Lahner Emil, nemzetközileg ismert nevén Émile Lahner (Nagyberezna, 1893. szeptember 22. – Párizs, 1980. december 14.) magyar születésű franciaországi festő, grafikus. A többek közt Pablo Picasso és Marc Chagall nevével fémjelzett Párizsi Iskola egyik képviselője.

Életpályája

A család egyes források szerint elzászi eredetű, a 19. században telepedett le Magyarországon, és felmenői közé tartozott az aradi vértanúk egyike, Lahner György. Lahner Emil az édesanyját születésekor vesztette el, és hétéves korában az édesapja is meghalt egy balesetben.

Tanulmányai

Gyámja mérnöknek taníttatta. Miután Selmecbányán megszerezte a diplomát, a Diósgyőri Ágyúgyárban dolgozott, de nem akart ezen a pályán maradni, ezért beiratkozott a Képzőművészeti Főiskolára Budapesten. Vaszary János, a szecesszió mesterének tanítványa volt. Korai képeire elsősorban a futurizmus és a német expresszionizmus hatottak. 1921-ben linóleummetszeteit közölte a Magyar Írás című folyóirat, amelyet Raith Tivadar szerkesztett.

Párizsban

1924-ben érkezett Párizsba, ahol Montmartre-ban lakott. Antoine Bourdelle iskolájában tanult, párizsi színházaknak és filmproducereknek dolgozott festőként. Díszleteket készített többek közt Korda Sándor számára. Amikor a náci Harmadik Birodalom lerohanta Franciaországot, Lahner más művészekkel együtt a vichy-i Franciaországba költözött, Dordogne-ba. Dordogne híres barlangfestményei ihlették primitív stílusú képeit. Miután a németeket kiűzték, Lahner visszatért Párizsba, a Rue des Perichaux-ra. Gyakoribbá váltak kiállításai. 1948-ban látogatott először Algériába, ahol az Averseng család egy kápolna megtervezésével bízta meg El Affroun városban. Ezután sokszor látogatott még el az észak-afrikai országba. Itteni tapasztalatai a színes üveggel és fénytörő képességeivel nagy hatással voltak absztrakt műveire.

1951-ben meglátogatta Pablo Picassót Vallauris-ban és később együtt állítottak ki Párizsban.

1957-ben, 64 éves korában feleségül vette Jeanne Cazenave-t. Huszonöt év spártai élet után a Rue des Perichaux-n a Place Pigalle közelébe, a Rue Alfred-Stevens-re költözött egy sokkal otthonosabb lakásba. 1959-ben találkozott a magyar születésű kaliforniai műkereskedő Laky Lászlóval, aki egyik legközelebbi barátja és támogatója lett.

1961-ben áttörésszerű sikert aratott Lahner kiállítása a Jeanne Castel Galériában, amelyet régi barátja, Leopold Sedar Senghor költő és korábbi szenegáli elnök segített neki megszervezni. A haláláig eltelt két évtizedben szinte folyamatosan állított ki. Rendkívül széles stílusválasztékáról volt ismert. Hatott rá a kelet-európai szecesszió, a konstruktivizmus, a szintetikus művészet, a nem-objektív művészet, Párizsi korszakától pedig a poszt-impresszionizmus, a fauvizmus, a kubizmus és a primitivizmus.

Közeli művész barátai közé tartoztak Jean Bouret, Leopold Sedar Senghor, Jean Trichet, Marcel Sauvage és Andre Masson.

Érdekesség

Jean-Claude Trichet, az Európai Központi Bank (EKB) elnöke, egy absztrakt Lahner Emil-festményt helyezett el irodájában, amikor még a francia jegybank elnöke volt. "Ez jelképezi a modernitást. Egy több mint 200 éves intézményben néha erre is kell emlékeztető - mondta Trichet egy interjúban 2003-ban, hozzátéve, lehet, hogy a képet Frankfurtba, az EKB központjába is magával viszi.

Jegyzetek

Irodalom

• Gyomai, I.: A párizsi magyar festők munkássága, Erdélyi Helikon, 1930
• Sauvage, M.: Lahner, œuvres anciennes et récentes, Párizs 1963
• Bouret, J.: Un peintre de l'École de Paris - Lahner, La Bibliothèque des Arts, 1974
• Senghor, L. S.-Dunoyer, J-M.: L'Art graphique d' Lahner, Párizs, 1980.

További információk

• artportal.hu életrajz Archiválva 2007. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Festményei - Artnet
• Official Website
• Jean-Claude Trichet et Lahner
• Fine Arts Museums of San Francisco
• World War Artists