Stanford Linear Accelerator Center
Típus	kutatóközpont laboratórium könyvtár
Alapítva	1962
Anyavállalata	United States Department of Energy Stanford Egyetem
Stanford Linear Accelerator Center Pozíció az Egyesült Államok térképén
é. sz. 37° 25′ 03″, ny. h. 122° 12′ 09″37.4175, -122.202537.417500°N 122.202500°WKoordináták: é. sz. 37° 25′ 03″, ny. h. 122° 12′ 09″37.4175, -122.202537.417500°N 122.202500°W
A Stanford Linear Accelerator Center weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Stanford Linear Accelerator Center témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A Stanford Linear Accelerator Centert (Stanfordi Lineáris Gyorsítóközpont, SLAC) a Stanford Egyetem működteti. 1962-ben alapították. A Menlo Park-i Sand Hill Roadon (Kalifornia) található. Egy 3 km hosszú rádiófrekvenciás lineáris részecskegyorsító van benne elektronok és pozitronok gyorsítására. A kutatás középpontjában az elektronnyalábra alapozott kísérleti és elméleti elemirészecske fizikai kutatás áll, emellett magfizikai, szilárdtestfizikai, kémiai, biológiai és orvosi kutatásokat végeznek szinkrotronsugárzás segítségével. Több mint 3000 vendégkutatót szolgál ki évente a részecskefizika és a szinkrotronsugárzás területén.

Az SLAC-ben volt az első amerikai weboldal.

A gyorsító részletesebb leírása

A lineáris gyorsító elektronokat illetve pozitronokat gyorsít 50 GeV energiára. Pályája nagyjából 10 méterre a földfelszín alatt fut, az „Interstate 280” gyorsforgalmi autóutat alul keresztezi.

Kutatás

Az SLAC-n zajló kutatások három fizikai Nobel-díjhoz vezettek:

• 1976 – Burton Richter és Samuel C. C. Ting a Charm-kvark felfedezéséért
• 1990 – Jerome I. Friedman, Henry W. Kendall és Richard E. Taylor a proton és a neutron kvarkszerkezetének magyarázatáért
• 1995 – Martin Lewis Perl és Frederick Reines a tau-részecske illetve a neutrínó felfedezéséért

1998 óta a SLAC-nál elektron-pozitron ütköztetéseket végeznek a CP-szimmetriával foglalkozó BaBar kísérlet számára.

A tervek szerint a gyorsítót fogják felhasználni a lézerből kijövő fényhez hasonló, csak annál sokkal rövidebb (1,5–15 Å) hullámhosszú, úgynevezett koherens röntgensugárzás létrehozására az LCLS berendezésben, amellyel új kutatási lehetőségek nyílnak majd meg, mivel a hullámhossza az atomi méretekbe esik.^[1]

Jegyzetek

További információk

• Stanford Linear Accelerator Center (angol)
• SLAC Virtual Visitors Center (angol)

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a SLAC National Accelerator Laboratory című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
• Ez a szócikk részben vagy egészben a Stanford Linear Accelerator Center című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.