Quenya
Tengwar és latin betűkkel írt quenya nyelvű szöveg
Kiejtés
Alkotó	J. R. R. Tolkien
Első kiadás dátuma	1915–1973
Beszélik	J. R. R. Tolkien műveiben: A nemestündék, illetve Középfölde lakói ünnepi alkalmakkor vagy tudományos célra A valóságban: ismeretlen számú ember próbálja meghonosítani a quenyát írott formában (vö. Neo-Eldarin)
Terület	Valinor, Arnor, Gondor, Lórien stb.
Színhelye és használata	Középfölde
Nyelvcsalád	mesterséges nyelv    művészi célú nyelv     irodalmi mesterséges nyelv      Arda nyelvei       quendi        eldarin         quenya
Írásrendszer	tengwar írás (van latin átírása)
Forrásai	latin, görög, finnugor nyelvek
Nyelvkódok
ISO 639-1	-
ISO 639-2	art
ISO 639-3	qya
A Wikimédia Commons tartalmaz Quenya nyelv témájú médiaállományokat.

A quenya (kiejtése )^[1] egy, J. R. R. Tolkien műveiben szereplő mesterséges nyelv, mely egyike a tündék által beszélt nyelveknek.

A regényfolyam által elmesélt magyarázat szerint a quenya nyelvet a Valinort elért nemestündék beszélték. A Noldák és Vanyák közös eldarin nevű nyelvéből alakult ki. A közös Eldarin pedig az ún. primitív quendi nyelvből fejlődött ki. A tündék három házából kettőben, a nolda és vanya házakban kissé eltérő, de alapjaiban megegyező quenya tájszólásokat beszéltek (a két dialektus neve: quenya , illetve vanyarin quenya ).

A nyelvet később a valák is használták és részben egyesítették saját nyelvükkel. A valák sok elemet beemeltek saját nyelvükből a quenyába, ezekből sokat azonban inkább a vanyarin dialektusban, s nem a noldorinban találunk, valószínűleg azért, mert a valák sokkal szorosabb kapcsolatban voltak a vanyákkal, mint a noldákkal.

A tündék harmadik házában, a telereknél, akik elérték Amant és megalapították ott Alqualondë-t, egy eltérő nyelvet – a(z) (Amanya) telerint – beszélték, mely azonban igen erősen hasonlít a quenyára. Eredetileg a vanyák, a noldák és a telerek is a közös eldarint beszélték. A quenya Tirionban, a telerin pedig Tol Eresseán alakult ki, még mielőtt Alqualondéba és Valinor partjaira költöztek volna. A telerin nyelvet néhányan a quenya dialektusának tartották. Ez az állítás nem helytálló, azonban megjegyzendő, hogy amikor a telerek végül eljutottak Valinorba, a telerin és a quenya valóban jelentősen keveredett egymással. Emellett az eredetük is közös. A két nyelv ezért nagyjából olyan közel áll egymáshoz, mint a spanyol és a portugál.

A Harmadkorra a quenya nyelv kihalt Középföldén: a legtöbb tünde sindarint beszélt, az emberek pedig legtöbben a nyugorit használták. A quenyát legfeljebb névadásnál és hivatalos írásokban használták, szertartásos nyelvvé vált, mint a latin a középkori Európában. Ezért Tolkien alkalmanként "tünde-latinnak" nevezte ezt a nyelvet.^[2]

Tolkien elképzelt világában a quenyát általában Tengwákkal írták, bár korábban a Saratit használták erre a célra. Más írásrendszert is használtak a nyelv rögzítésére: Cirth rendszert is készítettek a quenyához. A valóságban sem ritka a Tengwar, de a latin ábécé használata itt sokkal gyakoribb.^[3]

Nyelvtanát és hangtanát tekintve a quenya főleg finnugor és latin behatásokat mutat. Hangzókészlete eléggé kötött, hangzása kemény, de dallamos. Nyelvtanában érdekesen keverednek az indoeurópai és a finnugor nyelvekre jellemző jegyek (főnévi esetek, elöljárószavak, igei személy- és tárgyragok, birtokos jelek stb). Szókincse mintegy háromezer szót ölel fel, azonban mind nyelvtanában, mind az alapvető szókészletben vannak hiányosságok. Kreativitással azonban szép szövegek alkothatók a segítségével.

A nyelv tolkieni története

A Szilmarilok harmadik fejezete szerint a tündék Cuiviénen-ben fejlesztették ki nyelvüket, mielőtt találkoztak volna Oromë-val:

és beszélni kezdtek és mindent elneveztek, amit megláttak. Önmagukat quendi-nek nevezték, mert csak ők tudtak beszélni; mert semmilyen olyan élőlénnyel sem találkoztak, amelyik beszélt vagy énekelt volna.

Mivel először a csillagokat pillantották meg, az "el", vagyis a csillag szó lett a tündék első szava, és Oromë Eldáknak, vagyis a csillagok népének nevezte el őket a saját nyelvükön. Azonban idővel az Eldák változtattak nyelvükön, kedvük szerint bővítve szókincsét és eltávolítva azt a Valák beszédétől. A Valák is ezt a nyelvet vették fel, hogy a tündék jobban be tudjanak illeszkedni Valinorba.

A quenya nyelv a noldák közvetítésével került Beleriandba, (Középföldére), amikor a noldák saját akaratukból elhagyták Amant és királyságokat alapítottak Beleriandban. Birodalmaikban eleinte a quenya volt a beszélt nyelv, de mivel a noldáknak jobb volt a nyelvérzéke, és mivel a sinda kevésbé volt kifinomult, inkább a noldák tanultak meg a sindát a kommunikációhoz.
Elu Thingol, más néven Elwë, Doriath ura is sokat tett azért, hogy a quenya eltűnjön a közéletből. Mikor megtudta, hogy a noldák mit követtek el Alqualondëben (alqualondëi testvérmészárlás), rokonai hazájában, megtiltotta birodalma minden alattvalójának, hogy a quenyát beszéljék, illetve, hogy feleljenek quenya nyelven feltett kérdésekre. Innentől kezdve a quenya használata csak a nolda főurak szórakozása lett, és igen hamar a tudomány és a művészet fennkölt nyelvévé vált.

A Középfölde Harmadkorában használt quenya nyelv többnyire már csak tudományos vagy ünnepi célt szolgált, mint a mi latin nyelvünk. A quenyát ünnepi nyelvnek használták, és gyakran ezen a nyelven is írtak; a Sinda az összes tünde anyanyelve volt. Ennek ellenéra a Noldák még mindig emlékeztek a quenyára és nagyra tartották, ami abból is látszik, ahogy reagáltak Frodó köszöntésére: elen síla lúmenn' omentielvo ("Csillag ragyogja be találkozásunk óráját"). Galadriel talán az egyetlen olyan jelentős tünde Középföldén A Gyűrűk Ura eseményei alatt, aki már a bölcsőjében is hallhatta a quenyát: mivel Valinorban született a Két Fa korában, és ő volt valószínűleg a leghatalmasabb tünde, és Círdan-t leszámítva a legidősebb is akkoriban Középföldén. A Noldák (Száműzöttek) quenyája némileg eltért a Valinorban beszélt quenyától, mert a nyelv folytatta fejlődését a száműzetés után is és szabályosabb is lett, mert tudományos nyelvvé vált. A kiejtés is módosult kisebb mértékben.

Regényen kívüli fejlődés

Tolkien a lehető legszebb nyelv létrehozásával kísérletezett. Ez a késztetés motiválta őt Középfölde megalkotásában. Ahogy a nyelv fejlődött, beszélőkre lett szükség, a nyelv beszélőinek történelmet kellett kitalálni és háborúkhoz és migrációhoz hasonló eseményeknek kellett történnie, hogy teljes legyen a mesterséges nyelv, és ezekből a gondolatokból született meg Középfölde.^[4]

Tolkien 1915 körül kezdte^[5] megalkotni a quenya nyelvet, (a nyelv nevének helyesírása ekkor még "qenya" volt, a "quenya" szóalak az 1940-es években jelent meg először) amikor az exeteri egyetemen tanult. Ekkor már több, ősi germán nyelvet ismert, többek között a gót nyelvet, az óészaki nyelvet és az óangol nyelvet, és hozzákezdett a finn nyelv elsajátításához a Kalevala olvasásának hatására. Ez utóbbi felfedezése, saját szavaival élve, "teljes mértékben elbódította".^[6]

Tolkient nagyon érdekelték a lengendák és a mondák, ezért külföldi nyelveket tanulmányozott a mondák eredeti nyelven való elolvasásához. Többek között finnül tanult, hogy el tudja olvasni a Kalevalát, a finn nemzeti eposzt.

A tolkieni történeteken kívül a quenya nyelvtanra hatással volt a finn, ami agglutináló nyelv, akárcsak a magyar; nyelvtanára hatott a latin és a görög. A fonológiája a finn nyelven alapul, és kisebb mértékben hatott rá a latin, olasz és a spanyol. A finnugor nyelveket nem ismerők számára furcsa lehet, hogy a szótagok nem kezdődhetnek, de nem is végződhetnek mássalhangzó-torlódással (kivéve a duális datívusz végződést, az "-nt"-t); A finn hatás a szókincsre is kiterjed: néhány szó, mint például a tule "jön" és az anna "ad", finn eredetű. Egyes szavakban latin (e.g. aure, "hajnal"), és germán hatás érvényesül (például Arda, a világ quenya neve).

Egyes külföldi nyelvet beszélők között a legfurcsábbnak talált jellemzője a quenyának, hogy rendkívül agglutináló, ami azt jelenti, hogy a mondatokban a grammatikai viszonyokat toldalékok ragasztásával fejezik ki.

Tolkien sosem fejezte be a kísérletezgetést kitalált nyelveivel, és jelentős változtatásokat hajtott végre a quenya nyelvtanán és szókincsén, így a nyelvből több, nagy eltéréseket mutató változat jött létre fejlődése során: az 1930-as évek qenya nyelve, amelyik változatban az "A Secret Vice" (Titkos bűn) című esszé versei íródtak,^[7] nagymértékben különböznek az A Gyűrűk Urából és a A szilmarilokból ismert változattól. A quenya nyelv mindig Tolkien érdeklődédének középpontjában állt, és a nyelv fejlődése egészen alkotójának 1973-ban bekövetkezett haláláig folytatódott, szemben a sindarin nyelvével, ami csak néhány alapvető változáson ment keresztül.

A Vinyar Tengwar és a Parma Eldalamberon című kiadványok azért jöttek létre, hogy szerkesszék és kiadják Tolkien nyelvészeti munkáit.

Tolkien korai írásaiban (ld.: Középfölde történelme), a nyelvet qenya nyelvnek nevezi, habár a kiejtés ugyanúgy kvenya. Számtalan nyelvtani és szókincsbeli átnézésen ment keresztül, mielőtt elnyerte volna azt a formát, amit A gyűrűk urában láthatunk, és sokat változott A szilmarilok befejezéséig. A qenya kifejezést a régi qenya és az új quenya közötti különbség kifejezésére használjuk. Azonban a quenya változékony természete miatt az efféle megkülönböztetés nagyon vitatott.

A quenya nyelvet arra használják a rajongók, hogy Tolkien nyomán tünde nyelvű verseket, szövegeket, kifejezéseket és neveket találjanak ki, és gyakran neo-quenyának hívják, a nyelvészek pedig Quenya Vinyakarmë-nak nevezik (vö. "neologizmus"). Mivel Tolkien ötletei gyakran változtak, minden kísérlet a nyelv tényleges használatára rengeteg kérdést vet fel.

2001-ben jelent meg a mozikban A Gyűrűk Ura filmtrilógia első része. A quenya ebből eredő megnövekedett népszerűsége egy Onion cikkhez vezetett, a "Don't Come Crying to Me when You Need Someone who Speaks Elvish"-hez. (Ne nekem sírj, ha valakivel tünde nyelven akarsz beszélni)

Tengwar

Bővebben: Tengwar

A quenya nyelv írásrendszere a Tengwar. Fëanor fejlesztette ki még Valinorban, azonban olyan népszerű lett, hogy szinte minden nyelv Tengwar-t használt (szürketündék, emberek, még Sauron is az Egy Gyűrűn), gyakorlatilag csak a törpök használtak rúnákat helyette.

Hangtan

Magánhangzók

Kettőshangzók

Eredetileg az összes kettőshangzó ereszkedő jellegű volt, de a Harmadkorra az /iu/ emelkedő jelleget öltött, az angol yule szó kezdetéhez hasonlóan.

Mássalhangzók

1. szó végén <f>-ként írjuk vagy szó végi /n/ előtt.
2. <nw>-ként írjuk
3. <ty>-ként írjuk
4. <ny>-ként írjuk
5. <ly>-ként írjuk
6. <h> vagy <hy>-ként írjuk
7. <ng> vagy <ñ>-ként írjuk
8. <c>-ként írjuk
9. <h>-ként írjuk
10. <y>-ként írjuk
11. <qu>-ként írjuk
12. <ngw> vagy <ñw>-ként írjuk
13. <hw>-ként írjuk

Az /f/ hangot hangnak ejtjük a szavak végén vagy /n/ hang előtt.

/h/ eleinte volt minden helyzetben, de később hanggá módosult szókezdő helyzetben. Intervokális (két magánhangzó közötti) helyzetben hang maradt, mint az aha ('düh') szóban, és mély (veláris) hangok, /a, o, u/, illetve /t/ között, mint az ohtar ('harcos') szóban. Magas (palatális) magánhangzók /e, i/ és /t/ között a /h/ palatalizálódik, lesz belőle, mint a nehta ('kopjafej') szóban.

A hy kiejtése, amit eredetileg egy betűként volt jelölve, hangra redukálódott a Harmadkorban, ezért /h/ és /j/ betűcsoportot használjuk a kifejezésére.

Tolkien ng és a ñ hangok között vacillált a quenya veláris nazális írásában, de azt mondják, hogy az utóbbit kedvelte, és inkább azt használta késői munkájában egészen haláláig. A Harmadkorban a szóeleji ŋ n hanggá fejlődött.

A latinbetűs átírás magyarázataszerkesztés

A quenya nyelvű szövegeket latin betűkkel írta Tolkien A gyűrűk urában, hiszen az olvasók nem ismerik a Tengwar-t (csak az "E" függelék tartalmazza a tündeírást), viszont sok esetben nehéz az átírás alapján eldönteni, hogy melyik hangot hogyan kell ejteni. Ezért Tolkien a már említett "E" függelékben elmagyarázta, hogyan olvassuk a latinbetűs quenyát.

A következő lista a latin betűkkel írt quenya hangokat ismerteti a teljesség igényével.

Mássalhangzókszerkesztés

• C – minden esetben "k" hangot jelöl (például celeb "ezüst" = keleb)
• F – "f" hang, de szó végén "v" hangot jelöl
• G – a magyar "g" hang
• H – a magyar "h" hangot jelöli, de a ht a német echt, acht szavak "cht" hangját jelöli.
• L – a magyar "l" hangot jelöli, de "e" vagy "i" és egy mássalhangzó előtt palatalizálódott. Az utóbbi, palatalizálódott "l"-t Tolkien "lh"-val jelölte
• NG – az ng az "ing" szóból, de szó végén csak az ing szó n-jét ejtették. A szó eleji n-t is így ejtették szó elején. (például noldo)
• QU – a latin "aqua" szó qu-ja
• R – minden fonetikai helyzetben pergetett "r". HR: zöngétlen "r"
• S – "sz" hang
• TH – az angol thin th-ja
• TY – "ty" hang, mint a tyúk szóban
• V – magyar "v" hang, de szó végi helyzetben nem így írjuk.
• W – angol were w-je. HW: zöngétlen "w".
• Y – magyar "j" hang. HY: zöngétlen j (például angol "hew")

Más, csak a sindarin nyelv átírásában használt digráfok:

• CH – a pech szóban, vagy a Bach névben található hangot jelöli
• DH – az angol that szó th hangját jelöli
• PH – a magyar "f". a.: szó végi "f" jelölése (például: alph "hattyú") b.: ha az f-hang p-ből származik c.: egyes szavak közepén; ilyenkor hosszú "f"-et ejtünk (például ephel "kerítés")

Magánhangzókszerkesztés

• I – magyar, magas hangrendű "i"
• E – magyar, zárt "e"
• A – a magyar "á" rövid időtartamú változata
• O – magyar "o"
• U – magyar "u"
• É – magyar "é"
• Ó – magyar "ó"
• UI – "uj"
• OI – "oi"
• AI – "áj", de az "á" rövid időtartamú benne (viszont nem "a")
• IU – "ju"
• EU – "eu", egy szótagként ejtve (tehát az "u" csupán félhang)
• AU – "au", egy szótagként ejtve

Megjegyzés: Az ä, ë, ö (Eönwë, Eärendil) betűk nem különböznek az a, e, o betűktől. Ezeket használja az angol szó végi helyzetben (Manwë, Voromë), továbbá magánhangzó-kombinációk jelölésére, ha azok nem diftonignusok (Fëanor, Eärendil, Eönwë, hroä; de: Sauron, laita, iarwain)

Hangsúlyszerkesztés

A hangsúlyt a quenya nem jelöli, mert az a szó formájától függ.

• Kétszótagos szavaknál az első szótagra esik a hangsúly.
• Kétszótagosnál hosszabb szavaknál az utolsó előtti szótagra esik a hangsúly, ha az utolsó szótag hosszú magánhangzót, diftongust, vagy olyan magánhangzót tartalmaz, amit legalább kettő mássalhangzó követ. (Ebben az esetben az utolsó előtti szótag gyakorlatilag verstanilag hosszú szótag)
• Ha a két szótagnál hosszabb szó utolsó előtti szótagja olyan magánhangzót tartalmaz, amit csak egy, vagy egy mássalhangzó sem követ, hátulról a harmadik szótagra esik a hangsúly.

Példák:^[8] elentÁri, silIvren, Orome, ancAlima

Nyelvtanszerkesztés

Névelőkszerkesztés

A határozott névelő minden esetben i. Pl.: i alda, a fa; i eleni, a csillagok. Határozott névelőt használunk alanyi utalószó és egyes névmások esetében is.. Ex.: i quena, az, aki beszél; i quenar, azok, akik beszélnek; antan i quena, egy férfi, aki beszél. A quenyának nincs határozatlan névelője. Névelő nélkül a főnév határozatlannak tekinthető. Ex.: alda, egy fa; eleni, csillagok.

Főnevekszerkesztés

A többes szám jele -i vagy -r. -i mássalhangzóra végződő szó többes száma, illetve a szó végi -e helyén jelzi a többes számot. Pl.: alda(fa), aldar; elen(csillag), eleni. A kettes számot -t-vel, vagy "d" és "t" esetén -u-val jelöljük. Pl.: aldu, két fa; ciryat, két hajó. A kettes szám megszűnt a Harmadkorra és már csak olyan főneveknél maradt nyoma, amelyeket mindig kettes számban használunk. Pl.:hendu, (két) szem; rancot, (két) kar. A quenyában nincsenek nyelvtani nemek.

A főnévragozásnak tíz esete van (néhány bizonytalan jelentőségű rövid változat). Négy alapeset van: Alanyeset, Tárgyeset, Birtokos eset, és eszközeset; a három határozói eset: allatívusz (amelynek a Részes eset a rövid alakja), Locativus (szintén rendelkezik rövid alakkal, de szerepe tisztázatlan), és határozóeset; és egy melléknévi eset.

Alapesetek:

• Az alanyeset főleg a mondat alanyának megjelölésére szolgál. A beszélt quenyában tárgyeseti szerepe is lehet (lásd lejjebb). Ezt kell használni néhány prepozíció esetén is.
• A tárgyeset az állítmány közvetlen tárgyát jelöli meg. Nem használják a beszélt quenyában, mert beleolvadt az alanyesetbe, de az írott quenyában még különálló eset.
• A birtokos esetet az eredet megjelölésére szolgál (például Szauronnak a Gyűrűje). Használata néha egybeesik a határozóesettel, és néha a birtokosjelzői esettel
• Az eszközeset a főnevet egy eszközként jelöli meg.

Határozói esetek:

• Az allativus a főnév irányába történő mozgást fejezi ki.
• A részes eset a mondat részeshatározóját jelöli.
• A locativus azt fejezi ki, ha valami a főnév helyén.
• A határozóeset a főnévtől távolodó mozgást fejezi ki.

Melléknévi eset:

• A melléknévi eset minőséget ír le. Kifejezhet birtokot vagy birtoklást is. Ezért használata gyakran egybeesik a birtokos esettel.

A főnévnek négyféle száma van: az egyes szám, az általános többes szám, és a "partitív többes", ami azt fejezi ki, hogy a főnév egy nagy mennyiség része. Ezenkívül a kettes szám is létezik a quenyában.

Toldalékkal is fejezhetünk ki mennyiséget (-li). Ez a toldalék az eset vége elé kerül, aminek így többes számban kell lennie. Ha az eset i-vel végződik, a toldalék megnyúlik. Pl.: aldalisse, sok fában; antallion, sok embernek (a vmije); lasselínen, sok levéllel

Főnevek deklinációjaszerkesztés

A késő quenya főnév deklináció az ún. "Plotz Deklináció"-ban található. Ezt a deklinációt Tolkien küldte levélben Dick Plotz-nak 1967-ben.^[9] Kettő "klasszikus" quenya, magánhangzóra végződő tövű főnév deklinációját mutatja meg a levél: cirya "hajó" és lassë "levél", négy számban: egyes szám, tsz. 1, tsz. 2, és kettes. A tsz. 2 alakjai az általános többesnek felelnek meg, a tsz. 2 a késő quenya partitív többes számnak felelnek meg. A deklinációnak öt fő esete van, amelyek három csoportot alkotnak. Tolkien a-val, b-vel, és c-vel jelölte ezeket. Ezekből Tolkien csak az a)-t nevezte el: alapesetek: alapeset, tárgyeset, birtokos eset, és eszközeset; és a b)-t, a határozói eseteket: allativus, locativus, és határozóeset. Az allativusnak és a locativusnak rövid formája is van (kivéve a kettes locativust), ebből a rövid allativus forma a késő quenya részes esetnek feleltethető meg. A harmadik csoport, c, csak egy tagot számlál (az is csak egyes számban és tsz. 2-ben létezik), amelyik az 1960-as "Quendi and Eldar" esszében leírt melléknévi esetnek feleltethető meg.

A lenti főnévi deklinációk a Plotz Deklináció alakjainak módosított változata, így a beszélt quenya alakjait tükrözik (Tolkien, a "klasszikus" és a beszélt quenya közti különbségről készített saját leírásának megfelelően; a leírás a Plotz Deklinációval együtt járt). A megadott meldo "barát", elen "csillag", és nat "dolog" deklinációi a többi tővégződési típus feltételezett formái.