Egy fiú egy modern detektoros rádiót hallgat

Modern detektoros rádió. A fekete vezeték a földelés

A detektoros rádió a legegyszerűbb rádió normál AM rádióadás vételére. Jellemzője, hogy nem tartalmaz erősítő elemet, ezért gyakran hívják passzív vevőnek (az elnevezés téves, mivel a dióda aktív elem).

Felépítése

Detektoros rádió kapcsolási rajza

A legalapvetőbb kiépítésben áll egy tekercsből, detektorból (demodulátor), valamint egy hallgatóból. Demodulátornak szinte bármilyen, akár házi készítésű dióda megfelel. A hallgatót mindig sorbakötik a diódával, így csak egyenáram juthat el oda.
Később megjelent a hangolt kör, melyet forgókondenzátor segítségével lehetett hangolni a kívánt állomásra.
A detektoros korszak vége felé egyre többször alkalmaztak szűrőket (pl. hullámcsapda). Az elektroncsövek megjelenésével kezdődött el az egyenes rendszerű rádiók korszaka. Felépítéséből adódóan nincs szüksége telepre, a működtető energiát a rádióhullámokból nyeri, ezért földelni kell. Erősítő elemet nem tartalmaz (de létezik rádióhullámos táplálású, 1 tranzisztoros detektoros rádió is hangszórós vételre),^[1][2] tehát csak fülhallgatóval hallgatható. A fülhallgató ellenállásának 2 kiloohm felett kell lennie, az ellenállás növelésével javul a szelektivitás.

"Rókalyuk" rádió^[3]3">szerkesztés

A második világháború alatt a hadifoglyok dióda gyanánt kemencefűtő széndarabból és szögből készítettek detektort. Az amerikai katonák borotvapenge és ceruza felhasználásával készítettek demodulátor diódát. Az ilyen rádiókat hívjuk "rókalyuk" rádiónak (angolul: foxhole radio), mivel a katonák a föld alatti bunkereikben készítették el ezeket.

Jegyzetekszerkesztés