A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
Cumae | |
Cumae romjai | |
Megszűnés | 1207 |
Ország | Olaszország |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 40° 50′ 55″, k. h. 14° 03′ 13″Koordináták: é. sz. 40° 50′ 55″, k. h. 14° 03′ 13″ | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Cumae témájú médiaállományokat. |
Cumae (görögül: Kümé; olaszul: Cuma) egy ókori görög település a mai Olaszország Campania régiójában, Nápolytól északnyugatra.
Története
Feltehetően i. e. 8. században alapították görög telepesek akik az Euboia szigeti Cumából és Khalkiszból érkeztek a vidékre. Eusebius, ókeresztény író szerint a város i. e. 1050-ben alapították. Neve a görög kymé szóból ered, melynek jelentése hullám.
Cumae volt az első görög kolónia az Appennini-félszigeten, Magna Graeciában. Az Ischia és Szicília szigetein lévő korábbi kolóniákat szintén Cumából és Khalkiszból származó telepesek alapították. A város hírnevét elsősorban a cumai szibüllának köszönheti. Szentélye ma is látható. Cumaen keresztül honosodott meg Itáliában a Cumaei ábécé, melyet a későbbiekben átvettek a rómaiak is. A kolónia az i. e. 6 században a vidék legbefolyásosabb városa volt, fennhatósága alá került Puteoli, Misenum majd később Neapolis is. A cumaei görögök fennhatósága ellen a capuai etruszkok lázadást szerveztek, szövetkezve a vidék többi őslakos nemzetével. I. e. 524-ben a cumaiak Arisztodémusz vezetésével leverték a felkelőket. A cumai és a szürakúzai közös flotta i. e. 474-ben elsöprő vereséget mért az etruszkokra. A római köztársaság megalapítása után Lucius Tarquinius Superbus a városban élt száműzetésben. A kolóniát egy sziklára építették, mely tengerparti oldalába a második világháború során a német csapatok bunkert építettek és ágyúkat telepítettek. A római mitológia szerint a Cumae melletti Avernusban található az alvilág egyik bejárata, amelyet Aeneas használt. A 17. század elején a környéken lakó földművesek találtak rá a város romjai között az első szobrokra. A rendszeres feltárások csak a 19. század második felében vettek nagyobb lendületet.
Az 1912-ben elkezdett nagyméretű ásatások során felszínre kerültek az akropolisz, a Szibülla-szentély, a Zeusz-templom stb. romjai.
Cumae ma
Az ókori település területén ma két község, nagyobb részben Pozzuoli, kisebb részben Bacoli osztozik.
Az antik város fő látnivalói:
- az akropolisz és a Zeusz-templom romjai
- az Apollón-templom a cumaei akropoliszra vezető Via Sacra alsó részén, az akropolisz alsó teraszán épült. Az 1912-es nagyméretű régészeti ásatások során egy oszk feliratot találtak, mely a tisztelt istenség nevét is tartalmazta. Az i.e. 5 században épült templomból csak a terméskőből épült alap maradt meg, ez valószínűleg egy még korábban itt álló templom helyére épült. A templom oszlopalapzatai és a talpak már Augustus császár idejéből származnak, amikor keleti oldala elé egy porticust is építettek. A pillércsarnokok viszont a 6-7. századi átépítések bizonyítékai. Ugyanitt a padozatba mélyítve több mint száz ókeresztény síhelyet találtak. A régi templom alapfalain kívül kiásták még egy nyolcszögletű épület alapfalait is, mely valószínűleg egy keresztelőkápolna lehetett. A görög korból való a templomon kívül eső félköríves épület és egy ovális alakú, terméskőből épült ciszterna is. Az alsó terasz többi romja később épített magánházakból vagy az erődítményfalból maradt meg.
- a Szibülla-szentély nyílása közvetlen az akropolisz kapuja alatt kezdődő kis út végén van. Csak 1932-ben találtak rá, Vergilius és egy 4. századi ismeretlen költő leírásai alapján. A szentély tulajdonképpen egy hatalmas, 131 méter hosszú folyosó, több hozzá csatlakozó fülkével. A folyosó keresztmetszete lecsapott hegyű, fordított V alakú. Magassága 5 méter, legnagyobb szélessége 2,5 méter. A folyosóban egymástól egyforma távolságban 6 hasonló keresztmetszetű fülke van, amelyek egyik vége nyitott és a tengerre néz. Felettük kútszerű nyílás vezet a folyosó feletti felszínre. A folyosó közepe tájától kezdve csak a tengerrel szemben fekvő oldalon nyílnak fülkék. Ezeket mélyebbre vágták és a rómaiak a későbbiekben ciszternákká alakították át őket. A fülkék előtti falakban lyukak láthatók, melyekbe valószínűleg ajtók vagy függönytartók álltak. A folyosó legvégén levő, nagyobb, dongaboltozatos terem magasabb. Ebből három fülke nyílik. Ezt a termet találta meg először egy helybéli földműves, aki a terem folyosó felőli bejáratát befalazta és e helyiségben tárolta boroshordóit. Így a szentély borospince volt egészen a legutóbbi időkig, amikor innen kiindulva tárták fel a szentélyfolyosót. A szentélyt 1932-ben a neves régész Amedeo Maiuri tárta fel.
- a római alagút közvetlenül a Szibülla-szentély mellett, az akropolisz aljában nyílik. 1925-ben találták meg és azt hitték, hogy a jósnő barlangjára leltek. A későbbiekben azonban bebizonyosodott, hogy a Grotta di Cocceióhoz hasonló, katonai célokat szolgáló alagútról van szó. Részben sziklába vájt, részben pedig magasan felfalazott hosszú helyiség, amelynek teteje az idők folyamán beszakadt. A 23 méter magas előcsarnoka a Szibülla-szentély bejáratának szintjén van, ahonnan egy lejárat vezet az alagúthoz, mely 180 méter hosszan áthalad a hegy alatt. Kijárata a Grotta di Cocceióval szemben van, a Monte Grillo oldalában. A Cocceius-féle alagúttal egy időben épülhetett, az i.e. század utolsó felében. Az alagútból sziklába vájt fülkék nyílnak és a benne levő vízvezeték-maradványok arra utalnak, hogy a rómaiak víztározóként is használták, akárcsak a Bacoliban található Piscina Mirabilist. Az alagút végén a falakon bevésett keresztény jelképek láthatók, amelyek arra utalnak, hogy temetkezési helyül is használták.
Források
- Dombi József: Nápoly, Panoráma Kiadó, 1978, ISBN 963-243-120-0
- New Guide to Naples and Surrounding Area, ISBN 88-8180-084-5
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Analóg multiméterek túlterhelés elleni védelme
Egyenáram
Egyenáram mérése
Egyenirányítós lengőtekercses műszer
Elektromágnes (fizika)
Elektromos feszültség
Elektromos térerősség
Fáziseltolódás
Fázismutató
Fajlagos ellenállás
Feszültséggenerátor
Feszültségváltó
Forgó mágneses tér
Háromfázisú hálózat
Hőelektromosság
Hatásos ellenállás
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.