Autófényszóró lámpaként nagyon sokáig kizárólag izzólámpát használtak. Kézenfekvő fejlesztési cél volt az izzólámpáknál (halogénizzóknál) gazdaságosabban üzemelő, nagyobb fényhasznosítású kisülő fényforrások alkalmazása. A probléma megoldását sok próbálkozás előzte meg, egyrészt a kisülőlámpa speciális energiatáplálási igényét kellett összhangba hozni az autóvillamossági lehetőségekkel, másrészt eleget kellett tenni a gépjárműlámpák számára előírt nemzetközi követelményeknek.

A 90-es évek közepén jelentek meg az első fémhalogén autólámpák, MPXL jelzéssel (Micro Power Xenon Light). Ebből látható, hogy a lámpában argon helyett xenon töltés van.

A pusztán xenon töltéssel működő nagynyomású ívlámpa már régóta ismeretes, mint a mozgófilmvetítő berendezések speciális fényforrása. A xenon spektruma igen kedvező, felhasználásával kiváló színvisszaadású fényforrás készíthető, ez indokolja előbb említett felhasználását. Ezen kívül a xenon előnyös tulajdonságai a viszonylag rossz hővezetőképesség, és a nemesgázok között a legkisebb ionizációs energia. Az új autólámpa konstrukcióban szerencsésen ötvöződnek a xenonlámpának és a fémhalogénlámpának a tulajdonságai.

Ma a fémhalogén autófényszóró lámpa nemzetközileg elfogadott jelölése a D, mely a "discharge" angol "kisülés" szóból ered, a mellé írt szám pedig a típusvariánst jelöli. Pl.: 2 jelenti, hogy csatlakoztatható prefókusz fejű típuscsalád, a szám után írt betűjelölés S vagy R, főfény vagy tompított fény előállítására alkalmas típusra utal.

Összehasonlítás halogén autólámpa (H1) és a D2S fontosabb adatai között

Források

• Poppe Kornélné - Dr. Borsányi János: Világítástechnika I. BMF KVK 2024, Budapest 2005.