A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
H. Robert Horvitz | |
Született | 1947. május 8. (76 éves) Chicago, Illinois |
Állampolgársága | amerikai[1][2][3][4][5] |
Házastársa | Martha Constantine-Paton[2] |
Foglalkozása | biológus, genetikus |
Iskolái |
|
Kitüntetései | orvostudományi Nobel-díj (2002) |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Howard Robert Horvitz (Chicago, Illinois, 1947. május 8. –) amerikai biológus, genetikus. 2002-ben Sydney Brennerrel és John Sulstonnal megosztva megkapta az orvostudományi Nobel-díjat "a szervfejlődés és a programozott sejthalál genetikai szabályozásának felfedezéséért".
Tanulmányai
H. Robert Horvitz 1947. május 8-án született Chicagóban Oscar F. Horvitz könyvelő és felesége, Mary R. Savit általános iskolai tanárnő (első gyermekeként. Mind a négy nagyszülője Kelet-Európából (Galíciából, Ukrajnából és Fehéroroszországból) bevándorolt zsidó volt. A család kezdetben szerény körülmények között élt, aztán, ahogyan anyagi lehetőségeik javultak és Robert húga, Celia is megszületett, többször is költöztek Chicagón belül. A kora gyerekkora óta asztmában szenvedő Robert szülővárosában végezte az elemi és középiskolát. Kilencedikesként kisajátította a fürdőszobát, hogy ott muslicákat tenyésztve megismételje Mendel híres 3:1-es genetikai kísérletét. A középiskola után 1964-ben a Massachusetts Institute of Technology-n (MIT) folytatta tanulmányait, ahol megválasztották a diákszervezet elnökének. Matematikát és közgazdaságtant tanult, ezekből szerezte 1968-ban BSc fokozatát. Nyaranta az IBM-nél dolgozott, ahol programokat írt és számítógép használatot oktatott.
Horvitz bizonytalan volt, hogy milyen irányban tanuljon tovább, végül úgy döntött, hogy orvos lesz. Utolsó évesként elvégezte a bevezető biológiai kurzust, ahol beleszeretett az akkor rohamléptekkel fejlődő molekuláris biológiába. Az MIT után a Harvard Egyetemen tanult biológiát. A Nobel-díjas James Watsonnal való együttműködése eredményeképpen szakdolgozatát a transzkripció szabályozásából írta és már diákként négy cikket publikált az Escherichia coli RNS-polimeráz enziméről. Horvitz 1972-ben MSc, 1974-ben pedig PhD fokozatot szerzett a Harvardon, majd posztdoktori ösztöndíjjal a Cambridge-i Egyetemen Sydney Brenner csoportjához csatlakozott.
Az apoptózis felfedezése
Brenner és munkatársa, John Sulston azon dolgozott, hogy összeállítsa a Caenorhabditis elegans fonálféreg idegrendszerének teljes, sejtszintű térképét. Sulston azt a feladatot adta Horvitznak, hogy a kísérje figyelemmel a féreg embrionális fejlődése során az egyes sejtek (főleg izomsejtek) sorsát. Horvitz felfedezte, hogy bizonyos sejtek minden állatban elpusztulnak, mintha előre lenne programozva a sorsuk és így felismerte az apoptózis (programozott sejthalál) jelenségét. Hároméves ösztöndíja lejárta után 1978-ban visszatért Amerikába, az MIT-ra, ahol oktatói állást kapott. Folytatta kutatásait a C. elegans-szal és a 80-as évek közepén felfedezett két gént, a ced-3 és ced-4-et, amelyek az apoptózist szabályozták. Később felfedezett egy gént, a ced-9-et, amely a másik két gén bekapcsolásáért volt felelős, vagyis képes volt leállítani a programozott sejthalált. Horvitz 1986-ban professzori kinevezést kapott, 1988-tól pedig a Howard Hughes Orvostudományi Intézet vizsgálóbiztosaként is dolgozik.
Miután apja az 1980-as években amiotrófiás laterális szklerózisban (ALS) megbetegedett (és 1989-ben meghalt), Horvitz kutatásai az ALS és hasonló neurológiai megbetegedések biológiai hátterének kiderítésére összpontosított. Más kutatókkal együttműködve, felfedeztek egy gént amely az öröklődő ALS-ben játszik szerepet.
Elismerései
H. Robert Horvitz, Sydney Brenner és John E. Sulston 2002-ben megkapták az orvostudományi Nobel-díjat "a szervfejlődés és a programozott sejthalál genetikai szabályozásának felfedezéséért". Horvitz ezenkívül az alábbi díjak birtokosa:
- 1986 a neurobiológiai Spencer-díj
- 1988 a U.S. Steel Foundation molekuláris biológiai díja
- 1993 V.D. Mattia-díj (aRoche Molekuláris Biológiai Intézet-től)
- 1994 Hans Sigrist-díj
- 1995 Charles A. Dana-díj
- 1996 Ciba-Drew-díj
- 1998 Rosenstiel-díj
- 1998 Passano-díj az orvostudományi kutatásokért
- 1998 a General Motors Rákkutató Alapítványának Alfred P. Solan Jr.-díja
- 1999 a Gairdner Alapítvány Nemzetközi Díja
- 2000 Paul Ehrlich- és Ludwig Darmstaedter-díj
- 2000 Segerfalk-díj
- 2000 March of Dimes-díj a fejlődésbiológiai kutatásért
- 2000 Louisa Gross Horwitz-díj
- 2000 Charles-Leopold Mayer-díj (Francia Tudományos Akadémia)
- 2001 Bristol-Myers Squibb-díj a különleges neurobiológiai eredményekért
- 2001 az Amerikai Genetikai Társaság érme
1991-től tagja az Amerikai Tudományos Akadémiának
Családja
H. Robert Horvitz 1970-ben házasodott össze Patricia Fosterrel, akivel az egyetemen ismerkedett meg, de 1983-ban elváltak. 1991-ben feleségül vette Martha Constantine Paton neurobiológust és 1993-ban megszületett közös gyermekük Alexandra Constantine Horvitz.
Jegyzetek
- ↑ Nemzetközi Virtuális Katalógustár (több nyelv nyelven). Online Számítógépes Könyvtári Központ. (Hozzáférés: 2021. május 1.)
- ↑ a b NNDB (angol nyelven). (Hozzáférés: 2021. május 1.)
- ↑ Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2021. május 1.)
- ↑ Leo van de Pas: Genealogics (angol nyelven), 2003. (Hozzáférés: 2021. május 1.)
- ↑ Német Nemzeti Könyvtár: Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2021. május 1.)
Források
- H. Robert Horvitz – Biographical NobelPrize.org
- H. Robert Horvitz Notable Names Database
- H. Robert Horvitz, PhD Howard Hughes Medical Institute
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Analóg multiméterek túlterhelés elleni védelme
Egyenáram
Egyenáram mérése
Egyenirányítós lengőtekercses műszer
Elektromágnes (fizika)
Elektromos feszültség
Elektromos térerősség
Fáziseltolódás
Fázismutató
Fajlagos ellenállás
Feszültséggenerátor
Feszültségváltó
Forgó mágneses tér
Háromfázisú hálózat
Hőelektromosság
Hatásos ellenállás
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.