A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
Első Saint Albans-i csata | |||
Fehér és vörös rózsa - a szemben állók jelképei | |||
Konfliktus | Rózsák háborúja | ||
Időpont | 1455. május 22. | ||
Helyszín | Anglia, Saint Albans | ||
Eredmény | Döntő yorki győzelem a lancasterek felett | ||
Szemben álló felek | |||
Parancsnokok | |||
| |||
Szemben álló erők | |||
Veszteségek | |||
Térkép | |||
é. sz. 51° 44′ 55″, k. h. 0° 20′ 20″Koordináták: é. sz. 51° 44′ 55″, k. h. 0° 20′ 20″ | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Első Saint Albans-i csata témájú médiaállományokat. |
Az első Saint Albans-i csata a rózsák háborújának nyitó összecsapása volt 1455. május 22-én Angliában. A csatában a York-párti sereg győzött a király csapata felett. VI. Henrik angol király fogságba esett, Edmund Beaufort, Somerset hercege meghalt. Anglia kormányzása Plantagenet Richárd yorki herceg kezébe került.
Előzmények
A York- és a Lancaster-család egyaránt III. Eduárd angol királytól származott, ezért mindkét ág magának követelte a koronát. 1422-ben a kiskorú VI. Henrik lépett trónra. A hatalom a főurak kezébe került, akik háborúkat vívtak egymással, mint például a Neville és a Percy család, vagy a Courtenay- és a Bonville-ház. A magas adók miatt a nép nyomorgott, a közállapotok leromlottak.
A király nagykorúvá válása után jelentősen megnőtt az uralkodó felesége, Anjou Margit befolyása. A bárók a gyengeelméjű VI. Henrik helyett Plantagenet Richárd yorki herceget szerették volna uralkodónak. 1453-ban az ország protektorának választották.[1]
Közvetlen előzmények
1455 elején VI. Henrik, valójában Margit és tanácsadói ismét átvették a hatalmat, és megkezdődött Richárd és a vele szövetséges Neville-ek kiszorítása a kormányzatból. A York-pártiak visszatértek északi birtokaikra, és megkezdték seregeik összegyűjtését. York fő célja Edmund Beaufort, Somerset hercegének elmozdítása volt a királyi tanácsból. Pozícióját magának akarta, hogy hatással lehessen az uralkodó döntéseire.
A király köre áprilisban felszólította Yorkot és a vele tartó főurakat, hogy május 21-én jelenjenek meg Leicesterben, a nagytanács ülésén. Yorkék számára nyilvánvaló volt, hogy „koncepciós eljárás” készül. Úgy döntöttek, hogy hadsereggel mennek ellenfeleik ellen. Somerset hercege csak május 18-án értesült a készülő támadásról, ekkor rendelte el a csapatok összegyűjtését.[2]
A királyi udvar azonnal elindult a Londontól 35 kilométerre északra fekvő Saint Albans felé, mert úgy tervezték, hogy ott várják be csapataikat. Míg a király és kísérete kényelmesen haladt, a Yorkok lóhalálában mentek utánuk, így május 22-én már egész közel jártak az uralkodóhoz. VI. Henrik csapatai ekkor még korántsem gyűltek össze, több főúr csak késve érkezett Saint Albansbe. A hírek igen kedvezőtlenek voltak: York seregei fölényben voltak, és már a visszavonulásra sem volt mód. Somerset azt javasolta, hogy nyílt terepen ütközzenek meg, Humphrey Stafford, Buckingham hercege viszont azon az állásponton volt, hogy York nem támad rá a királyra, ezért menjenek tovább Saint Albansbe. VI. Henrik rá hallgatott.
Nagyjából kétezer főből álló csapatával reggel kilenc körül érkezett a kisvárosba a király. A túlerőben lévő York-pártiak a közelben, a várostól keletre, a Key-mezőn táboroztak le.[3] A király a piactéren rendezte be főhadiszállását. A szemben állók között hírvivők jöttek-mentek, de York nem hajlott a kompromisszumra: fogolyként akarta megkapni legfőbb ellenlábasát, Somersetet. Több üzenetváltás és többórás várakozás után Richárd kiadta a parancsot a támadásra. A yorki csapatok azt az utasítást kapták, hogy kíméljék a királyt és a közembereket, de öljék meg a nemeseket és a lovagokat.[4]
A csata
Saint Albansnek nem voltak falai, de a város szívébe, a házakkal szegélyezett piactérre vezető keskeny utcákban barikádokat építettek a védők, akiket Lord Clifford irányított. A király és kísérete annyira bízott a torlaszokban, hogy fel sem öltötték teljes páncélzatukat.[5] Reményeiknek megfelelően a York-pártiak első rohamai megtörtek a Sopwell és a Shropshire[6] utcákon emelt torlaszokon; a keskeny átjárókban összezsúfolódó katonákat az íjászok könnyedén ritkították.
Egyórányi hasztalan erőfeszítés után a York-sereget irányító Richard Neville, Warwick grófja úgy döntött, hogy a piactérre vezető utcák barikádjainak frontális támadása helyett a hátsó kerteken és utcákon keresztül törnek be a Holywell utcai házak mögé, majd azokon keresztül verekszik át magukat a piactérre. A Sir Robert Ogle által vezetett hatszáz embernek sikerült áttörnie a Keresztbe Tett Kulcsokhoz címzett fogadó és egy másik vendéglő között álló házakon, és beözönlöttek a piactérre. A Lancaster-párti katonákat és urakat teljesen váratlanul érte az akció, sokukon még sisak sem volt.
A király és emberei ellenálltak, de nem tudtak hova bújni a rájuk záporozó nyilak elől. VI. Henrik a nyakán sérült meg a viadalban. A barikádok védői elhagyták posztjukat, mert attól tartottak, hogy hátba támadják őket a piactér felől, így a yorkiak könnyedén átjutottak a torlaszokon is.[6] A csata nagyjából fél órán át tartott a piactéren, és a királypártiak teljes vereségével végződött. Sok nemes megpróbált elbújni, Wiltshire grófja és a nyilaktól megsebesült buckinghami herceg az apátságban, az uralkodó egy cserzővarga kunyhójában rejtőzött el.[7] A becslések szerint a harcokban nagyjából százan, legfeljebb háromszázan estek el, többségük a király kíséretéhez tartozott.
Következmények
Somerset nem adta meg magát, mivel tudta, milyen sors vár rá, fegyverrel a kézben halt meg. Meghalt Northumberland és Clifford is. A Lancaster-párti főnemesek közül csak ők hárman estek el. Az általuk betöltött fontos szerepet tekintve valószínűleg célzottan likvidálták őket.
York bocsánatot kért a királytól, amiért rátámadt csapataira. VI. Henrik nem tehetett mást, megbocsátott a hercegnek. Másnap, május 23-án együtt visszaindultak Londonba, de a király szabadsága csak látszólagos volt, élete Yorktól függött. Katonai értelemben a csata jelentéktelen volt, politikai tekintetben azonban nagyon fontos változást hozott: Anglia kormányzása Richárd kezébe került.
Érdekességek
- Egy korabeli krónikaíró szerint Somerset hercegének valaki megjövendölte, hogy egy vár alatt fog elesni. A herceget ugyan egy piacterén ölték meg, de a Várhoz címzett fogadó előtt.
- A csata szerepel William Shakespeare VI. Henrik című drámájának második felvonásában.[8]
Jegyzetek
- ↑ Magyar Nagylexikon 643-644. oldal
- ↑ John Gillingham 115-116. oldal
- ↑ English Monarch
- ↑ John Gillingham 148-149. oldal
- ↑ John Gillingham 117-118. oldal
- ↑ a b WOR
- ↑ John Gillingham 119-120. oldal
- ↑ Shakespeare
Források
- ↑ John Gillingham: John Gillingham. A rózsák háborúja. Kossuth Kiadó (1985). ISBN 963-09-2593-1. Hozzáférés ideje: 2019. március 1.
- ↑ English Monarch: The First Battle of St Albans. English Monarch. Hozzáférés ideje: 2019. február 27.
- ↑ Magyar Nagylexikon: Magyar Nagylexikon (15.). ISBN ISBN. Hozzáférés ideje: 2019. február 27.
- ↑ WOR: The battle of St Albans [archivált változat]. Wars of the Roses. Hozzáférés ideje: 2019. február 27. [archiválás ideje: 2012. április 8.]
- ↑ Shakespeare: William Shakespeare. VI. Henrik. MEK. Hozzáférés ideje: 2019. február 27.
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Analóg multiméterek túlterhelés elleni védelme
Egyenáram
Egyenáram mérése
Egyenirányítós lengőtekercses műszer
Elektromágnes (fizika)
Elektromos feszültség
Elektromos térerősség
Fáziseltolódás
Fázismutató
Fajlagos ellenállás
Feszültséggenerátor
Feszültségváltó
Forgó mágneses tér
Háromfázisú hálózat
Hőelektromosság
Hatásos ellenállás
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.