A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
Ez a szócikk részben vagy egészben a Pallas nagy lexikonából való, ezért szövege és/vagy tartalma elavult lehet.
Segíts nekünk korszerű szócikké alakításában, majd távolítsd el ezt a sablont! |
Vittorio Alfieri | |
Vittorio Alfieri 1797-ben | |
Élete | |
Született |
1749. január 16. Asti |
Elhunyt |
1803. október 8. (54 évesen) Firenze |
Sírhely | Santa Croce |
Pályafutása | |
Jellemző műfaj(ok) | vers, dráma |
Vittorio Alfieri aláírása | |
Vittorio Alfieri weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Vittorio Alfieri témájú médiaállományokat. |
Vittorio Amadeo Alfieri gróf (Asti, 1749. január 16. – Firenze, 1803. október 8.) olasz drámaíró, költő és író.
Életrajz
Előkelő gazdag családból származott, de apját már egyéves korában elvesztette s így csak nagyon hiányos nevelést kapott. A torinói katonai akadémián tanult, de ezt csakhamar megunván 1767-től 1772-ig keresztül-kasul utazta Európát anélkül, hogy tulajdonképpen valamit tanult volna. 1772-ben visszatért Torinóba ment. 1775-ben Cleopatra című szomorújátékával a nyilvánosság elé lépett; ez ugyan nem valami jó mű volt, de annyi jelentőséggel mégis bírt, hogy íróját további munkálkodásra buzdította. 1777-től, hosszabb ideig Siénában s Firenzében tartózkodott. Itt ismerkedett meg a szép és szellemes Albany Lujza (Louise Stolberg) grófnővel, Stuart Károly Eduard angol trónkövetelő nejével, s csakhamar sírig tartó barátságot kötött vele.
1778-ban Toszkánába költözött, életjáradék fejében ingóságait nővérére hagyta. Dante, Machiavelli s más régebbi írók tanulmányozása köztársasági hajlamokat ébresztett föl benne, aminek munkáiban is kifejezést adott. 1785-ig tíz szomorújátékot irt. E művei az eszmék gazdagsága, a bennük nyilvánuló érzelem melegsége s erőteljes kifejezéseinél fogva nagy nevet szereztek neki hazájában; voltak azonban ócsárlói is, akik nyers irályát lobbantották szemére, ezért Alfieri alaposan átdolgozta munkáit s később is különös figyelmet fordított irályára.
Stuart halála után Alfieri együtt élt Stuart özvegyével és Párizsban telepedett le. Rajongó köztársasági lévén, lelkesedéssel üdvözölte a francia forradalom kitörését s a Bastille bevételét ódában énekelte meg. A következő évek eseményei azonban kiábrándították republikánus rajongásából, és barátnőjével visszatért Firenzébe. Birtokait a konvent elkobozta s ezért halálosan meggyűlölte a franciákat; gyűlöletének a halála után 10 évvel megjelent Misogailo című munkájában megfelelő kifejezést is adott. Hazájába visszatérve, magasabb műveltség elnyerésére s különösen a görög nyelv tanulására szentelte magát és rövid idő alatt bámulatos eredményt ért el. Túlfeszített munkálkodása azonban betegágyba döntötte s nemsokára meg is halt. Utolsó éveiben teljesen elveszítette kedélyét s a világtól elvonulva élt. Barátnője Firenzében temettette el a Santa Croce templomban. Nyugvóhelyét Canova által faragott emlékkő jelzi.
Munkássága, művei
"Asti városában, Piemontéban, 1749. január 17-én jómódú, nemes és becsületes szülők sarjaként jöttem világra." Ekképp írt magáról Vittorio Alfieri – az olasz Settecento legnagyobb tragédiaírója – az 1790 körül alkotott "Életem" című önéletrajzában. Rövid, de mozgalmas élete során a szerző ezt az irodalmi műfajt sem hanyagolta el. Vívódó jelleme egyébiránt – amellett, hogy kalandos életének egyik okozója lett – egyszersmind a nyugtalan romantika egyik előfutárává tette őt.
Alfieri 20 melodrámát és 6 vígjátékot írt. Az olasz tragikai irodalom úttörőjének mondják s dicsőségét leginkább annak köszönheti, hogy munkáival igaz haza és szabadságszeretetet költött fel honfitársaiban. Mindig a magasztosért rajong s hőseit rendesen merev heroizmus jellemzi; darabjaiban kerüli a cicomát, fölösleges sallangot s rendesen nagyon kevés szereplői vannak, miáltal bizonyos hidegség vonul rajtuk végig, ami előadásukra is nagy befolyással volt. Nyelvezete s verselése összhangban van ezzel, s bár az előbbi mindig erőteljes, helyes és nemes, mégis színtelen, verseiből pedig hiányzik a harmónia. Vígjátékai korántsem oly sikerültek, mint tragédiái; többnyire politikai tendenciájuk van s hiányzik belőlük a komikum.
Többi munkái közül különösen szatírái érdemelnek említést. Írt ódákat, szonetteket, epigrammákat, vegyes költeményeket, végül egy hőskölteményt L'Etruria vendicata címmel, négy énekben. Prózái közül különösen említésre méltó teljes őszinteséggel megírt önéletrajza, melyet csak halála előtt négy hónappal szakított meg. Különös sikerrel fordította Sallustiust. Összes munkái Opere címmel Pisában jelentek meg (1805-1815) 22 kötetben. Színművei Tragedie címmel Milanesi által az eredeti kéziratok után revideálva Firenzében jelentek meg (1855) 2 kötetben. Később Mazzatinti adta ki Lettere e inedite címmel Alfieri munkáit 1890-ben Torinóban.
Magyarul
- Sofonisba. Szomorújáték; ford. Császár Ferenc; Egyetem betűi, Buda, 1836 (Külföldi játékszín)
- Orestes. Szomorújáték; ford. Császár Ferenc; Egyetem betűi, Buda, 1836 (Külföldi játékszín)
- Mirra. Szomorújáték. Ristori Adél fényszerepének kivonata Sárosy Gyulától; Gyurián Ny., Pest, 1856
- Tragédiák / Oresztesz / Sofonisba; ford. Tótfalusi István, Császár Ferenc, előszó Madarász Imre; Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 1994 (Felfedezett klasszikusok)
- Saul / Második Brutus. Bruto secondo; ford. Juhos Lóránt; Eötvös, Bp., 2002 (Eötvös klasszikusok)
- Versek; ford., utószó Simon Gyula; Eötvös, Bp., 2007 (Eötvös klasszikusok)
Források
- Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
- Vittorio Alfieri – biografia Archiválva 2011. szeptember 6-i dátummal a Wayback Machine-ben
További információk
- Radó Antal: Goldoni és Alfieri. Két tanulmány; Lampel, Bp., 1892
- Madarász Imre: A "zsarnokölő" Alfieri; Pannon, Bp., 1990
- Madarász Imre: A megírt élet. Vittorio Alfieri Vita című önéletrajzának elemzése; Rovó, Bp., 1992
- Madarász Imre: Olasz váteszek. Alfieri, Manzoni, Mazzini. Oktatási segédanyag; Eötvös, Bp., 1996
- Az Alfieri 2003 konferencia actája / Atti del convegno Alfieri 2003; in: Italianistica Debreceniensis, 2003/10.; Kossuth, Debrecen, 2003
- Madarász Imre: Vittorio Alfieri életműve. Felvilágosodás és Risorgimento, klasszicizmus és romantika között; Hungarovox, Bp., 2004
- Madarász Imre: Halhatatlan Vittorio. Alfieri utóélete: kultusz és kritika; Hungarovox, Bp., 2006
- Madarász Imre: "A szabad ember példaképe". Alfieri-versek elemzése; Hungarovox, Bp., 2018
|
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Émile Faguet
Émile Louis Victor de Laveleye
Émile Ollivier
Épületszárny
Ívhíd
Újplatonizmus
Abel-François Villemain
Adományrendszer
Albert Sorel
Albert Venn Dicey
Arcueil
Areioszpagosz
Argirodit
Asztaltáncoltatás
Augusto Pierantoni
August Fournier
Azovegyület
A közgazdaságtan története
Basszus
Benjamin Disraeli
Benzol
Benzolszármazékok
Berlini szerződés
Bezerédj család
Bizalmam az ősi erényben
Bodrog vármegye
Bolondvár
Camillo Benso di Cavour
Carl August von Steinheil
Charles-Bonaventure de Longueval
Church of England
Cista
Citromsav
Clam család
Csésze (edény)
Dénár
Denudáció
Dextrin
Diorit
Dudvág
Ecloga legum
Egyetemes postatörténet
Emilio Castelar
Enrico Cialdini
Episzkopalizmus
Eposz
Erkély
Ernst Curtius
Erzsébet Filippina Mária francia királyi hercegnő
Eskü
Esperes
Exemptio
Fáy család
Fémlemez
Földárja
Fővárosi Közmunkák Tanácsa
Fűrész
Fabius Planciades Fulgentius
Fedélzet
Fejérvármegyei és Székesfejérvár városi történelmi s régészeti egylet
Felségsértés
Filantropizmus
Fokozatos felelősség
Fok (földrajz)
František Ladislav Rieger
Franz Anton von Kolowrat-Liebsteinsky
Franz Michael Felder
Georgikon
Giovanni Battista Donati
Giuseppe Garibaldi
Hámor (fémfeldolgozás)
Hajóhíd
Hajótörés
Hanglyuk
Herulok
Hjalmar Hjorth Boyesen
Holland irodalom
Hordó (tartály)
Horváth-Stansics család
Hugh Latimer
I. Abdul-Medzsid oszmán szultán
II. Mahmud oszmán szultán
II. Róbert skót király
Internátus
Iskola
Istálló
Jacopo Sansovino
Jakob Böhme
Jean-Barthélemy Hauréau
Jean de La Fontaine
Jeszenik-hegység
Johann Bernhard Basedow
Johann Julius Hecker
John Ross Browne
Károlyi István (politikus, 1797–1881)
Közhasznú Esmeretek Tára
Kübelé
Kafferek
Kalapács (szerszám)
Kalcinálás
Kankalinfélék
Karl Friedrich Lessing
Karl Friedrich von Steinmetz
Kefe
Kerékvető
Királysértés
Kitt (kötőanyag)
Kiváltság
Konjunktúra
Konkréció
Koronaőrök
Léonce Guilhaud de Lavergne
Léon Gambetta
Létra
Lajos-csatorna
Latorca
Legyező
Lengyel irodalom
Levélállás
Lex
Libráció
Likőr
Márvány
Méhrepedés
Magyar Állam (napilap)
Magyar időszaki lapok a 19. században
Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat
Manysik
MATE Georgikon Campus
Mauretania
Melegágy
Mikrolit (ásvány)
Minoriták
Muhammad Ali egyiptomi alkirály
Nádori testőrség
Népszokások
Nafta
Norvég irodalom
Numa Denis Fustel de Coulanges
Országos Nőképző Egyesület
Oszloprend
Oxálsav
Paragenezis
Pergamon
Pierre Puget
Polgári házasság a dualizmus korában
Polgári halál
Portugál irodalom
Pozsonyi gróf
Praetorianusok
Rózsa rend (Brazília)
Rózsa rend (Honduras)
Robert Southey
Rodolfo Lanciani
Rohan család
Sátor
Sürgöny (diplomácia)
Saint-simonizmus
Sedan (Franciaország)
Skót irodalom
Skandinavizmus
Sorompó
Special:CentralAutoLogin/start?type=1x1
Stephan von Jovanović
Széchy család (felsőlendvai)
Szénaszárító
Szörny
Szőnyi béke
Szalol
Szarkofág
Szarv
Szerb irodalom
Takarmány
Tarack (löveg)
Telekkönyv
Temető
Tengernagy
Toldalagi család
Trágya
Trákia
Válság (gazdaság)
Váza
Vetésforgó
Viaszos vászon
Vittorio Alfieri (drámaíró)
Zárnélküli pörgekarúak
Zárosperemű pörgekarúak
Zátony
Zuávok
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.