MÁV V42 sorozat
MÁV V42
Pályaszám
V42 501–542
Általános adatok
Gyártó	Ganz–MÁVAG + Klement Gottwald Villamossági Gyár
Gyártásban	1961–1966
Gyári típusjel	VM12
Darabszám	42 db
Műszaki adatok
Tengelyelrendezés	Bo'Bo'
Nyomtávolság	1435 mm
Hajtókerék-átmérő	1040 mm
Indító vonóerő	235 kN
Engedélyezett legnagyobb sebesség	80 km/h
Ütközők közötti hossz	12 290 mm
Magasság	3755 mm
Szélesség	3150 mm
Forgócsaptávolság	6500 mm
Tengelytáv forgóvázon belül	2200 mm
Teljes tengelytávolság	8700 mm
Szolgálati tömeg	74 t
Legnagyobb tengelyterhelés	18,5 t
Hajtás	marokcsapágyas, egyfokozatú homlokforgaskerékpár
Vezérlés	szinkronvezérlés max. 2 mozdonyig, távvezérlés vezérlőkocsiról
Kapcsolókészülék típusa	csavarkapocs
Fékek
Kiegészítőfék	légfék
Rögzítőfék	kézifék
Átmenő fék	levegős tuskós fék
Vonatfűtés	villamos
Legkisebb pályaívsugár	80 m
Villamos vontatás
Áramnem	16 kV/25 kV 50 Hz AC
Áramellátás	felsővezeték
Teljesítmény
Állandó	1215 kW
Vontatómotorok száma	4
A Wikimédia Commons tartalmaz MÁV V42 sorozat témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A MÁV V42 sorozat a MÁV részére szállított villamosmozdony-sorozat. Beceneve: "Leó".

Története

1961-ben kezdték el gyártani, 1966-ig 42 db épült belőle. Járműszerkezetileg azonos a MÁV V41 sorozatjelű mozdonyokkal, a főgépcsoport teljesítménye nagyobb, fordulatszáma kisebb, és kettő helyett csak egy fődinamót építettek be. Eleinte Tatabánya–Oroszlány és Miskolc–Diósgyőr között, valamint a budapesti körvasúton tehervonatokat, valamint Budapest–Komárom, Budapest–Hatvan, Budapest–Cegléd–Szolnok és Budapest–Vác–Szob vonalakon ingavonatokat is továbbítottak BDt 200-as vezérlőkocsival. A tolt ingavonatoknál a mozdonyvezető a vezérlőkocsiból irányította a mozdonyt, de a mozdonyon is tartózkodott egy segédkezelő. Később könnyű tehervonati szolgálatot teljesítettek, utoljára állomási tolatómozdonyként dolgoztak. A sorozatot az 1990-es évek elején selejtezték le, több mozdonyt átalakítottak villamos előfűtőgépnek. A V42 527 mozdonyt a Magyar Vasúttörténeti Parkban az utolsó festésben kiállították, majd 2005-ben az Északi Járműjavítóba vitték, abból a célból, hogy újból üzemképessé tegyék. 2008-ra a mozdony újra működőképes lett.

Szintén V42 sorozatú, de jelentősen eltérő szerkezetű a V42 001 pályaszámot kapott, a V41 501 pályaszámú mozdonyból átalakított kísérleti tirisztoros egyenirányítós mozdony is.

Szerkezete

A főtranszformátor a felsővezeték feszültségét körülbelül 1000 V-ra csökkenti le. A főtranszformátor egy egyfázisú, hatpólusú szinkronmotort táplál, mely 1000 1/min szinkron fordulatszámmal egy tízpólusú, egyenáramú fődinamót forgat meg. A fődinamó által fejlesztett egyenáram táplálja a forgóvázban elhelyezett egyenáramú vontatómotorokat. A segédüzem számára a főtranszformátor egy Ferraris-Arno-motort táplál, amely a gerjesztődinamókat hajtja, valamint fázisváltóként ellátja árammal a háromfázisú segédüzemi motorokat.

Napjainkban

Néhány forgalomból kivont mozdonyt fűtőgépként használnak. A V42 527 pályaszámú mozdony nosztalgiameneteket, különvonatokat, esetenként anyagvonatokat továbbít 2008 vége óta.

Jegyzetek

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz MÁV V42 sorozat témájú médiaállományokat.

• Benbe: Képek mozdonysorozatok szerint: V42 (MÁV) - www.benbe.hu Prémium fotók. benbe.hu, 2012 . . (Hozzáférés: 2012. július 3.)
• Picture Gallery - Directory: /pix/hu/electric/V42. railfaneurope.net, 2012 . . (Hozzáférés: 2012. július 3.)
• Fazia: MÁV V41 és V42 sorozatú villamosmozdonyok. fazia.uw.hu, 2004 . . (Hozzáférés: 2012. július 3.)

Irodalom

• Indóház Extra - Helyes a bőgés, Oroszlán