A zöld a természetben gyakran látható szín. Igen sok növény zöld, amit a bennük található bonyolult vegyi anyag, a klorofill okoz. A zöld a CIE RGB rendszer egyik alap szininger-jellemzője. Jele az angol G betűből származik. Hullámhossza 546,1 nm. A CIE XYZ rendszerben a hozzá tartozó alapszíningert Y jelöli, ennek domináns színinger hullámhossza azonos. Tekintettel arra, hogy az emberi látás érzékenységi maximuma épp a zöld színek tartományába esik, az XYZ rendszerben az Y nemcsak a zöldet jelenti, hanem egyben a világosság értékét is. Az emberi látás alapszíningerként M betűvel jelölik (M= medium; a közepes hullámhosszakra érzékeny csapok a szemben).

A fényerősség mértékegységének meghatározó hullámhossza az 555 nm-es zöld szín (az 540 THz frekvenciájú fény).

A zöld fények hullámhossza kb. 490-570 nm. A zöldet sokan keverékszínnek tekintik, két alapszín keveréke, a sárgáé és a kéké, s a bíbor (magenta) komplementer színe. Sok művész azonban inkább a hagyományos színelméletet vallja, miszerint a zöld komplementer színe a vörös. Tehát fények szerint a lila egészíti ki, festék esetén a vörös.

Szakmai adatok

Ebben a fejezetben találjuk meg a színmérésben, a színminta atlaszokban, és hasonló osztályozási rendszerekben a zöld színekre vonatkozó ismerteket.

A Young–Helmhotz színlátási elmélet szerint a zöld egyike az általunk érzékelt egyik alapszíningernek. Ezt többféle módon bizonyították. Az emberi szemben három színérzékelő csap található. Ezek egyike a zöld színre érzékeny OPN1MW γ (gamma) opszin. Érzékelési tartománya 450-630 nm; érzékenységének csúcsa: 534-545 nm között van.

Az emberi látás másik jellemzője nem a színlátás, hanem a fénylátásért felelős látóbíbor (rodopszin). Ennek érzékenységi maximuma épp a zöld színek tartományába esik. Világosban (fotpoikus látás) 555 nm körül, sötétben (szkotopikus látás) 509 nm körül (Purkinje-jelenség).

CIE adatok

CIExy1931 srgb gamut. A zöld alapszíningernek igen kicsi a színtelítettsége. A zöldet a kékkel összekötő vonalon kívülre (balra) eső színek számítógépen nem jeleníthetők meg. Ilyen e legtöbb zöld, például a smaragzöld

A zöld színek tartománya az elnevezési szabályok értelmében a 490 és az 550 nm közé esik. Ez a domináns színinger hulláhossz-tartománya.

Az RGB rendszer alapszíningerei r=0, g=1, b=0. A színinger összetevők: ${\displaystyle {\overline {r}}(\lambda )}$, ${\displaystyle {\overline {g}}(\lambda )}$, ${\displaystyle {\overline {b}}(\lambda )}$ ^[1] A CIE rgb és RGB-rendszer jelenleg is szabványos, de az 1950-es évek óta nem foglalkoznak vele.

Az xyz rendszer zöld alapszíningere x= 0,285, y= 0,711, z= 0,004,^[2] ennek iránya a színességi háromszögben 95°

A CIE definiálja az ú.n. unique green^[3] (egyedi zöld) színingert, amelynek színinger koordinátái x=0,02 y= 0,61^{[* 1]}

CIELAB

A közhit szerint a negatív a* értékek a zöld színeket azonosítják. A valóságban nem minden szín zöld, amely negatív a* színkoordinátával jellemezhető. Mindjárt kiindulásképp tudnunk kell két dolgot. Az egyik, hogy az XYZ rendszer abszolút, a CIELAB értékeléséhez viszont ismernünk kell a megvilágító fényforrás adatait (megvilágítási és megfigyelési geometria). A színkoordináta-rendszerben az az irány, amelyben az a* negatív maximumot ér el és a b* értéke nulla, az az a* tengely iránya. Ebben az esetben a* kb. -41 , a domináns színinger hullámhossza kb. 495 nm, a smaragdzöld közelébe esik. Nagyjából ez a CIE zöld tartomány határa a zöldeskék (cián) irányában. A zöld színek tartományának ellentétes; a sárgák felé eső határa kb. a*=-55 b*=76, Thébai zöld.^[4]

^{[* 2]}

Ha a gamut mellékelt ábráján megkeressük ezeket a pontokat a spektrális színpályán, az ezeket összekötő vonalon kívül vannak a zöld színek (az ábrán balra és fent); tehát a megjeleníthetőség határán kívülre esnek – vagy csak alacsony telítettségi tisztasággal jeleníthetőek meg.

Wilhelm Ostwald színköre

Ostwald rendszerében nem foglalkozik a telítettségi tisztsággal. Az elméleti színingerek hullámhosszát adja meg, s ebből képezi a valós színingereket a fehér és a fekete hozzáadásával. Az alábbiak tehát az elméleti tiszta színek.

Látható, hogy az Ostwald színekhez a Munsell színezetek kerek számértékkel társíthatók (a betűk jelentése: Blue, Green, Yellow).

RAL színminták

A RAL német birodalmi szabvány (Reichs-Ausschuß für Lieferbedingungen), amelyet 1927-ben hoztak létre. Eredeti változatát ma RAL classic néven használják. A színeket számcsoportok azonosítják, ezek között a 6000 és 6040 közötti számok jelzik a zöld színeket.^[5] Az azonosító számokhoz nem rendelhető színtani érték.

Az eredeti német neveket a nemzetközi szóhasználatban megváltoztatták. Ehhez némi magyarázat: Laubgrün≈ lombzöld, Moosgrün≈ mohazöld, Flachengrün≈ palackzöld, Tannengrün≈ fenyőzöld, Grasgrün≈ fűzöld, Schilfgrün≈ nádzöld, Blassgrün≈ sápadtzöld, Farngrün≈ páfrányzöld, Kiefergrün≈ erdei fenyő-zöld, Mint≈ fodormenta, Perl≈ gyöngyház. A Bronzengrün a német katonai egyenruha (keki) színe. Jelenleg is szabványosak a közlekedési (Verkehrsgrün) és a zöld fényjelzés színe (Signalgrün).

Ennek a rendszernek a továbbfejlesztett változatai a RAL Design, a RAL Effect, és a RAL plastics (műanyagok számára). Legtöbbjét a CIELAB rendszerhez illesztették, bár az azonosítószámok német szabvány szerinti értékeket jelölnek, mint Buntton (színezet), Helligkeit (világosság) és Buntheit (színezetdússág).

Munsell

Albert H. Munsell színkörében három szegmens tartalmazza a zöld színeket. Az itt látható háttérszínek lehetőség szerint a legnagyobb színtelítettség mintáját szemléltetik (Munsell rendszerében ezt krómának nevezik, jele a C betű). A zöldeknél (G) alacsonyabb világossági értéket tüntettünk fel, hogy megjeleníthető legyen számítógépen (A neve Munsellnél Value, a V betű jelzi).^[6]

Megfigyelhető, hogy ami kerek számértékkel szerepel Munsellnél, az tört formájában fejezhető ki a többi színazonosító rendszerben. A V világosság értékét zárt függvény köti a CIE Y értékhez, és ugyanez az eset a COLOROID V világossági értékeknél (ahol valamivel egyszerűbb a függvénykapcsolat). A táblázat utolsó soránál meg kell jegyeznünk, hogy a 10BG blue-green megegyezik a 0B blue színnel, mert a színazonosító számok 0-tól 10-ig növekszenek. Ugyanazen okból a táblázat első sor előtt a 0GY színnek kellene állnia, de ez megegyezik a 10Y sárga színnel.

Az első sorban álló 2,5GY 9/12 telítettségi maximuma 2,5GY 9/20 volna. Ezt a Munsell szímminta atlasz tartalmazza, de számítógépes megjelenítése nem lehetséges; a gamuton kívülre esik. Hasonlóképpen; az utolsó sorban álló 10BG 8,5/9 szín legnagyobb színességét a 10BG 6/20 érné el, ez sem ábrázolható.

COLOROID

A COLOROID színazonosító rendszer, annak méréstechnikája, a színminta atlasz és a színharmónia tervező szoftver Nemcsics Antal, a Budapesti Műszaki Egyetem professzorának munkája eredményeként jött létre. Ebben a rendszerben a zöld színek első csoportja az A60 és az A66 azonosító számok közé esnek, a következő csoport az A70 és az A76 közé. A színezetet jelző számok (hue) tizedestörtként is használhatók. A számtartomány nem folytonos. Például az A76,99 után körbejárjuk a színkört, és a kiindulóponthoz, az A10-es sárga színhez jutunk. A színezetek azonosítója a CIE 1931 rendszer xy irányszögéhez illeszkedik, C és D65 sugárzáseloszlásra, illetve 2 és 10 fokos megfigyelési geometriára is kidolgozták.^[4]

A táblázathoz úgy rendeztük a színmintákat, hogy azonos színszámhoz a következő sorban ugyanannak a színnek a nagyobb telítettségű (T) változata következzék, mindenhol lehetőség szerint a számítógépen megjeleníthető legtelítettebb változata.