Ez a szócikk szaklektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja (extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek) részletezi. Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont!

A földárja síkságon a talajba beszivárgott csapadék-vizek részint függőleges irányban haladnak le a föld mélyébe, részint jól vezető kavicsos, fövenyes, vagy homokos rétegekben a medence legmélyebb része felé vonulnak, némileg a földszínen levőkhöz hasonló vízfolyásokat képezvén, melyeknek a legtöbbször megtartják irányát is. Eme földalatti folyókban gyakran hatalmas víztömegek mozognak, csakhogy igen csekély sebességgel, mivel a földalatti vízfolyásnak nagy mértékű súrlódást kell legyőznie. A folyók áradása és apadása nagy hatással van a földárjára is, e hatás a föld alatt igen lassan terjed, úgyhogy a földárjának legmagasabb és legalacsonyabb állása sokkalta később következik be, mint a folyóé. A tetemes folyási akadályok következtében, a földárjának sokkal nagyobb esésre van szüksége, mint a földszíni vizeknek.

Nevét a földalatti folyó esésének hiányában létrejövő fakadó vízforrásról kapta, amely váratlanul előre jelezhetetlenül tör fel és önti el az alacsonyabban fekvő területeket.

Források

• Révai nagy lexikona VII. kötet (Etelka–Földöv). Budapest: Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság. 1912.  

Ez a szócikk részben vagy egészben a Pallas nagy lexikonából való, ezért szövege és/vagy tartalma elavult lehet. Segíts nekünk korszerű szócikké alakításában, majd távolítsd el ezt a sablont!