A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
Hargita | |
A Központi-Hargita hegyei Kápolnásfaluról | |
Hely | Hargita és Kovászna megye, Erdély, Románia |
Hegység | Keleti-Kárpátok |
Legmagasabb pont | Madarasi-Hargita (1801 m) |
Típus | vulkanikus |
Terület | ~ 1400 km2 |
Hosszúság | 60 km |
Szélesség | 30 km |
Kor | Negyedkor |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 46° 15′, k. h. 25° 43′Koordináták: é. sz. 46° 15′, k. h. 25° 43′ | |
Térkép | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Hargita témájú médiaállományokat. |
A Hargita (románul: Munții Harghita) vulkáni hegyvonulat a Keleti-Kárpátokban. Határai északon a Libán-tető, keleten a Csíki-medence, délkeleten a Torjai-hágó, délen a Hatod-hágó, nyugaton a Görgény-Hargita-fennsík.
Nevének eredete
Johannes Tröster és Georg Kreckwitz úgy vélték, hogy a hegységet a harudokról nevezték el. Benkő József szerint azonban a névfejtés során a két szász történész összetévesztette a hegyet a Nemere-hegységgel, és a Hargita név a dáko-szláv Hori geta, azaz Géták hegye elnevezésből ered.[1] Orbán Balázs indokolatlannak tartotta ezt az etimológiát, szerinte „néveredete bizonynyal ős Székely, melyet a hagyomány, a népek ezen hű okmánytára sem tudta megvédni; a csiki krónikában Héthavas néven szerepel.”[2] A legendák s néphagyomány szerint az Attila halála után ide menekült hunok vezérének a neve, ezért a Székelyek Szent Hegyeként is említik.
Leírás
A Hargita a Keleti-Kárpátok vulkáni vonulatának (Kelemen-Görgény-Hargita) része. Északon, a Libán-tetőnél kapcsolódik a Görgényi-havasokhoz, délen, a Hatod-hágónál a Baróti-hegységhez, a Torjai-hágónál pedig a Bodoki-hegységhez.
A hegység hossza a gerincvonalon 70 km, szélessége 20–25 km. Három részre tagolódik: Északi-Hargita, Központi-Hargita és Déli-Hargita.
Észak-Hargita
Az Észak-Hargita a Libán-tetőtől a Fertő-nyeregig tart, legmagasabb pontja a Fertő-tető (1589 m).
Az Észak-Hargita fontosabb hegyei északról délre: Gréces-tető (1128 m), Csík magasa (1152 m), Ölyves-tető (1373 m), Ostoros (1386 m), Vigyázó-kő (1374 m), Fertő-tető (1589 m).
Központi-Hargita
A Fertő-nyereg és a Tolvajos-hágó (985 m) között elterülő Központi-Hargitában találhatók a hegység legmagasabb csúcsai. Az 1,7 kilométert is meghaladó hegyek egy hatalmas sztratovulkáni kráter maradványai. Ez a legnagyobb vulkáni hegycsoport a környéken. A félkör alakú kráterperem hegyei: Mihály-havas (1685 m), Madarasi-Hargita (1801 m), Rákosi-Hargita (1758 m), Madéfalvi-Hargita (1710 m) és Csicsói-Hargita (1755 m). A Madarasi-Hargitán van a hegység legnagyobb menedékháza amely még 1941-ben épült a magyar kormány támogatásával. A Csicsói-Hargita déli oldalában, 1300–1400 m magasságban található Hargitafürdő, Hargita megye legmagasabban fekvő emberi települése. A hargitafürdői mofetták, gőzlők és a peremvidéken gyakori vasas, magnéziumos, erősen szénsavas ásványvíz-források az erőteljes vulkáni utóműködésről tanuskodnak .
A Központi-Hargita fontosabb hegyei északról délre: Nagy-Madaras (1503 m), Madarasi-Hargita (1801 m), Rákosi-Hargita (1756 m), Mihály havasa (1685 m), Hegyes-kő (1571 m), Madéfalvi-Hargita (1709 m), Csicsói-Hargita (1755 m), Széles vésze (1483 m), Bor hegyese (1379 m).
Déli-Hargita
A Déli-Hargita (régebbi nevén Hermányi-hegység) Hargita megye és Kovászna megye határán helyezkedik el, a Tolvajos-hágó és a Hatod-hágó között. A Tolvajos-hágótól délre helyezkedik el Erdély legnagyobb fellápja, a Lúcs-tőzegláp, amelynek felülete 3 x 4 km, és amelyet a Kormos-patak csapol le. A Déli-Hargita egyetlen hegyi üdülőtelepe az 1250 m-en fekvő Csíkszentimrei Büdösfürdő borvíz-forrásokkal és mofettákkal. Itt találhatók a Hargita legerősebb (99% szén-dioxidot tartalmazó) gázömlései. Az ide vezető rossz út miatt kevés turista, főleg helyiek látogatják.
A Büdösfürdőtől délre van a Déli-Hargita legmagasabb hegyeit, köztük a Kakukk-hegyet (1558 m) magába foglaló vulkáni maradvány. A Fekete-hegy (1368 m) déli lábánál, a Fenyős-patak völgyében található a nemrég újjáépített bodvaji vashámor. A Nagy-Piliskénél (1374 m) a Déli-Hargita két felé ágazik. A Hatod-hágó felé találjuk a Nagy-Murgót, amely a Keleti-Kárpátok vulkáni vonulatának legdélebbi tagja. A Déli-Hargitához sorolható az Olton átnyúló Csomád-hegység, amelynek az épen maradt kettős kráterében található a Szent Anna-tó és a Mohos-tőzegláp.
A Déli-Hargita fontosabb hegyei északról délre: Talabor-hegy (1292 m), Nagy-Kő-bükk (1231 m), Gesztenye-szikla (1312 m), Kemence-tető (1193 m), Angyalka-tető (1458 m), Kakukk-hegy (1558 m), Aladár-tető (1370 m), Kapus (1423 m), Mitács (1280 m), Nagy-Piliske (1373 m), Nagy-Murgó (1016 m), Nagy-Csomád (1301 m).
Éghajlat
A felszálló légtömegek miatt aránylag kevés az évi napsütéses órák száma (1600 – 1900 óra). Derült időre nagyobb valószínűséggel számíthatunk január 20. – február 10. között és július 25. – november 10. között. A legmagasabb hegycsúcsokon az évi átlaghőmérséklet 2 °C. A leghidegebb hónap a január (−10 °C), a legmelegebb a június (8 °C) 1500 méternél magasabban. A fagyos napok szeptember végétől június elejéig tartanak, de néha nyáron is előfordulhatnak. A csapadékmennyiség a csúcsokon 1200 mm/év.
Növényzet
Az erdők 1700-1740 méter magasságig terjednek. Ez alatt a fenyvesek az éghajlatnak megfelelően a hegység keleti oldalán 650 méterig ereszkednek le, a melegebb nyugati oldalon 1200 méterig. Bükkösök főleg a nyugati oldal alacsonyabb szintjein fordulnak elő.
A Hargita-hegység geológiai földrajzi kapcsolatai
A Kárpátok vonulatával párhuzamosan futó belső hegységkoszorú része. Vulkáni eredetű, főleg andezitből áll. Legmagasabb csúcsa a Hargita (1800 m). Északon a Gyergyói és a Kelemen-havasok, valamint a Görgényi-havasok, keleten a Csíki-medence határolják. Délen a Barcaság, a Keresztény-havas, nyugaton a Baróti-hegység képezik a peremét. Erdély két fontos folyója, a Maros és az Olt is a Hargita keleti oldalán ered.
Turizmus
Jelzett útvonalak
- : Vasláb – Veres-bükk – Libán-hágó.
- : Maros völgy – Bükk-patak völgy – Csíkjenőfalva.
- : Marosfő – Ostoros – Veres-bükk – Lok-patak völgy – Madicsafürdő – Csíkkarcfalva.
- (főgerinc): Csomafalvi-Dél-hegy (Görgényi-havasok) – Libán-hágó – Ölyves-tető – Veres-bükk – Fertő-tető – Fertő-nyereg – Bánya-tető – Madarasi-Hargita menedékház – Madéfalvi-Hargita – Hargitafürdő – Fenyő turistaház – Lúcs-tőzegláp – Csíkszentimrefürdő – Kakukk-hegy – Mitács – Nagy-Piliske – Uzonkafürdő.
- : Sikaszó – Gyergyólibántelep – Hosszú-kő – kék sávú főgerincvonal.
- : Fertő-nyereg – Nagy-Madaras-patak völgy – Csíkmadaras.
- : Zetelaka – Zeteváralja – Ivó – Fertő-nyereg.
- : Ivó – Nagy-Magas-bükk – Cekend-tető.
- : Ivó – Madarasi-Hargita menedékház – Hegyes-kő – Potyon-bükk – Kápolnásfalu.
- : Madarasi-Hargita – Kis-Madaras-patak völgy – Csíkmadaras.
- : Madarasi-Hargita – Fehér-aszó – Csíkrákos.
- : Madéfalvi-Hargita – Hegyes-fenyő – Madéfalva.
- : Madarasi-Hargita – Csicsói-Hargita – 13A főút.
- : Zetelaka – Somos-tető – Kis-Fenyédi-patak völgy – Nagy-Fenyédi-patak völgy – Máréfalva.
- : Homoródfürdő – Homoródkeményfalva – Abásfalva – Homoródszentmárton.
- : Hargitafürdő – Bor-hegyese – Kápolna-patak völgy – 13A főút – Csíkszereda.
- : Szentegyházasfalu – Lövéte – Homoródalmás.
- : Kápolnásfalu – Szentegyházasfalu – Szelterszfürdő – Kirulyfürdő – Vargyas-patak völgye – Vargyas-szoros.
- : kék sávú főgerincvonal a Tolvajos-hágó közelében – Aranyos-patak völgye.
- : Csíkszereda – Tekerő-sziklája – Nagy-Kő-bükk – Csíkszereda.
- : Csíkszentkirály – Lúcs-tőzegláp – Halas völgy – Kormos-patak völgye – Erdőfüle – Bardoc.
- : Zsögödfürdő – Csíkszentimrefürdő.
- : Csíkszentimrefürdő – Kovács-patak völgy.
- : Csíkszentimre – Bánya-patak völgy.
- : Csíkszentimre – Angyalka-tető
- : Csíkszentsimon – Kakukk-hegy.
- : Csíkszentsimon – Aszó-patak völgy – Kakukk-hegy – Barót-patak völgy – Magyarhermány.
- : Újtusnád – Mitács – Nagybacon.
- : Mitács – Fenyős-patak völgy – Kisbacon.
- : Mitács – Nagy-Piliske – Tusnádfürdő.
- : Újtusnád – Nagy-Piliske.
- : Tusnádfürdő – Sólyomkő.
- : Tusnádfürdő – Mohos-tőzegláp.
Hivatkozások
- ↑ Benkő: 23. oldal.
- ↑ Orbán: XIII. A Hargita
Irodalom
- Benkő József: Transsilvania specialis : Erdély földje és népe II. Ford. és szerk. Szabó György. Bukarest; Kolozsvár: Kriterion. 1999. 23–26. o. ISBN 973-26-0524-3
- Lóczy Lajos: Magyarország geológiai térképe (1890)
- Orbán Balázs: A Székelyföld leírása: Történelmi, régészeti, természetrajzi s népismei szempontból
- Pomjánek Béla – Vargyas Antal – Zsigmond Enikő: Barangolás Székelyföldön. 1.: Hargita megye (Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2002)
- Torjai Rácz Zoltán: Erdély hegyei 2: Hargita-hegység (Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 1998)
Szépirodalom
- Tamási Áron: Ábel a rengetegben (Ciceró Kiadó, 1932)
További információk
- A Szent Anna-tó és környékének 3d-es bemutatása a térinformatika segítségével
- Turistatérképek a Hargitáról (románul)
- Magyar nyelvű térképek:
- A Hargita leírása (domborzat, állatvilág, növényvilág, vízrajz, éghajlat, természeti kincsek, természetvédelem, földtani szerkezet)
- Hargita (képek)
- A Hargita-hegység és a Madarasi-Hargita földrajzi leírása
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Analóg multiméterek túlterhelés elleni védelme
Egyenáram
Egyenáram mérése
Egyenirányítós lengőtekercses műszer
Elektromágnes (fizika)
Elektromos feszültség
Elektromos térerősség
Fáziseltolódás
Fázismutató
Fajlagos ellenállás
Feszültséggenerátor
Feszültségváltó
Forgó mágneses tér
Háromfázisú hálózat
Hőelektromosság
Hatásos ellenállás
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.