A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
A fémrács a fémekre jellemző rácstípus, amelyben a rögzített, pozitív töltésű atomtörzseket viszonylag szabadon mozgó vegyértékelektronok sokasága veszi körül. A fémrácsban a fématomokat fémes kötés tartja össze. A fématomokat a kis ionizációs energia, a kis elektronegativitás jellemzi, emiatt vegyértékelektronjaik könnyen delokalizálódhatnak. A fémek kristályos szerkezetűek, a bennük lévő fématomok leggyakrabban háromféle rácsszerkezetbe rendeződnek: lapközepes vagy laponcentrált kockarács, térközepes vagy térbencentrált és hatszöges kristályrácsban.
Tulajdonságai
A fémes kötés elsőrendű kémiai kötés, tehát a fémrácsban elég nagy a rácsenergia, hogy standardállapotban szilárd halmazállapot jöjjön létre (kivéve a higanyt). A rácsenergia az atomméret és a fématom „kompakt” voltának a függvénye. („Kompakt” az atom, ha viszonylag kis térfogatban sok elektron zsúfolódik össze. Főleg a d-mező fémei között találunk ilyen atomokat.) Ezért a nagyméretű atomokból felépülő alkálifémek olvadáspontja alacsony, ugyanakkor a d-mező egyes fémeié nagyon magas.
A fémekben az elektronok bármely hullámhosszúságú fényt képesek elnyelni, ezért a fémek átlátszatlanok és szürkék. A jellegzetes fémes fény onnan származik, hogy a kristály felületéről a fény egy része visszaverődik. Megmunkálhatóságuk a rácsszerkezettől függ. Jól vezetik a hőt és az elektromosságot. A delokalizált elektronok mozgékonyak, elektromos potenciálkülönbség hatására könnyen elmozdulnak. A fémek a legjobb elektromos vezetők (közülük is leginkább az ezüst). Vezetőképességük a hőmérséklet növekedésével csökken. Ennek a magyarázata, hogy a hőmérséklet emelkedésével a rácspontokon lévő atomok erőteljesebben rezegnek a rácspontokban elfoglalt helyük körül, és így az elektronok áramlását jobban akadályozzák.[1]
Típusai
Lapon középpontos rács (lapcentrált)
Az atomok a csúcsokban, valamint a lapok középpontjain helyezkednek el. Minden atomot 12 másik atom vesz körül, egymástól egyenlő távolságra elhelyezkedve. Az atomok szorosan illeszkednek egymáshoz. Jól megmunkálhatóak, kovácsolhatóak, nyújthatóak. Ilyen például a nemesfémek vagy az ólom. Koordinációs száma 12.
Hatszöges rács (hexagonális)
Az atomok egy hatszöges hasábba rendeződnek, a két lapján 7-7 atom van, középen pedig 3 atom. A fématomok itt is szorosan illeszkednek. Ridegebbek, keményebbek, nehezebben megmunkálhatók. Ilyen például a cink, kobalt, magnézium. Koordinációs száma 12.
Térben középpontos rács (tércentrált)
Az atomok a kocka csúcsaiban, valamint a középpontjában helyezkednek el. Minden atomot 8 másik atom vesz körül, egymástól egyenlő távolságra elhelyezkedve. Az ilyen kristályrácsot felvevő fémek egy része nagyon lágy, például az alkálifémek, míg másik része kemény, rideg, például a volfrám vagy a króm. Koordinációs száma 8.
Egyéb rácstípusok
Források
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Analóg multiméterek túlterhelés elleni védelme
Egyenáram
Egyenáram mérése
Egyenirányítós lengőtekercses műszer
Elektromágnes (fizika)
Elektromos feszültség
Elektromos térerősség
Fáziseltolódás
Fázismutató
Fajlagos ellenállás
Feszültséggenerátor
Feszültségváltó
Forgó mágneses tér
Háromfázisú hálózat
Hőelektromosság
Hatásos ellenállás
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.