A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
Berceli Tibor | |
Született |
1929. augusztus 7. (93 éves) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Foglalkozása | villamosmérnök, kutató, emeritus egyetemi tanár |
Iskolái | Fáy András gimnázium (–1946), Budapesti Műszaki Egyetem (–1951) |
Kitüntetései |
|
Tudományos pályafutása | |
Szakterület | Távközléstechnika |
Kutatási terület | A mikrohullámú és optikai távközlés áramköri és rendszertechnikai kérdései |
Tudományos fokozat |
|
Szakintézeti tagság |
|
Munkahelyek | |
BME Villamos- mérnöki Kar Szélessávú Hírközlés és Villamosságtan Tanszék | emeritus professzor |
Távközlési Kutató Intézet | tudományos főosztályvezető |
Jelentős munkái | Publikációs lista |
Akadémiai tagság | Magyar Tudományos Akadémia (köztestületi tag) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Berceli Tibor témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Berceli Tibor, Dr. (Budapest, 1929. augusztus 7. –) magyar villamosmérnök, kutató, a műszaki tudomány doktora, állami-díjas, a BME Villamosmérnöki és Informatikai Karán a Szélessávú Hírközlés és Villamosságtan Tanszék Optikai és Mikrohullámú Csoportjának Professor emeritusa, a BME Villamosmérnöki Tudományok Doktori Iskola témakiírója, a Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagja.[1][2][3][4][5]
Életpályája
Tanulmányai
Berceli Tibor a Fáy András reálgimnázium diákja volt, ahol matematikát és fizikát tanító tanárának, Kúnfalvi Rezsőnek volt kiváló tanítványa.[6] 1947-ben lett a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karának hallgatója. A harmadik év elején létrejött a Villamosmérnöki Kar, melynek gyengeáramú szakát választotta. Itt 1951-ben szerzett villamosmérnöki diplomát, majd az MTA aspiránsaként a Távközlési Kutató Intézetben (TKI) kezdett dolgozni. Aspiránsvezetője Bognár Géza akadémikus, az újonnan megalakult Intézet műszaki igazgatója lett. Aspiráns éveit a TKI-ban töltötte és Kisveszteségű hullámvezetők című kandidátusi értekezésének megvédése alapján 1955-ben megkapta a műszaki tudományok kandidátusa címet.[3][4]
Kutatásai a TKI-ban
Bognár Géza ismert volt arról, hogy a tehetséges fiatalokat szívesen támogatta, és ezért a tudományos fokozatott elnyert fiatal mérnököt is meghívta munkatársának. Ettől az időponttól kezdve Berceli Tibor a Távközlési Kutató Intézetben dolgozott, előbb, mint kutatási csoportvezető, majd rövidesen osztályvezetői és később főosztályvezetői minőségben.[7]
A leghosszabb ideig a Mikrohullámú osztály vezetőjeként a mikrohullámú nemlineáris, aktív áramkörök (keverők, oszcillátorok, erősítők, stb.) elméleti és kísérleti vizsgálatával, valamint a felületi hullámterjedés, parametrikus effektusok, a zajcsökkentés és egyes távközlési rendszertechnikai kérdések kutatásával és fejlesztésével foglalkozott. Eredményeivel hozzájárult a nagytávolságú, nagykapacitású mikrohullámú rádiórelé összeköttetések kifejlesztéséhez és gyártásba viteléhez.[7] Az első, a hatvanas években megszületett berendezések még tápvonalakkal és elektroncsövekkel épültek, majd elkészültek a második generációs, már félvezetőket alkalmazó berendezések. 1975 után a tápvonalak helyét szalagvonalas és integrált áramkörök foglalták el és megszülettek a harmadik generációs rádiórelé berendezések.[8] Ez volt az a berendezéscsalád, melynek alkotóit, köztük Berceli Tibort is, 1980-ban Állami Díjjal tüntették ki.[3][9][10] Berceli Tibort az különböztette meg a berendezés-fejlesztésben résztvevő kollégáitól, hogy ő mindig igazi kutatóként dolgozott. A problémák százait oldotta meg, de mindig feldolgozta és publikálta munkáit és azok elméleti hátterét is.
1990-től számos európai uniós projekt hazai vezetője volt.[11] Több COST[12] projektben is dolgozott, valamint 3 magyar kutatási konzorciumban vett részt és 7 OTKA téma vezetője volt. Részt vett egy OTKA és az NKFI-EPR[13] által kiírt projektben.[3]
A Távközlési Kutató Intézetet 1996-ban hagyta el és ettől kezdve a BME Mikrohullámú Híradástechnika Tanszéke lett a fő munkahelye, tanárként és kutatóként. A TKI-ben töltött utolsó éveiben kezdte meg kutatásait a mikrohullámú fotonika területén. E területen végzett kutatásai során az optikai-mikrohullámú kölcsönhatás kérdéseit vizsgálta.[3] Ennek keretében új eredményeket ért el a mikrohullámú erősítők és oszcillátorok optikai szabályozása, a fényhullámú-mikrohullámú kombinált fázisdetekció és a fáziszárt hurkos optikai frekvencia-stabilizálás terén. Jelentősen megjavította az intenzitás-modulált lézerek linearitását, ami többsegédvivős optikai átvitel esetében hasznosítható.[14]
Felsőoktatási tevékenysége
Berceli Tibort mindig vonzotta az oktatás lehetősége. A BME Villamosmérnöki Karán 1962-ben lett egyetemi oktató, félállású adjunktusként,[4] a Mikrohullámú Híradástechnika Tanszék vezetője, Istvánffy Edvin professzor meghívására.
Először mikrohullámú tantermi és laboratóriumi gyakorlatokat és méréseket vezetett, majd javasolta egy új tárgy, a Mikrohullámú áramkörök bevezetését, melynek tananyagát is kidolgozta. Az 1965-ben megszerzett műszaki tudományok doktora fokozata[1][2] alapján 1970-től címzetes egyetemi tanárként, majd 1995-től magántanárként végezte oktatói munkáját.[14][15]
A BME Mikrohullámú Híradástechnika Tanszékén a mai napig tanít, ma már emeritus professzorként.[16][17]
A TKI-ban folytatott kutató munkája mellett tanszéki munkahelyén és számos külföldi, többnyire egyetemi kutatóhelyen is dolgozott. Elsőül 1964-ben ösztöndíjjal a New York-i Polytechnic Institute of Brooklynon folytathatott sok újdonságot nyújtó elméleti kutató munkát, majd 1986-ban a University College Londonban (UCL) végezte első optikai kutatásait. Az 1988/89-es tanévben, vendégprofesszorként a Drexel Egyetemen, Philadelphiában tartott három kurzust nemlineáris mikrohullámú áramkörökről. 1991-ben a Hamburgi Műszaki Egyetemen az optikai-mikrohullámú kölcsönhatás témájáról tartott előadást egy szemeszteren át. 1992-ben vendégprofesszor volt a japán Osakai Egyetemen, majd 1994-ben a francia Grenoblei Egyetemen. Továbbá 2001-ben, a finnországi Helsinki Műszaki Egyetemen, majd 2004-ben az ausztrál Sydney-i Egyetemen (The University of Sydney) adott elő.[18][4][19] Kutatásait 2000-től 4 éven át Széchenyi professzori ösztöndíj támogatta.[4]
Közben elnyert számos projektet, magyart és külföldit egyaránt, ami lehetővé tette, hogy kutatói munkájához anyagi támogatást biztosítson, több értékes műszerrel gazdagítsa a Tanszék felszereltségét.
Részt vesz a Tanszék oktatási tevékenységében a diplomázó hallgatók és doktoranduszok vezetésével. A BME-n több évtizede tagja a záróvizsga bizottságnak. Eleinte a Tudományos Minősítő Bizottság megbízásából, később egyetemi oktatói feladatként számos magyar és külföldi aspiráns témavezetője volt. Az egyetemi doktorandusz képzés megindulása óta sok diákja nyerte el a PhD fokozatot.[15]
Oktatott tantárgyak
Berceli Tibor oktatott témái részben saját kidolgozásában, kisebb részt másokkal közös előadásként kerültek meghirdetésre. Mivel ez változó tantárgynevek és tantervi pozicionálás mellett történt, nem a konkrét címeket, hanem összefoglalóbb jelleggel a témákat mutatjuk be. Az előadások mind BSc, mind MSc és PhD (doktori) szinten megjelentek a Kar[20] tananyagában.
A témák megnevezése a fentiek miatt általában nem egyezik az előadáscímmel, kivéve az első kettőt, ahol az eltérést az indokolja, hogy évtizedekig oktatott, kiforrott anyagról van szó. A felsorolás nagyjából időrendi, megfelelően a tudományos fejlődés időrendjének. Az utolsók, az optikai távközlés körébe esők, jelenleg (2021) is meg vannak hirdetve.
Tudományszervezői tevékenysége
A Magyar Tudományos Akadémia Távközlési Tudományos Bizottságának, valamint az URSI[41] Nemzeti Bizottságának több évtizede tagja. Ugyancsak hosszú éveken át tagja volt a Híradástechnikai Tudományos Egyesület Elnökségének. Az IEEE „Life Fellow”[42] fokozatú tagja. A Microwave Theory and Techniques Society „Speakers Bureau” (előadói iroda) tagja.[4]
Két évtizeden át az IEEE Communications Society (Hírközlési Társaság) EAMEC bizottságának[43] kelet-európai felelőse és „distinguished lecturerje” volt.[44][4]
A szakmai munkán kívül Berceli Tibor rendszeresen részt vett konferenciákon és azok szervezésében, itthon és külföldön. 1959-ban kollégáival együtt részt vett az első, a Magyar Tudományos Akadémián megszervezett Mikrohullámú Összeköttetések Kollokviumon. A második, 1962-es Kollokvium szervezésében már maga is részt vett. Az igazi nemzetközi konferenciává válást az 1966-os harmadik, már MICROCOLL nevű konferencia jelentette, melyet ettől kezdve négy évente rendeztek meg.[4][45]
Berceli Tibor ezek szervezésében, valamint több külföldi mikrohullámú konferencia – például az European Microwave Conference (EuMC), a Mediterranean Microwave Symposium, az IEEE International Microwave Symposium, URSI International Symposium on Electromagnetic Theory stb. – szervezésében is fontos szerepet vállalt.[4]
Kutatási területe
A mikrohullámú és optikai távközlés áramköri és rendszertechnikai kérdései[15]
Kutatási témái
- Mikrohullámú nemreciprok eszközök elméleti és kísérleti vizsgálata, tervezési kérdései[18]
- Nemlineáris jelenségek, mikrohullámú aktív áramkörökben[4][7]
- Mikrohullámú rádiórelé rendszerek[46]
- Az optikai-mikrohullámú kölcsönhatások kérdései[14][18][4][5]
- Fotonika, mint az optikai távközlés információ-átvitelének eszköze[7][47][48]
Publikációi
- Kutatási eredményeiről több, mint 300[49][50] publikációban és konferencia-előadásban számolt be, nemzetközi és hazai konferenciákon és szakfolyóiratokban. Megjelent 6 könyve[7] (közülük több angol nyelven[51][52][53]).
- Berceli Tibor publikációs listája az MTMT-n
- Worldcat.org katalógus – Berceli Tibor
Találmányai
- Eredményeit 26 szabadalomban is bejelentette.[7]
Tudományos fokozatai
Díjai, elismerései
„ | A díjazottak többsége amerikai, eddig mindössze 6 európait, köztük egyedüli magyarként tüntettek ki engem ezzel az elismeréssel. Ismerem a többi jelöltet is, akik kivétel nélkül kiváló szakemberek, így különös megtiszteltetésként élem meg az elismerést, az emlékplakett átadását. | ” |
– Berceli Tibor az IEEE életműdíj átvételekor (2016)[4] |
- Institute of Electrical Engineers Premium Awards, London, Anglia (1961)[4]
- HTE Virág–Pollák-díj[54] (1965)[3][4][55]
- Állami Díj (1980)[10][9]
- MIKON Award (2002)[4]
- EuMA Distinguished Service Award (2006)[19][56]
- BME Pro Facultate díj (2012)[57][58]
- IEEE Microwave Career Award életmű díj (2016)[59][60] (Lásd az idézetet is!)
- A BME VIK Kari Tanácsa rubin díszoklevele (2021) Dr. Berceli Tibor emeritus professzornak, a tanszék munkatársának, aki 70 évvel ezelőtt szerezte a BME-n az oklevelét[61]
Jegyzetek
- ↑ a b c Akadémiai doktori értekezés
- ↑ a b c Kandidátusi és doktori disszertációk
- ↑ a b c d e f g h i Professor Emeritus
- ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s Interjú
- ↑ a b MTA köztestületi tagok
- ↑ Fáy Gimnázium 32., 41.
- ↑ a b c d e f Vasdiplomások
- ↑ Herpy Miklós – Sipőcz István: Távközlési Kutató Intézet: A magyar mikrohullámú kutatás fellegvára (1950–1990). Budapest: (kiadó nélkül). 2020–2021. Hozzáférés: 2021. aug. 15.
- ↑ a b Almanach
- ↑ a b Magyar Közlöny
- ↑ ACCORD, COPERNICUS, MOIKIT, FRANS, GANDALF, LABELS, NEFERTITI, ISIS, IMICIMO, FERFIT, IDEATA, METAFER projekt
- ↑ COST: European Cooperation in Science and Technology, európai uniós tudománypolitikai együttműködési szervezet
- ↑ Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal - Elektronikus Pályázati Rendszer Hozzáférés: 2021. aug. 30.
- ↑ a b c d e Aranydiplomások
- ↑ a b c ODT adatlap
- ↑ A tanszéket később egyesítették az Elméleti Villamosságtan tanszékkel, Szélessávú Hírközlés és Villamosságtan Tanszék név alatt. Jelenleg is (2021) így hívják.
- ↑ Munkatársak – Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar Szélessávú Hírközlés és és Villamosságtan Tanszék Hozzáférés: 2021. aug. 30.
- ↑ a b c d e Gyémántdiplomások
- ↑ a b EuMA Award – A szervezet 2006. évi kitüntetése
- ↑ Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar
- ↑ Dr. Jachimovits László: Mikrohullámú áramkörök. Budapest: Tankönyvkiadó. 1969. J5-764 – Berceli Tibor a társszerzők egyike.
- ↑ Dr. Jachimovits László: Mikrohullámú áramkörök. Budapest: Tankönyvkiadó. 1992. J5-764 – Berceli Tibor a társszerzők egyike. Figyelemreméltó a tantárgy életútja: a jegyzet 1969-ben már megjelent és 1992-ben is még használták!
- ↑ Dr. Berceli Tibor: Mikrohullámú aktív áramkörök (1.). Budapest: Tankönyvkiadó. 1965. Mérnöki Továbbképző Intézet kiadványa 62. (J5-468)
- ↑ A jegyzet 2. kötete társszerző műve. Schmideg Iván: Mikrohullámú aktív áramkörök 2. Budapest: Tankönyvkiadó. 1966. Mérnöki Továbbképző Intézet kiadványa, V. 71
- ↑ Dr. Berceli Tibor: Mikrohullámú aktív áramkörök 3. Budapest: Tankönyvkiadó. 1969. Mérnöki Továbbképző Kiadványok 112. J5-628
- ↑ Berceli Tibor: Mikrohullámú aktív áramkörök 4. Budapest: Tankönyvkiadó. 1977. Budapesti Műszaki Egyetem Továbbképző Intézet kiadványa V
- ↑ Optikai és mobil hírközlés 2006
- ↑ Az optikai és rádióhírközlés korszerű rendszerei 2009
- ↑ Optikai-mikrohullámú összetett távközléstechnika 2006, PhD doktorandusz tárgy
- ↑ Mikrohullámú áramkörök tervezése és szimulációja 2016
- ↑ Mikrohullámú áramkörök tervezése és szimulációja 2013
- ↑ Integrált rádiók a vezeték nélküli távközlésben 2009
- ↑ Integrált rádiók a vezeték nélküli távközlésben 2012
- ↑ Az optikai hálózatok alapjai 2015
- ↑ Az optikai hálózatok alapjai 2009
- ↑ Optikai hálózatok elemei 2021
- ↑ Optikai távközlés 2015
- ↑ Optikai hálózatok és hálózatelemek 2015
- ↑ Fénytávközlő eszközök 2021 - Ezt a bevezető előadást Berceli tanítványa, Gerhátné Udvary Eszter tartja.
- ↑ Fénytávközlő rendszerek és alkalmazások 2021
- ↑ URSI: Union Radio-Scientifique Internationale (franciául), Nemzetközi Rádiótudományi Unió
- ↑ Magyarul körülbelül „Örökös kiváló tag”. A szervezet a kiemelkedő szakmai tapasztalat és a huzamos ideig nyújtott jelentős szakmai teljesítmény elismerésére, legalább 65-éves tagjainak adhatja meg ezt a hagyományos besorolási fokozatot.
- ↑ EMEA Countries (Europe, Middle-east and Africa): a mai terminológiában az IEEE Region 8 földrajzi körzete.
- ↑ Ajánlott előadó (szó szerint „kiválasztott, kiemelkedő”). A minősítést azoknak a tagjainak adja meg az IEEE, akik meghívását javasolja a helyi tagszervezeteknek, hogy szakmai előadást tartsanak. (Ezt a státuszt azonban csak tényleges, elismert előadások megtartásával lehet megőrizni.)
- ↑ Géher Károly: Mikrohullámú kollokviumok. In A HTE 60 éve. Szerk. Bartolits István. Budapest: Hírközlési és Informatikai Tudományos Egyesület. 2009. 160–161. o. ISBN 978-963-8111-71-5 Hozzáférés: 2021. feb. 15.
- ↑ Rádiórelék
- ↑ Fénytávközlés
- ↑ Fotonika
- ↑ A Magyar Tudományos Művek Tára szerint (2021-ig) az általuk számon tartott publikációk száma 305.
- ↑ MTMT adatlap
- ↑ Berceli Tibor: Reflex klystron circuits. Transl. G. Szabó. Budapest: Akad. Kiadó. 1967. Hozzáférés: 2021. aug. 20. A dokumentum költségtérítéses formában elektronikusan elérhető
- ↑ Berceli Tibor: Nonlinear active microwave circuits. Transl. by T. Sárkány. Budapest: Akad. K. 1987. ISBN 963-05-4303-6 Hozzáférés: 2021. aug. 20. A dokumentum költségtérítéses formában elektronikusan elérhető – A mű az Elsevier kiadó sorozatában is megjelent.
- ↑ Berceli Tibor: Nonlinear active microwave circuits. Transl. by T. Sárkány. Amsterdam : Elsevier; (hely nélkül): Akad. K. 1987. = Studies in electrical and electronic engineering, 29. ISBN 963-05-5101-2
- ↑ A Híradástechnikában megjelent legjobb cikkek szerzői kapták. 1973-ban a díj nevében a két névadó sorrendjét megfordították.Pollák–Virág díj. Budapest: Hírközlési és Informatikai Tudományos Egyesület. Hozzáférés: 2021. aug. 15.
- ↑ Puskás Tivadar- és Virág–Pollák-díjasaink. Híradástechnika, XVI. évf. 5. sz. (1965. máj.) 157. o. Hozzáférés: 2021. aug. 15. (A dokumentum költségtérítéses formában elektronikusan elérhető.)
- ↑ Bronze Medal – Az EuMA kitüntető érem
- ↑ Pro Facultate díjasok 2009–2019 Hozzáférés: 2021. aug. 30.
- ↑ A Kari Tanács ünnepi ülése, 2012 Hozzáférés: 2021. aug. 30.
- ↑ IEEE Életmű-díj Hozzáférés: 2021. aug. 30.
- ↑ Kutató munkájának, oktatásának, szakmai kapcsolatainak, konferenciaszervezéseinek eredményeit számos kitüntetéssel díjazták, ezek között ez a legjelentősebb. A díjat az amerikai alapítású és több mint 430 000 villamosmérnököt tömörítő Institute of Electrical and Electronics Engineers (IEEE) 1973 óta adományozza, évente egyszer, egy személynek, aki „Fellow”-ja, vagyis hatékonyan működő törzstagja a világszervezetnek.
- ↑ BME Szélessávú Hírközlés és Villamosságtan Tanszék. www.facebook.com (2021. ápr. 20.) (Hozzáférés: 2021. aug. 14.)
Források
- ↑ Fáy Gimnázium: Iskolai értesítők, Budapest - IX. ker. Fáy András Gimnázium, VIII. osztály, Budapest, 1946. Hozzáférés: 2021. aug. 30. (Arcanum Digitális Tudománytár. A dokumentum költségtérítéses formában elektronikusan elérhető.)
- ↑ Kandidátusi és doktori disszertációk: Kandidátusi és doktori disszertációk katalógusa 1964–1965., III. Összeáll.: Fráter Jánosné, Dr. Hajnal Gáspár, Markovits Pálné. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára. 1967. 49. o. Hozzáférés: 2021. szept. 1.
- ↑ Akadémiai doktori értekezés: Berceli Tibor: Klisztron modulátorok áramköri kérdései. Budapest: BME. 1963. 145 fol. Akadémiai doktori értekezés
- ↑ Magyar Közlöny: A Magyar Népköztársaság Állami Díja […] adományozásáról: 1003/1980. (IV. 10.) Mt. h. Magyar Közlöny, 22. sz. (1980. ápr. 10.) 311. o. Hozzáférés: 2021. aug. 15. (A dokumentum költségtérítéses formában elektronikusan elérhető.) A díjat kollégáival megosztva ítélték oda: Fókás Elemér, Dr. Негру Miklós, Dr. Markó Szilárd, Dr. Rákosi Ferenc, Dr. Reiter György, Dr. Róna Péter, Tóth Tamás, Várady-Szabó Mihály, „a mikrohullámú rádióhírközlés kutatása-fejlesztése területén végzett kiemelkedő tudományos munkásságukért”.
- ↑ Almanach: Kossuth-díjasok és Állami Díjasok almanachja 1948–1985. Szerk. Darvas Pálné, Klement Tamás, Terjék József. Budapest: Akadémiai. 1988. 566. o. ISBN 963-05-4420-2
- ↑ Rádiórelék: Rákosi Ferenc et. al: A hazai mikrohullámú átviteltechnika fejlődése az egységes távközlés irányában. Híradástechnika, XXXIII. évf. 3. sz. (1982) 97–104. o. Hozzáférés: 2021. szept. 11. (A dokumentum költségtérítéses formában elektronikusan elérhető.)
- ↑ Fénytávközlés: Berceli Tibor et. al: Fénytávközlés. Híradástechnika, XXXV. évf. 3. sz. (1984) 97–104. o. Hozzáférés: 2021. szept. 11. (A dokumentum költségtérítéses formában elektronikusan elérhető.)
- ↑ Fotonika: Bárányné Sülle Gabriella et. al: A fotonika fejlődési irányai. Híradástechnika, XL. évf. 9. sz. (1989) 257–262. o. Hozzáférés: 2021. szept. 11. (A dokumentum költségtérítéses formában elektronikusan elérhető.)
- ↑ Aranydiplomások: BME aranydiplomások, 2001, Hozzáférés: 2021. aug. 30.
- ↑ Professor Emeritus: A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar javaslata Professor Emeritus cím adományozására Dr. Berceli Tibor részére. www.vik.bme.hu. Budapest: BME (2006. jún. 12.) (Hozzáférés: 2021. aug. 15.)
- ↑ Bronze Medal: 2006 EuMA Distinguished Service Award – Az EuMA kitüntető érem. Hozzáférés: 2021. aug. 30.
- ↑ Gyémántdiplomások: BME gyémántdiplomások, 2011. 16.o. Hozzáférés: 2021. aug. 30.
- ↑ Interjú: Takács Ildikó: Interjú Berceli Tiborral. www.bme.hu. Budapest: BME (2016. júl. 6.) (Hozzáférés: 2021. aug. 15.)
- ↑ Vasdiplomások: BME vasdiplomások. www.vik.bme.hu. Budapest: BME (2016) 15. o. (Hozzáférés: 2021. aug. 15.)
- ↑ ODT adatlap: Országos Doktori Tanács, személyi adatlap Hozzáférés: 2021. aug. 30.
- ↑ MTMT adatlap: Magyar Tudományos Művek Tára, személyi adatlap Hozzáférés: 2021. aug. 30.
- ↑ MTA köztestületi tagok: MTA köztestületi tagok Hozzáférés: 2021. aug. 30.
További információk
- researchgate.net – Berceli Tibor Hozzáférés: 2021. aug. 30.
- BME Villamosmérnöki és Informatikai Kar Hozzáférés: 2021. aug. 30.
- BME Szélessávú Hírközlés és Villamosságtan Tanszék Hozzáférés: 2021. aug. 30.
- EuMA, European Microwave Association Hozzáférés: 2021. aug. 30.
Kapcsolódó szócikkek
- Távközlési Kutató Intézet
- Budapesti Műszaki Egyetem
- Távközlés
- HTE
- IEEE (Institute of Electrical and Electronics Engineers)
|
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Arató András (villamosmérnök)
Arató Péter
Arató Péter (villamosmérnök)
Bálint Lajos (villamosmérnök)
Bársony István (villamosmérnök)
Balczó Zoltán
Bankó Miklós (villamosmérnök)
Barakonyi Károly
Barta István (villamosmérnök)
Bejczy Antal
Benedikt Ottó
Benkó Sándor
Berceli Tibor
Berceli Tibor (villamosmérnök)
Berecz Frigyes
Biró Károly Ágoston
Bognár Géza (villamosmérnök)
Bokor József (villamosmérnök)
Botond-Bolics György
Bucsánszki Csaba
Csáki Frigyes
Cséfalvay Klára
Csóti György
Csabai Dániel
Csermely István
Csikós Béla
Csurgay Árpád
Dávid László (villamosmérnök)
Erő János
Földiák Péter
Földi Tivadar
Farkas György (elektronikai mérnök)
Farkas István (villamosmérnök)
Ferencz Csaba (űrkutató)
Ferencz Orsolya
Ferencz Orsolya (űrkutató)
Fodor István (villamosmérnök, 1856–1929)
Fodor István (villamosmérnök, 1943)
Font Sándor
Forgó László (villamosmérnök)
Gábor Dénes (fizikus)
Gödölle István
Gali Ádám
Geszti Pál Ottó
Gordos Géza
Hegedüs András (tájfutó)
Heinrich Gyula
Herpy Miklós
Hidas Miklós
Hoór-Tempis Móric
Holló Imre (villamosmérnök)
Holler László
Horányi Özséb
Hutter Ottó (villamosmérnök)
Hutter Ottó (villamosmérnök, 1930)
Imecs Mária
Jakobovits Dániel
Jodál Endre
Juhász Miklós (villamosmérnök)
Julesz Béla
Kálmán Rudolf Emil
K. Szabó Zoltán
Kalinovszky Dezső
Kalmár Ferenc (politikus)
Kelemen Árpád
Kelemen András (villamosmérnök)
Keller László
Kesztner Zoltán
Keviczky László
Kishonti István
Klupathy Jenő
Kocsis Károly (villamosmérnök)
Kolos Richárd
Korda Dezső
Korondi Péter
Kovács Győző (informatikus)
Kovács István (villamosmérnök)
Kovács Károly Pál
Kovács Levente (villamosmérnök)
Kozma László (villamosmérnök)
Lévai András (energetikai mérnök)
Lajtha György
Laufer Tamás
Lelkes György
Leslie L. Vadász
Liska József
Lukács József (villamosmérnök)
Mándi Andor
Márki-Zay Péter
Máthé Balázs
Mécs Imre
Magyar Gábor (villamosmérnök)
Martos Balázs
Molnár Gábor (villamosmérnök)
Molnár Lombár László
Mondl Ferenc
Monostori László
Murányi Levente
Nádasi András
Náray Zsolt
Nagyházi Csaba
Nagy Elemér (fizikus)
Nagy István (villamosmérnök)
Nagy Péter (villamosmérnök)
Nagy Tamás (politikus, 1946)
Nemes Tihamér
Oberst László
Oláh József (mérnök)
Orosz László (fizikus)
Pál László (politikus)
Pásztorniczky Lajos
Pécsi L. Dániel
Padányi Árpád
Papp Elek
Pap László (villamosmérnök)
Patrubány Miklós
Preitl István
Pusztai Kálmán
Rapcsák András (politikus)
Ratkovszky Ferenc
Reményi Károly (mérnök)
Roska Tamás
Rozinek Artúr
Söpkéz Sándor
Sallai Gyula (villamosmérnök)
Schönherz Zoltán
Sebestyén János (villamosmérnök)
Seidner Mihály
Simonyi Károly
Sinkó Ottó
Sisak Ferenc
Stark Lipót
Sugár András (üzletember)
Székely Gyula (villamosmérnök)
Székely Vladimír
Székely Vladimír (villamosmérnök)
Széles Gábor (üzletember)
Szépfalusy Péter
Szabó Ferenc (fizikus)
Szentgyörgyi László
Szepesi Endre
Szigeti György (fizikus)
Szilvási László
Sztojánov István
Sztrókay István
Tárcza László
Tófalvi Gyula
Taky Ferenc
Tihanyi Kálmán
Tuschák Róbert
Uzsoky Miklós
Vágó István (villamosmérnök)
Vámos Tibor (villamosmérnök)
Vajda György (mérnök)
Valkó Iván Péter
Valter Ferenc (villamosmérnök)
Varga István Attila
Vecsei Géza
Verebélÿ László (villamosmérnök)
Veszelovszki Zsolt
Vigh Bertalan (mérnök)
Vukovics Gyula
Zipernowsky Károly
Zollman Péter
Zoltán István
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.