A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
Enrico Cialdini | |
Született |
Castelvetro di Modena[1] |
Meghalt |
1892. szeptember 8. (81 évesen)[2][3][1] Livorno[1] |
Állampolgársága | olasz |
Rendfokozata | hadseregtábornok |
Egysége |
Itáliai forradalmak 1848–49-ben Szárd–francia–osztrák háború Porosz–osztrák–olasz háború |
Csatái | első karlista háború |
Kitüntetései |
|
Enrico Cialdini aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Enrico Cialdini témájú médiaállományokat. |
Ez a szócikk részben vagy egészben a Pallas nagy lexikonából való, ezért szövege és/vagy tartalma elavult lehet.
Segíts nekünk korszerű szócikké alakításában, majd távolítsd el ezt a sablont! |
Enrico Cialdini (Castelvetro di Modena, 1811. augusztus 10. – Livorno, 1892. november 18.) gaeta-i herceg, olasz tábornok, politikus.
Életútja
1831-ben a pápai államban kitört felkelés alkalmából a nemzeti felkelő seregbe állt be. 1833-ban Portugáliában spanyol szolgálatba lépett, ahol a karlisták ellen tanúsított bátorságáért ezredparancsnokká nevezték ki, de már 1841-ben az Espartero ellen szőtt összeesküvésben való állítólagos részvétele miatt állásából elmozdították. 1843-ban feleségül vett egy gazdag valenciai nőt, 1848-ban pedig az olasz felkelés hírére és a milánói ideiglenes kormány hívására hazájába tért vissza és önkéntes ezredet vezérelt a novarai csatában. A békekötés után is megmaradt a szárd-piemonti sereg soraiban, 1855-ben pedig egy dandárt vezényelt a krími háborúban. Visszatérése után Viktor Emánuel király szárnysegéde és az ivreai hadi iskola felügyelője lett.
1859-ben a szárd–francia–osztrák háborúban a 4. hadosztály vezetésével bízták meg, melynek élén aztán Palestro mellett a Sesián való átkelést kierőszakolta, amiért alezredessé nevezték ki. 1860-ban, amikor Garibaldi Nápolyba nyomult, Cialdini egy szárd–piemonti sereg élén bevonult az egyházi államba, és a Lamoriciere alatt küzdő pápai sereget Castelfidardo mellett szeptember 18-án könnyűszerrel megverte. Ezután Nápolyba hatolt, ahol egy nápolyi hadtestet Isernia és Sesia mellett győzött le október 17-én, továbbá 90 napi ostrom után Capuát november 2-án, Gaetát 1861. február 15-én, Messina fellegvárát pedig március 13-án kényszerítette megadásra. Ekkor aztán Viktor Emánuel Gaeta hercegévé, tábornokává és Nápoly helytartójává nevezte ki, mely állásában erélyesen fáradozott a titkos rablószövetkezetek kiirtásán, de a kormánnyal felmerült nézeteltérése miatt már 1862. november 1-jén átadta helyét La Marmora tábornoknak. Midőn 1862-ben Garibaldi újból fölkelt, a torinói udvar Cialdinit, mint katonai diktátort Szicíliába küldte, hogy Garibaldi önkénteseit feltartóztassa. Cialdini ekkor Aspromonte mellett Garibaldit megadásra bírta, csapatát feloszlatta. Ezután Bolognába nevezték ki katonai parancsnokká. 1864 márciusában pedig szenátorrá választották.
Az 1866-os háborúban a jobb szárny élén a Pó alsó folyásánál kellett volna átkelnie, de mielőtt még feladatát megoldotta volna, az osztrákok az olasz fősereget Custozzánál legyőzték és megszalasztották. A király erre Cialdinit tette La Marmora helyébe a táborkar főnökévé. Csak a fegyverszünet után, júliusban kelt át Cialdini a Pó folyón és szállta meg a velencei királyság déli részeit. 1870-ben Amadeo aostai herceget, akit a spanyolok királynak választottak, Spanyolországba kísérte, hivatalt azonban ott nem vállalt. 1873. december 1-jén Firenzébe ment tábornoknak, 1876-ban pedig Párizsba követnek, de 1881-ben visszahívását kérte, és újra elfoglalta katonai állasát.
Jegyzetek
- ↑ a b c d Archivio Storico Ricordi. (Hozzáférés: 2020. december 3.)
- ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ BnF források (francia nyelven)
Források
- Bokor József (szerk.). Cialdini, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2011. december 13.
|
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Émile Faguet
Émile Louis Victor de Laveleye
Émile Ollivier
Épületszárny
Ívhíd
Újplatonizmus
Abel-François Villemain
Adományrendszer
Albert Sorel
Albert Venn Dicey
Arcueil
Areioszpagosz
Argirodit
Asztaltáncoltatás
Augusto Pierantoni
August Fournier
Azovegyület
A közgazdaságtan története
Basszus
Benjamin Disraeli
Benzol
Benzolszármazékok
Berlini szerződés
Bezerédj család
Bizalmam az ősi erényben
Bodrog vármegye
Bolondvár
Camillo Benso di Cavour
Carl August von Steinheil
Charles-Bonaventure de Longueval
Church of England
Cista
Citromsav
Clam család
Csésze (edény)
Dénár
Denudáció
Dextrin
Diorit
Dudvág
Ecloga legum
Egyetemes postatörténet
Emilio Castelar
Enrico Cialdini
Episzkopalizmus
Eposz
Erkély
Ernst Curtius
Erzsébet Filippina Mária francia királyi hercegnő
Eskü
Esperes
Exemptio
Fáy család
Fémlemez
Földárja
Fővárosi Közmunkák Tanácsa
Fűrész
Fabius Planciades Fulgentius
Fedélzet
Fejérvármegyei és Székesfejérvár városi történelmi s régészeti egylet
Felségsértés
Filantropizmus
Fokozatos felelősség
Fok (földrajz)
František Ladislav Rieger
Franz Anton von Kolowrat-Liebsteinsky
Franz Michael Felder
Georgikon
Giovanni Battista Donati
Giuseppe Garibaldi
Hámor (fémfeldolgozás)
Hajóhíd
Hajótörés
Hanglyuk
Herulok
Hjalmar Hjorth Boyesen
Holland irodalom
Hordó (tartály)
Horváth-Stansics család
Hugh Latimer
I. Abdul-Medzsid oszmán szultán
II. Mahmud oszmán szultán
II. Róbert skót király
Internátus
Iskola
Istálló
Jacopo Sansovino
Jakob Böhme
Jean-Barthélemy Hauréau
Jean de La Fontaine
Jeszenik-hegység
Johann Bernhard Basedow
Johann Julius Hecker
John Ross Browne
Károlyi István (politikus, 1797–1881)
Közhasznú Esmeretek Tára
Kübelé
Kafferek
Kalapács (szerszám)
Kalcinálás
Kankalinfélék
Karl Friedrich Lessing
Karl Friedrich von Steinmetz
Kefe
Kerékvető
Királysértés
Kitt (kötőanyag)
Kiváltság
Konjunktúra
Konkréció
Koronaőrök
Léonce Guilhaud de Lavergne
Léon Gambetta
Létra
Lajos-csatorna
Latorca
Legyező
Lengyel irodalom
Levélállás
Lex
Libráció
Likőr
Márvány
Méhrepedés
Magyar Állam (napilap)
Magyar időszaki lapok a 19. században
Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat
Manysik
MATE Georgikon Campus
Mauretania
Melegágy
Mikrolit (ásvány)
Minoriták
Muhammad Ali egyiptomi alkirály
Nádori testőrség
Népszokások
Nafta
Norvég irodalom
Numa Denis Fustel de Coulanges
Országos Nőképző Egyesület
Oszloprend
Oxálsav
Paragenezis
Pergamon
Pierre Puget
Polgári házasság a dualizmus korában
Polgári halál
Portugál irodalom
Pozsonyi gróf
Praetorianusok
Rózsa rend (Brazília)
Rózsa rend (Honduras)
Robert Southey
Rodolfo Lanciani
Rohan család
Sátor
Sürgöny (diplomácia)
Saint-simonizmus
Sedan (Franciaország)
Skót irodalom
Skandinavizmus
Sorompó
Special:CentralAutoLogin/start?type=1x1
Stephan von Jovanović
Széchy család (felsőlendvai)
Szénaszárító
Szörny
Szőnyi béke
Szalol
Szarkofág
Szarv
Szerb irodalom
Takarmány
Tarack (löveg)
Telekkönyv
Temető
Tengernagy
Toldalagi család
Trágya
Trákia
Válság (gazdaság)
Váza
Vetésforgó
Viaszos vászon
Vittorio Alfieri (drámaíró)
Zárnélküli pörgekarúak
Zárosperemű pörgekarúak
Zátony
Zuávok
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.