A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Poli(tetrafluoretilén) | |
IUPAC-név | Poli(tetrafluoretén) |
Szabályos név | Poli(tetrafluoretilén) |
Más nevek | Teflon, Syncolon, Fluon, Politetrafluoretén |
Kémiai azonosítók | |
---|---|
Rövidítés | PTFE |
CAS-szám | 9002-84-0 |
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
Kémiai képlet | CnF2n+2 |
Sűrűség | 2,2 g/cm³[1] |
Olvadáspont | 327 °C[1] |
Veszélyek | |
EU osztályozás | nincsenek veszélyességi szimbólumok[1] |
R mondatok | (nincs)[1] |
S mondatok | (nincs)[1] |
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. |
A poli(tetrafluoretilén) vagy politetrafluoretilén, IUPAC nevén Poly(tetrafluoroethene),[2] rövidítve PTFE, vagy a DuPont, a fő gyártócég által kizárólagosan birtokolt nevén Teflon® (vagy már köznévként teflon) egy számos alkalmazási területen megtalálható úgynevezett fluoropolimer, amit a tetrafluoretilén monomer polimerizációs reakciójával állítanak elő.
A nagy molekulasúlyú polimert, ami a láncvégi hidrogénatomok kivételével csak szén- és fluoratomokból áll, sem a hidrofil (vízvonzó), sem a hidrofób (víztaszító) folyadékok nem nedvesítik.
Az erős szén–fluor kötés jelenléte kémiailag igen ellenállóvá teszi, de jó dielektromos tulajdonsága is van. Ezeket a tulajdonságait használják alkalmazási területein kenőanyagkomponensként, edények, tartályok készítésére maró folyadékokhoz, és legjobban ismeretesen sütéshez használt felületek ragadásmentesítésére.
Poli(tetrafluoretilén) alapanyagot már az 1970-es években Magyarországon is gyártottak (a világon hatodik országként) a Pest Megyei Műanyagipari Vállalatban, az anyag hazánkban PEMÜFLON néven került forgalomba.[3]
Története
A polimert Roy Plunkett fedezte fel véletlenül 1938-ban.
Tulajdonságai
Tulajdonság | Érték |
---|---|
Sűrűség | 2200 kg/m³ |
Olvadáspont | 327 °C |
Rugalmassági modulus | 0,5 GPa |
Folyáshatár | 23 MPa |
Súrlódási tényező | 0,05–0,10 |
Dielektromos állandó | ε=2,1,tan(δ)<5(-4) |
Dielektromos állandó (60 Hz) | ε=2,1,tan(δ)<2(-4) |
Szigetelési szilárdság (1 MHz) | 60 MV/m |
Használati biztonság
Perfluoroktánsav (Perfluorooctanoic acid, PFOA vagy C8)
A polimer gyártási folyamata során PFOA keletkezik, és annak kiderítése, hogy ez okozhat-e rákos megbetegedést, jelenleg is folyamatban van az Egyesült Államokban .{2005-ben több mint 60 ezer embert vizsgáltak meg az Egyesült Államokban, a 2012-ben közzétett adatok megállapították, hogy a tesztalanyok majd 50%-a szenved valamilyen súlyos betegségben}
Hasonló polimerek
Hasonló kémiai szerkezetű polimerek, amelyeket szintén teflon néven forgalmaznak:
Ezek a polimerek rendelkeznek a PTFE többi tulajdonságával, de átlátszóak, áttetszőek és ellenállnak a napfény ultraibolya-sugárzása hatásának is.
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Polytetrafluoroethylene című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek
- ↑ a b c d e A poli(tetrafluoroetilén) vegyülethez tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. A hozzáférés dátuma: 2010. 08. 26. (JavaScript szükséges) (angolul)
- ↑ Magyarosan talán poli(tetrafluoretén) is.
- ↑ T. E.: A kritikus pont: 19,6 fok. Pest Megyei Hírlap, 1972. április 7. (16. évfolyam, 81. szám, 5. oldal)
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Analóg multiméterek túlterhelés elleni védelme
Egyenáram
Egyenáram mérése
Egyenirányítós lengőtekercses műszer
Elektromágnes (fizika)
Elektromos feszültség
Elektromos térerősség
Fáziseltolódás
Fázismutató
Fajlagos ellenállás
Feszültséggenerátor
Feszültségváltó
Forgó mágneses tér
Háromfázisú hálózat
Hőelektromosság
Hatásos ellenállás
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.