság |
Édesapja | I. Károly |
Édesanyja | Bourbon Henrietta Mária |
Testvére(i) |
|
Házastársa | Bragança Katalin |
Gyermekei |
|
II. Károly aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz II. Károly témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
II. Károly angol király (London, 1630. május 29. – London, 1685. február 6.), Anglia Stuart-házi királya 1660–1685 között. Nevéhez fűződik az angol monarchia helyreállítása Oliver Cromwell diktatúrája után.
Élete
A kivégzett I. Károly angol király és Bourbon Henrietta Mária királyné legidősebb fia, II. Jakab bátyja volt.
A polgárháború idején anyjával Franciaországba menekült, és apja kivégzése előtt Hágából megható levelet intézett a bírókhoz. Apja halálának hírére azonnal felvette a királyi címet és először is Írország felől tervezte igényeit érvényesíteni. A skótok azonban 1650-ben országukba hívták, így 1651 elején Scone-ban ősrégi szokás szerint megkoronáztatta magát. Cromwell ellen nem járt sikerrel, így a szeptember 3-án Worcester melletti vesztett csata után álruhában Anglián keresztül a déli tengerpartra menekült, ahonnan egy francia hajó Hollandiába vitte.
A royalista angol emigránsok XIV. Lajos francia király támogatását élvezték. Az éppen zajló francia–spanyol háborúban Károly francia segítséget remélt visszatéréséhez. 1654-ben azonban Cromwell hadat üzent Spanyolországnak, kitört az angol–spanyol háború is. 1656-ban Károly katonai szövetséget kötött az Angol Királyság ősellenségével, Spanyolországgal, ebben royalista csapatok küldését vállalta, cserébe a spanyol király katonai támogatást ígért Károly visszahelyezéséhez trónjára. Ez árnyékot vetett hazai megítélésére. 1657-ben Cromwell is katonai szövetséget kötött Franciaországgal, a szövetség 1658-ban a dűnék csatájában döntő győzelmet aratott az angol royalisták és a flandriai spanyol hadsereg fölött, a stratégiailag fontos Dunkerque-et Cromwell Angliája kapta meg, a Károly által remélt spanyol támogatás esélye megszűnt.
Cromwell halála (1658) után a George Monck tengernagy és a hosszú parlament még élő tagjai által egybehívott gyűlés követséget menesztett Károlyhoz, aki készségesen elfogadta a neki felajánlott angol koronát és 1660. május 26-án partra szállt Doverben, majd négy nap múlva diadalmenetben vonult be Londonba. Sietve felmondta a spanyolokkal 1656-ban kötött szövetségesi szerződését. Az első években lord Clarendon miniszter és kancellár vitte a kormányt. Károly az ún. bredai nyilatkozatot megszegve részben katolikus nemesi körökre támaszkodva kormányzott.
A kereskedelmi versengésből támadt hollandiai háború balul ütött ki, és Ruyter németalföldi tengernagy a Medway folyón, Chatham (Kent) dokkjainál horgonyzó angol hajóhadat felgyújtotta, így Anglia a Bredában kötött békében a rövidebbet húzta. A felháborodott parlament Clarendont perbe fogta, aki a börtön elől elszökött. Clarendon helyét az úgynevezett Cabal-minisztérium foglalta el, amely a doveri titkos egyezség értelmében 1662-ben Dunkerque-et eladta XIV. Lajosnak és Lajostól zsoldot elfogadva, Hollandiának hadat üzent. (Károly maga is éves juttatásban részesült Lajostól). A közvélemény azonban olyan mértékben tiltakozott a nyilvánosságra került francia szövetség és Hollandia megtámadása ellen, hogy a parlament nem szavazta meg a háború költségeit, ezért Károly 1674-ben békekötésre kényszerült.
Az egyházi kérdésekben továbbra is azt a politikát követte, amelyet XIV. Lajos neki kijelölt. A kedélyek megnyugtatása végett 1673-ban a aláírta a Test-actát, kizárva ezzel a katolikusokat az összes állami hivatalból. Ezt követően Károly és Lajos között a viszony elhidegült. Az 1679-iki parlament kitartó követelésére Károly 1679 májusában aláírta a Habeas Corpust.
Gyermekei
Feleségétől, Bragança Katalin portugál infánsnőtől (1638. november 25. – 1705. december 31.) nem, de különböző szeretőitől legalább 15 törvénytelen gyermeke született, akik közül a legnevezetesebb a Lucy Waltertől 1649-ben született James Scott, Monmouth első hercege lett.
Film
2003-ban egy angol minisorozat készült róla II. Károly: Erő és szenvedély címmel, melyben az uralkodót Rufus Sewell alakította.[2]
Jegyzetek
- ↑ Ez volt az utolsó skót királykoronázás.
- ↑ „II. Károly: Erő és szenvedély”, www.port.hu (Hozzáférés: 2012. december 23.)
Források
Előző uralkodó: – (köztársaság) |
|
Következő uralkodó: II. Jakab |
Előző uralkodó: I. Károly |
|
Következő uralkodó: – (köztársaság) |
Előző uralkodó: – (köztársaság) |
|
Következő uralkodó: II. Jakab |
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Analóg multiméterek túlterhelés elleni védelme
Egyenáram
Egyenáram mérése
Egyenirányítós lengőtekercses műszer
Elektromágnes (fizika)
Elektromos feszültség
Elektromos térerősség
Fáziseltolódás
Fázismutató
Fajlagos ellenállás
Feszültséggenerátor
Feszültségváltó
Forgó mágneses tér
Háromfázisú hálózat
Hőelektromosság
Hatásos ellenállás
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.